Fiúk mindig kimutatják ha tetszik nekik egy lány?

/előző vagyok/ egyébként #9-es pontosan meg tudom érteni, hogy min mész keresztül, én is átmentem ezeken, most 20 éves vagyok, lassan 21, de már nagyon jól javulnak a dolgok körülöttem.:)(minden másban nagyon kiemelkedő vagyok, csak kapcsolatok terén voltam mindig is gyenge úgymond, és az utóbbi 1 évben kb rengeteget fejlődtem itt is) #7-es mindenképp inspiráló a szöveged, és van benne igazságtartam, de a legfőbb dolog amit le kell szűrni minden egyes elesésből, az nem az, hogy utána fel kell állni(mert ezt alap dolognak kell felfogni), hanem hogy mi volt a hiba, mit kell másképp csinálni, hogyan csináljam, hogy jó legyen.:)

Illetve amit a #8-as írt abban is nagy igazság van:) Egy fiú leginkább akkor mutatja ki az érzelmeit, ha egy lány biztos jeleket küld neki, tehát nagyon egyértelmű jeleket, mint például rámosolyogsz stb, mert ha nem küldtél jeleket, valószínűleg az fog járni a srác fejében, hogy áá biztos nem tetszem neki, attól, hogy párszor egymásra néztünk?(szeretnek biztosra menni a srácok, minthogy belefejeljenek egy falba) Egyébként én is voltam ilyen szituációba nem rég, egyszer egy folyosón megláttam egy lányt, akit nagyon megbámultam, nem tudom, hogy ő e keltette fel a figyelmemet valahogyan amiről én nem tudtam, de azóta elég sokat bámultam(egy épületbe jártunk), és láttam, hogy ő is nézett rám, meg mintha egy kicsit másképp viselkedett volna a szokottól, kicsit furcsábban, de mindig amikor ránéztem, mintha el akart volna bűvölni a nézésével, de nem voltam benne biztos, úgy gondoltam, hogy csak a külleme miatt jön be annyira, és nem azért mert én bejövök neki. (egyébként a barátnői is néztek miután egyszer komolyabban megbámultam, szóval gondolom beszélt nekik rólam) Aztán egy idő után már nem nézett.. Most ezt én két módon értelmeztem magamban, lehet már elege van a jelezgetésből, és már dumálna, ismerkedne, vagy hogy mégsem érdeklem őt. És ilyenkor a kudarckerülő emberkék, mint jómagam is, de a legtöbb srác, vagy a nem túlzottan magabiztos srácok meggyőzik magukat arról, hogy az utóbbi az igaz, tehát hogy már nem érdekli a dolog a lányt. Tehát jó ha biztos zöld lámpát mutatsz a srácnak.:) Ilyenkor felmerül az a lehetőség, hogy nem érdekled őt még ez után sem, de akkor is ki nem örül annak ha rámosolyog egy lány?:D Max a nagyon egoista emberkék, de legbelül ők is örülnek neki valószínűleg, csak nagyon jól takarják;D

#7 és #8 is én voltam

az emberek nagyon sok félék és mindenki máshogyan éli meg és értelmezi ugyanazokat a helyzeteket, más következtetéseket von le és teljesen máshogy képes (vagy épp nem képes) reagálni azokra. a gyerekkori élmények, kudarcok, traumák hatalmas töréseket képesek okozni, amiket aztán állati nehéz leküzdeni - de nem lehetetlen, úgyhogy tenni kell érte. ebben mondjuk nem árt segítséget kérni szakemberektől, mert egyedül sokkal nehezebb leküzdeni a saját problémáinkat.

#10-es, persze, hogy az érzelmek rejtegetésével a kudarcot akarják elkerülni. de azzal, hogy nem is próbálkoznak, azt érik el, hogy a sikertől is elzárkóznak.

#11-esnek viszont nincs teljesen igaza benne, hogy a fiúk mindig csak akkor kezdeményeznek, ha a nők bátorítják őket. ez általában inkább csak a visszahúzódóbb, kevésbé határozott, introvertált srácokra jellemző. ahogy az általa írt kételyek is. egy tanulmány szerint az intelligensebb emberek hajlamosabbak túlkomplikálni és túlaggódni dolgokat. ahelyett, hogy Hűbele Balázs módjára belevágnának a dolgokba, ők mindent átgondolnak, kielemeznek, esélyeket latolgatnak és emiatt gyakran túl is parázzák a dolgokat, ami sokszor kételyekbe és frusztrációba fullad.

vannak viszont olyan extrovertált, talpraesett, macsó, stb. srácok, akiknek nem okoz gondot felvállalni a szándékaikat és kezdeményezni. különösen, ha narcisztukusak, beképzeltek, önteltek, vagy esetleg annyira egyszerű a gondolkodásuk, akkor meg sem fordul a fejükben a kudarc eshetősége (vagy ha igen, akkor jóval könnyebben elhessegetik a gondolatot és túlteszik magukat rajta), így nincsnenek gátlásaik, kételyeik. nekik sokkal könnyebben megy az esetleges elutasítások után talpraállni és újra próbálkozni is. viszont pont azért, mert határozottak, magabiztosak és el sem tudják képzelni, hogy ne pont ők kellenének a nőnek, ők sokkal gyakrabban is járnak sikerrel és a hozzáállásuk miatt inkább csak a sikereket tartják számon, nem a kudarcokat.

természetesen a kudarc után minél hamarabb felállni és újrapróbálni nem az egyetlen fontos dolog, de ez a legfontosabb. a kudarcnak nem szabad elvennie a kedvedet és leszoktatnia a próbálkozásról. abban igaza van #11-esnek, hogy az is nagyon fontos, hogy okuljunk a hibákból és ne ugyanolyan rosszul próbálkozzunk újra és újra. pont ez az egyébként nagyon fontos "gyakorlás teszi a mestert" alapelv legfőbb kritikája is. ugyanis a gyakorlás önmagában nem tesz mesterré senkit, csak a végtelenségig elmélyíti és helyrehozhatatlanul beléd rögzíti a hibákat. pontosan ugyanezt teszi az agyadban az is, ha az ilyen szerelmi helyzetekre mindig az a megoldásod, hogy nem mered bevallani, elrejted, elkullogsz, elfolytod magadban. a gyakorlás csak állandóvá tesz. a megfelelő ellenőrzéssel, felügyelettel és korrekcióval párosuló gyakorlás az, ami mesterré tesz. persze ezzel is vigyázni kell, mert ha önmagad próbálod korrigálni és csak te magad elemzed ki a hibáidat, akkor nagyon könnyen téves következtetésekre juthatsz és ugyanúgy elronthatod a fejlődésedet. nagyon fontosak a külső visszajelzések is. ezek ugyanúgy tévedhetnek és ahány vélemény, annyi féle. a külső tanácsadók közül is nehéz megtalálni az igazán értékes és hasznos véleményeket. de azért általában az ember saját maga teljesen máshogy látja a dolgokat (és gyakran rosszul), mint a külső szemlélők. úgyhogy a külső vélemény nagyon fontos. ezért szoktam annyit emlegetni a pszichológusokat is, akiket ráadásul elég komolyan képeznek is erre. persze sokszor egy jó barát, rokon, ismerős is elég lehet, de van amikor kell a szakértő segítsége is.