Hogy szerezhetnék baratnot, ha minden szabadidőmet otthon töltöm?

Sajnos egy kis történet miatt úgy alakult hogy szinte az egész életemet otthon töltöttem.

Röviden: Csúnya voltam,csufoltak,beguboztam a számítógéphez,megjott az eszem,helyesebb lettem,utalok gepezni,de nincs senki körülöttem.

17 éves vagyok... már tudatosult bennem egypâr dolog a jövővel kapcsolatban,ami még sok velem egykorú am sajnos még nem.

Arra is rájöttem hogy azért nincs baratnom,mert nem.jarok sehova sem,mert nincs kivel,akivel még talán lehetne azokkal nem érzem jól magamat.

Sajnos nekem teljesen idegen az hogy Én kezdeményezték idegen embereknél ismerkedést.

Nekem az a természetes hogy egyedül vagyok...de világéletemben csak 1 barátnőre vágytam hogy jól érezzem magamat,de csak most éreztem még rá testileg lelkileg.

Volt egy változás ami miatt elkezdtem sportolni és az az 1 változás az egész életem befolyasolta..

Amióta elkezdtem sportolni (lekopogom) jobb testem lett és mondhatjuk úgy hogy 3x nagyobb önbizalmam és megbecsülésem.

Sajnos magamat nem tartom helyesnek,de tudom hogy ezt nem én döntöm el.

Elvileg menne,mert szőke vagyok és kék a szemem,de még sosem kaptam visszajelzéseket.

Hogy tudnék tarsaságra lelni és barátnőre?

A sulimban lévőket nem szeretem...

Mivel nem járok sehova ezért nincs társasagom...es ez egy ordogi kor.

A régi fiú osztalytarsaim mindegyikét imâdjâk a lányok...ők társasági emberek.

Én hogy lehetnék az?

Sajnos nekem nem megy ez olyan könnyen...

Van egy kis kisebbségi komplexusom és én úgy nézek az emberekre hogy mindenkivel baratkoznanak csak velem nem... a lányokra is úgy hogy "ez milyen fura.. ismeretlen lányok szeretik az én osztalytarsaimat".

Nem anti hanem aszocialis vagyok....ne értse félre senki.

En nagyon vágyom a társaságra,csak sajnos sosem kaptam belőle.

Így a kérdés végére érve és átgondolva lehet nem is barátnőre van szükségem,hanem barátokra és lány tarsaságra,de fogalmam sincs hogy szerezhetnék,ha nem vagyok kezdeményező...az a baj jól meg vagyok a komfortzónámban.