Ti is éreztétek már hogy az élet vagy a nem tudom ki nem engedi hogy elfelejts valakit?

Mindig az van,elhatározom hogy én most elfelejtem Tomit(most hívjuk így)mert úgy sincs nála esélyem stb és akkor abban a szent pillanatban rám ír.de csak akkor és addig míg el nem éri hogy ne akarjam elfelejteni(persze tudat alatt).Meg suliban is van egy lány nevezzük mondjuk Lilinek és mindig mondogatja hogy jaaj Lili így meg úgy és folyton cseszteti stb.Kb olyankor egy világ törik össze bennem és megint elhatározom hogy nem nekem Tomi nem tesz jót és a többi...erre odajön hozzám röhögni stb.Az élet tényleg ennyire nem szeret vagy mi??