Reménytelen a helyzetem, mert komoly kapcsolatot szeretnék?

19 éves lány vagyok, teljesen normálisnak tartom magam, és a környezetem szerint semmi gond sincs a külsőmmel sem, sőt, mégis sosem volt még barátom.

Én abban látom az okot, hogy nem vagy bulizós, már nem járok szórakozóhelyekre, jobban szeretjük a barátnőimmel a kulturáltabb helyeket, ezért pl ha ki akarunk kapcsolódni elmegyünk este pizzázni, nyáron esetleg tópartra, fürdőkbe, esténként bárba, de ott sem a töményet öntjük magunkba. Nem is szeretem a diszkókat, és valahogy nem vonz az, hogy minden buliban több sráccal csókolózzak.

Viszont utcán vagy parkban vagy akárhol soha senki nem mer megszólítani, nagyon sokszor van hogy nézzük egymást fiúkkal, vagy látom hogy rám pillant többször is egy este, mégsem jön oda soha senki, és emiatt már én is kezdek elbizonytalanodni, hogy valami gond van velem.

Amikor nemrég volt egy randim, ott is a srác látott valahol, aztán interneten írt, gondoltam miért ne találkozzunk, de olyan mondatai voltak, hogy még nagyon fiatal vagyok, és hogy ő sem most keresi az élete végéig tartó kapcsolatát, és ettől olyan rossz érzés fog el, mert én nem azért akarnék ismerkedni valakivel, hogy már az elején kijelentse hogy tuti nem akar sokáig együtt lenni valakivel.

Ezen a téren úgymond "komolyabb" vagyok, mert én tényleg úgy vagyok vele, hogy ha igazán megfog valaki, akkor nem azt sulykolom magamba, hogy úgyis szétmegyünk, csak mert fiatalok vagyunk.

Komolyan ennyire reménytelen így a helyzetem, hogy nem arra akarok hajtani, hogy minél több párom legyen fiatalon, hanem már most komoly kapcsolatot szeretnék?