A jelenleg legelterjedtebb TN rendszer nem lenne biztonságosabb, ha nem földelnék a transzformátor csillagpontját?

Folytasd a gondolatkísérletet...

Tegyük fel van egy földfüggetlen közcélú elektromos hálózatunk amit több tízezer fogyasztó terhel. Mindent beleértve a közvilágítást és az összes háztartás és ipari gép összes csatlakoztatott berendezését.

Az egyik egy szép napsütéses reggelen földzárlatos lesz. Vagy akár a kábel valahol beázik, megsérül, belenő egy fa, stb.

Mi történik? Nagyjából semmi, minden működik tovább, senki semmit nem vesz észre.

De innentől a hálózat elveszíti a földfüggetlenségét és nem kell már két embernek a konnektorba nyúlni az áramütéshez, egy is elég.

Ezek azért nem egészen így vannak.

A készülékeket már 70 éve is le kellett földelni, méghozzá úgy, hogy kettős földzárlat esetén az egyik (legalább) kikapcsolódjon, ha a megengedett érintési feszültségnél nagyobb áll elő.

Másfelől meg az egyszeres földzárlatot is jelezni kell valaminek, és akkor azt meg kell keresni. Itt nem arról van szó, hogy vidáman megy még egy negyed évet a verkli, hanem arról, hogyha (szombaton) este 10-kor bejön egy földzárlat, akkor legkésőbb (hétfőn) reggel a munkába jövő személyzet megkeresi, és ütemezetten kikapcsolnak és javítanak. Az előny annyi, hogy nem sül bele az olvadt izé az olvasztó izébe, satöbbi.

Harmadfelől meg a veszélytelen érintés az csak egészen kis hálózatoknál igaz. Egy telepnél (cukorgyár, stb) több amper hibaáram is összejöhet. Csekély vigasz lenne a temetésen, hogy a pap megemlíti, hogy nem wattos, hanem kapacitív áram vágta agyon.