Elképzelhető egy munkanélküli társadalom a technológiának hála?

Nem hinném. Ehhez rengeteg idő kellene még és nagyon sok ember szerint pár évtizeden belül bekövetkezik a katasztrófa a túlnépesedés*, éghajlatváltozás, környezetvédelmi problémák, ezek miatti népességvándorlás miatt.

Ha egy utópisztikus párhuzamos világban viszont tovább folytatódna a fejlődésünk a jelenlegi, egyre gyorsuló ütemben, akkor ott el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb a mai szakmák, munkakörök számának töredékére lenne szükség. Szinte mindent automatizálni lehetne, csak idő kérdése.

Viszont én nem értek azzal egyet, hogy az embernek mindenképp dolgoznia kell. Illetve de, csak nem munkahelyen.

Gyereknevelés, sport, kertgondozás, főzés, sütés, regényolvasás, regényírás, kirándulás, utazás. Csak akarat kérdése elfoglalnunk magunkat.

Csak érdekesebb számunkra a saját hobbink, mint egy munkahelyre bejárni és mindig ugyanott, mindig ugyanakkor, mások kérése, elvárásai alapján csinálni nagyjából mindig ugyanazt.

Én ha nyerek a lottón, akkor munkahely nem lát többé. Kinéznék egy sportot, amit amatőr szintén komolyan űznék (szerintem a triatlon lenne az), kertet gondoznék, kutyát nevelnék, intézném a kiadott lakások ügyét és ezek szerintem adnának is annyi elfoglaltságot, hogy még időhiányosnak is érezném magam. Jó, az utópisztikus világban a lakáskiadás, mint plusz bevételi forrás ugye nem játszik. :P

* Igen, mondják, hogy a Föld eltartóképessége sokkal több, mint a mostani "létszámunk". (Szkeptikus vagyok ebben.)

Jó, de még egyetlen komoly lépést se tettek a hatalmak, hogy a társadalmat olyan irányba szervezzék, hogy a Föld el tudjon tartani bennünket.

Most, amikor a COVID miatt voltaképp leáll a gazdaság, lenne rá lehetőség.....

Nagyon sci-fi kategória, de én elképzelhetőnek tartom, hogy szellemi munkát is el tudjanak látni gépek. Most erről csak álmodozhatunk, talán több száz vagy ezer év kell még hozzá, de amúgy nem lehetetlen.

Ami valószínűleg emberi képzben marad, az mondjuk az igazságszolgáltatás és törvényhozás, művészetek, ...kb. ennyi. :)

Mindezt olyan MI szintre értem, mint amilyen pl. Data volt a Star Trekben, vagy még magasabb szintű. Optimistán felételezek még valamilyen Asimov-féle szabályrendszer kontrollt is, legalábbis a válaszom erre az esetre vonatkozik.

"Közülük egyik legrégibb és (szerintem) legjobb a Szép új világ."

Az valóban egy nagyon okos disztópia.

És sok aspektusa állatira tapasztalható ma is.

"Nem a munka tűnik el! Az emberek egy rendkívül szűk csoportja csinál a többiből robotot."

Hát, értelemzés kérdése, konkrétan a csak betanított munkára alkalmas képzettségúek, képességűek alapvetően robotmunkára képesek csak, szóval nem kell belőlük robotot "csinálni".

Az egyéni döntésképesség szűkülése meg simán elérhető az irányított médiával, trendekkel, propagandával, ez is zajlik ma is.

Nincs igényed az intelligensebb szórakozásra, ismeretszerzésre, életmódra? Akkor nem is erőltetjük, hanem kiszolgáljuk az alacsonyabb igényedet.

"Csak hogy ez sem az idők végezetéig áll fenn, mert ilyen az emberi természet."

Nos, mivel ez ebben a formában nem valódi kényszer, hanem belebutulni hagyás, de, fenn tud állni akármeddig, hiszen pont a változatlansághoz nem kell kimozdulni a komfortzónából.

"Előbb utóbb kitermelődik a lázadás."

Igen, de mi különböző fajta lázadásra gondolunk.

Te a robottá elnyomottakéra gondolsz, én meg nem elnyomott, hanem hülyén hagyott hülyékére.

Nézd csak a mai közember-tömegek felhangjait.

"Akinek sok java van, biztosan lopott, csalt érte, el kel venni tőle".

"A tudomány hülyeség, hazudnak, miközben a valóság (és ide jöhet chemtrail, laposföld, 5G, mesterséges koronavírus, bármi)".

Hogy ez milyen forradalomhoz vezet?

Olyanhoz, amiben a képzetlen, buta tömegek nekiállnak inzultálni, majd később lincselni a középosztályt, a képzettebbeket, a náluk akár csak kicsivel jobb anyagi körülményke közt élőket, a tudomány képviselőit stb.

Ez először anarchiához, majd újkőkorszakhoz vezet, lévén mindenki, aki a világ civilizációs szintjét tartani, fejleszteni tudná, kiesik.

"Persze hogy elfojtják eleinte, de az ember maga a tanulás. Egyszer csak a "robot" lesz az okosabb, pusztán azért, mert neki a nagyobb a motivációja erre."

Nem, nem az okosság, a butaság forradalma lesz ez.

"És akkor vége a szép újvilágnak."

Annak bizony így vége lesz.

Egyetlen módon előzhető meg: azzal, ha az általános jólét köre szélesedik, emelkedik. A jóllakott plebejus nem hepciáskodik.

Azt a szükséges jólétet pedig éppen hogy a robotizálás tudja elhozni.

Csak az a kérdés, hogy elég gyorsan hozza-e, megelőzi-e a balhét.

Itt van ez elrettentő példának, egy ilyen kulturális holokauszt veszélye áll fenn:

[link]

Sajnos – bár tudom, kéne – képtelen vagyok ellenállni a nyilvánvalóan hibás következtetések szóbahozásának. Tekintettel azonban arra, hogy ez mennyire visszájára sül el (a rendszer t.i. e fórum) szabályai miatt, azt mondom, meddő szájtépésre sajnálom az időt.

Utoljára:

#11. első bekezdés. Mi itt a mondanivaló? A kihallatszó állítás vélemény. Ki támasztotta alá?

második bekezdés: ő nem ért egyet. Ki beszél itt egyetértésről, ez nem vélemény kérdése, hanem kivitelezhetőségé. Vagy ismerjük az ember objektív természetét és állíthatunk valamit, vagy nem ismerjük és beszélünk bele a nagyvilágba. Ez ma itt divat, a szónak nincs jelentése, vagy bármi az értelme. Ha nyerek a lottón… - elfogadom én a tudatlanság magabiztosságát, feltéve ha elfogadtatik az én kitételem. Pénz lesz dögivel, munka nulla. Minden eszközzel megakadályozva, és a következményeiért kimondja vajon a köz – egyedül a munka nem végzésre vállalkozót terheli. MINDEN.

Az utolsó bekezdéssel kapcsolatban: nem tartozik ide. Az adott lehetőségről az volt a kérdés, elvileg, elméletileg lehetséges-e. Ha erre egyértelműen igen a válasz, lehet foglalkozni a gyakorlati kivitelezéssel. A leninizmusnak (kommunizmus) volt elég részletes elvi megalapozása. Sok minden igaz is volt benne. Csak nálunk volt 45 év gyötrődés, néhányaknak jó, másoknak pokol, mire elfogadtatott, hogy gyakorlatilag nem kivitelezhető. És csak kevesen képesek bizonyítani, hogy elvileg is. És a kommunizmus egyegyszerűbb probléma!

#12. Bizonyára sokakat érdekel, hogy valaki mit tart elképzelhetőnek. A természetet nem érdekli. Csak az, amit ki is viteleznek. Fikciós filmekre való hivatkozás pedig ok arra, hogy több időt ne szenteljek neki.

#13. Ki alkalmas csak robotmunkára? Ma sokan vannak ilyenek? Igen. És belegondolt valaki, miért? Meri valaki állítani, hogy genetikai okokból? Vagy netán volna dolga politikának, társadalomnak is ezzel? Nem az orvosilag alkalmatlanokról van szó, hanem azokról a – mondjuk nálunk, széles körben szavahihetőnek tartott szakemberek által mondott sok százezerről, akik nagy része bármi másra képes lenne megfelelő háttérrel. Ismét mondom, a mai valóság a rosszul kivitelezett gyakorlat – nem ez, hanem elvi kérdés, mi lehetséges. Az tehát rendkívül rossz válasz, hogy így úgy gyártunk csak robotra alkalmas igénytelen embereket, és azt mondjuk, íme a szépújvilág kivitelezhető.

„…nem valódi kényszer, hanem belebutulni hagyás…” kinek nem valódi kényszer, a kényszerítőnek vagy az áldozatnak? Ez olyan igazi júdási mentalitás. Csakhogy a „hagyás” nem szelektál, és ezért a „hagyottak” között előbb utóbb megjelenik az el nem fogadás. És ezzel megszűnt az időtlenség.

„… igen, de…” – félreértettél. A szóban forgó műben lévő „robotok” nem elnyomottak. adott pillanatban annak látszanak ugyan, de nem. Ennél azonban sokkal fontosabb: NINCSENEK HÜLYÉN HAGYOTT HÜLYÉK. Megszületett csecsemők vannak. Ezek egyrészéről később kiderülhet, hogy orvosilag hülyék. Nem tartoznak tárgyalásunk körébe. A többi esetén azonban, ha mondjuk 20 év múlva „hülyék” az a (szűkebb és bonyolultabban tágabb) környezet bűnös mulasztása. Egyenként átháríthatják ugyan, újabb bűnt elkövetve, de elvi szinten nem. Aki valóban érteni akarja a helyzetet, tudni fogja, a bűnös nem ők, a bűnös szabadon vígad. Aki meg nem akarja érteni – hát azzal mi dolgom? Például az, hogy ezért írom felháborodva, amit írok.

"Persze hogy elfojtják eleinte,…” – semmit sem értettél meg. Továbbá arról is tanúbizonyságot tettél, nem olvastad, amiről beszélek. De nyilván tudod, hiszen megmondtad. Akkor elmondom, ott a végkifejlet annak a rendszernek a semmissé tétele azáltal, hogy függetlenül, de annál többet tanulva arról, mi hová vezet, mindent elölről kezdtek. És eleinte gyorsan haladtak az új felépítésével. A vége a robottá aljasított emberekkel teli rendszer szép új világának lett. Helyette egy olyant szándékoztak teremteni, amelyben nem létezik a „már egyköbcenti helyrebiccenti” (ez volt abban az otthagyott, robotizált szép új világban a szlogen. Mert azottaniak azért tudták, azok a robotemberek csak látszólag hülyék. A természet teszia dolgát. És néhányan öntudatra ébrednek. Na nekik kellett az a köbcenti. Hogy visszavigye őket a hülyék birodalmába. Na most képzeld el, ha nincs köbcenti…)

Azt is elárulom. Nem létezik jóllakott plebejus. Aki az embert ismeri, tudja. Az a plebejus legfeljebb egyelfuserált robot. Az igazit nem lehet jóllakatni. Netán nézz körül a világban. Akár itthon. És ne csak nézz, láss – ahogy a nóta mondja.

A robotokról alkotott nézeteimet is félreértetted, ha egyáltalán észrevetted. A robotizáció zajlik, és nem ellenezni kell, hanem az élére állni. Mégpedig azért, hogy ne eszetlenül történjen. Mert most úgy történik. A gyakorlati problémák abból, és nem a robotizációból fakadnak. Hogy miről van szó? A cél nem szentesíti, hanem gyakran meghatározza az eszközt. Az emberi döntés akkor szükséges, ha van választás. Ha nincs, akkor szükségtelen, a szabály adja a teendőket. Nem az emberi szabályra, a természetire gondolok. Mert hogy a dolgok mivé válnak, mindig az emberi tényező dönti el. Jóra vagy rosszra. Ennek egyik legfontosabb része a célválasztás. És nem aza cél, hogy robotizálással hozzuk el a jólétet. Azzal nem fogjuk. A cél az ember jól léte és nem a jóléte. Nagyos sok gazdag ember példája mutatja a kettő közötti különbséget. Hogy sokan félreértik? Igen, többek között ez vezetett a 30 évvel ezelőtti rendszerváltástól máig. Ami nem jólét, még kevésbé jóllét. Ahhoz alapvetően egyensúly kell. A természettől tanulhatunk. A stabilitást nem a plebejus jóllakottsága biztosítja, hanem az egyensúly. Amelyben egyszerűen értelmezhetetlen a te értelmezésed-beli hülye. Ott sem egyforma emberek vannak, de minden tekintetben egyenrangúak. Csak egy példa ehhez. Mi a fenének is van ma a sok hülyeségével, abnormitásával együtt is szükséges feminizmus? Mert nem olyan nehéz ám ezt felszámolni.

Befejezem. Nem lesz munkanélküli társadalom. Szerencsére ezt maga az ember nem teszi lehetővé. Azt nem tudom, hová fog fejlődni, megteremti-e a jóllétet, vagy elpusztítja önmagát. De a munkanélküli társadalom lehetetlenségében biztos vagyok. Az viszont lehetséges, hogy százan ezerféle értelmet adnak ennek a lehetetlenségnek, és ízekre szednek. Nem számít. Én szóltam. A többi nem az én dolgom, köszönöm jól élek, és nemcsak anyagi értelemben. Még jobban csak akkor ha néhányan megértenék.

"„…nem valódi kényszer, hanem belebutulni hagyás…” kinek nem valódi kényszer, a kényszerítőnek vagy az áldozatnak?"

Már bocs, de amikor valaki egy szakmunkásképzőig vagy nyolc általánosig nem képes eljutni, az nem az állami robotgyártó kényszer, hanem vagy orvosi eset szintű butaság, vagy családi hagyomány lustaság. Nyolc általánosnál leragadni többségében nem a nyomor eredménye.

Ez ellen az oktatás akkor tud tenni valamit, ha az a gyerek legalább betolja az arcát a suliba, de ha ott van és xarik bele, szülei is xarnak bele, akkor mit csinálsz?

Ezernyi ilyen példát látok.

Áldozatok? Maximum a saját áldozataik, a szüleinek a tirpákságának az áldozatai. Nem pedig a gonosz állam robotgyártó szándékának.

"semmit sem értettél meg. Továbbá arról is tanúbizonyságot tettél, nem olvastad, amiről beszélek."

De, csak nem értek egyet a nagyon vázlatos, sztereotípiás félkomcsi-forradalmi koncepcióddal.

És marha rossz hozzáállás a mindenki hülye, aki nem ért velem egyet.

"Azt is elárulom. Nem létezik jóllakott plebejus. Aki az embert ismeri, tudja. Az a plebejus legfeljebb egyelfuserált robot. Az igazit nem lehet jóllakatni. Netán nézz körül a világban. Akár itthon. És ne csak nézz, láss – ahogy a nóta mondja."

Ez egy bölcsességet sugallni akaró semmitmondás volt.

"A stabilitást nem a plebejus jóllakottsága biztosítja, hanem az egyensúly."

Mondta Marx.

Csak az a marha nagy egyenlőség, ami egyensúlyt csinálna, nem létezik, mert az ember önző és énközpontú, éppen ezért az a rendszer működik, ami ezt használja ki.

És de, ha az a kétkezi, képzelten munkás jól él, fog ugyan irigykedni a gazdagabbakra, mert minden jólét relatív, de nem fog lázadozni. Ha nem kell azon gondolkodni, az olcsóbb tejet vegye-e vagy melyik számlával késsen el inkább, nem fog lázadozni.

És a robotizálás profitnövelése pont ezt tudja elhozni. Magasabb profit-magasabb adóbevétel-magasabb állami pénzkészlet-alapjövedelem, emelkedő fizetések stb.

Plusz a robotizálás miatt szintén olcsóbb termékek a polcon.

Wadmalac: " Nyolc általánosnál leragadni többségében nem a nyomor eredménye."

Bizony-bizony, pont fordított az ok-okozati összefüggés.

A nyolc általánosnál leragadni-nak a KÖVETKEZMÉNYE a szegénység.

#18 ez olyan nesze semmi, fogd meg jól válasz volt, nem visz előre, nem cáfol, semmi.

Nem vagyunk társadalmilag kényszerítve a robot létre. Senki.

Csupán meg van hagyva neki a kényelmes út és nincs propagálva az intelligensebb út.

Akinek megvan az ambíciója, tudásvágya, élhet vele, de akinek nincs, abba nincs azért is beleverve a tudás.

Szóval nem megalapozott egy elnyomottak lázadása, eddig minden korábbi történelmi korban, rendszerben megalapozottabb volt, mint ma.

Főleg em azon az alapon, hogy az az "elnyomott" elég okos lesz lázadni.

Nem, elég buta lesz lázadni ahelyett, hogy tenne azért az életért, amiben nem kéne lázadni.

Erről beszéltem.

Igen, erről - tévesen. Bizonyára ismered a sztorit a szobában sarokba szorított macskával. Nekiugrik az első kényszerítőnek, bár zsigereiben érzi, ez lesz az utolsó ugrása. Más szavakkal: van rosszabb a halálnál, legalábbis vannak olyanok, akik eszerint cselekszenek. Ők fognak lecsapni rád a kényszerítőre, ha tudják is, talán el sem érhetnek. Még másképp: a cselekvés nem elhatározáskérdése, hanem a motivációé. Ha nincs sütemény, megeszed a kalácsot is, pedig süteményen éltél addig. Ha kalács sincs, jó lesza kenyér. Ha az sincs, következik a szenvedéstől való rettegés ősereje: megpróbálsz szerezni. Életed árán is. Van, akinél ez a motivációs küszöb a sütemény elvételével keletkezik.

Szóval sematikus gondolat mentén jutunk csak az elnyomott okosságának hiányához, mint gáthoz. Azélet kissé összetettebb.