Mi történne ebben az esetben?

Nem robbanna szét...

Ha csak rövid ideig lenne kitéve a vákuumnak, akkor maradandó károsodás nélkül megúszná...

(a búvárral se történik semmi, ha lemerül 10 m mélyre. Lényeg, hogy ezt fokozatossan tegye... a nyomáskülönbség ugyanakkora abban az esetben is, 1 bár)

Hajtottak már végre ilyen kísérleteket, (igaz a Földön) de túlélhető...

Az meg, hogy az űrben 4 K körüli a hőmérséklet szintén nem túl nagy gond, mivel nincs levegő, a test csak sugárzással veszti a hőt, az meg lassú folyamat...

A halál oka fulladás lenne.

Az ember nem robban szét, mert a bőr és a szövetek az 1 atmoszféra nyomáskülönbséget kibírják, tehát össze tudják tartani a szervezetet. Aki orrvérzős amúgy is, annak bizony eleredne az orra vére (de abból mostanában nem lesz űrhajós).

Az, hogy nincs levegő, nem jelenti azt, hogy nem fog megfagyni, illetve nem érzi a hideget, mivel a hő nemcsak áramlással (közvetítő közeggel) hanem sugárzással (közvetitő közeg nélkül) is terjed.

Megtárgyaltuk párszor.

A tüdődből a levegő azonnal elszökne. Minden testnedved felforr (a benne lévő buborékok megnövekednek). A tested fájdalmasan megduzzad, és a pórusokon is kiserken a vér (mint amikor a barátod/barátnőd kiszívja a nyakad, csak ez az egész testeden jelentkezik). Ennek egy része elforr azonnal, egy része megfagy. A vérben keletkező buborékok embóliát okoznak testszerte (agy, tüdő, szív). A fájdalomtól próbálsz üvölteni, de már nincs levegő, ami rezegtetné a hangszálaid. Elájulsz, majd szépen tested kisugározza a hőt, amit még életedben termeltek sejtjeid. Lassan és csendesen kőkeményre fagysz ...

Bár csak egy esetről tudunk, amikor ember halálát okozta (1971-ben a Szujuz-11 űrhajó visszatérésekor megsérült a hajótest és kiszökött a levegő), a vákuum mint halálnem egyáltalán nem sci-fi, és elég csúnya módja az eltávozásnak.

Ha a külső légnyomás hirtelen leesik, a tüdőben levő levegő kitágul, szétroncsolva az oxigén felvételéért felelős szöveteket (ez különösen akkor súlyos, ha az áldozat bepánikol, és visszatartja a lélegzetét, mesterségesen fenntartva a nyomáskülönbséget). A szövetekben levő víz megpróbál elpárologni, ezáltal a test ijesztően felfújódik. A pulzus először felgyorsul, majd a vérben az elpárolgó vízből képződő légbuborékok lelassítják, és nagyjából egy perc alatt teljesen megállítják a vérkeringést.

Az eszméletvesztés a nyomáscsökkenés első 15 másodpercében bekövetkezik, de meglepő módon állatkísérletek azt mutatták, hogy még 90 másodperc után is újraéleszthetők az áldozatok maradandó károsodás nélkül.