A modern, 21. századi ipari termelést és kereskedelmet az tartja fenn a felszínen/életben, hogy a különböző legyártott termékek (ruhák, elektronikai cikkek, villanykörte, stb) minőségét szánt szándékkal alacsonyan tartják?

Amennyire tapasztalom, az emberek többsége nem azért vesz új ruhát, bútort, tv-t, stb mert a régi elromlott, tönkrement.

Lehetne tartósabbra csinálni bizonyos dolgokat, de nagyon sok mindent nem azért cserélgetünk, mert tönkremegy.

„Csakhogy, egy kicsivel mindig többet kell termelnie, mint amennyit a „sztatikus” rendszerben élő elődje termelt – hogy ki tudja fizetni a kamatokat (és azok kamatait) is. […] A piacon azonban nincs végtelen igény búzára, marhára, szerszámra, sóra. Az adósságot és a kamatot ennek ellenére fizetni kell. Új árukat kell tehát kitalálni, hogy új bevételekre tehessünk szert. Ám lehet, hogy az új áru „magától” nem is olyan kelendő. Föl kell tehát kelteni iránta az igényeket, sőt újabb és újabb mesterséges igényeket kell gyártani. Erre szolgál a divat, a reklám, a reklámipar és reklámtudomány. S már itt is vagyunk az őserdők letarolásánál, műtrágyánál, vegyszerezésnél, zacskós víznél, a tengerek haldoklásánál… […] A kamat ugyanis még meg nem termelt, el nem adott értéket jelent, kényszerít ki pénzügyi eszközökkel. A kamatot utol kell érni, ezért kell egyre több vegyszert, bóvlit, fegyvert, újabb és újabb igényeket kitalálni, fölkelteni és kielégíteni, ezért kell háborúkat szítani, de legalábbis jó ideig tombolni hagyni.”

Kiszely Károly: A gyilkos kamat

Én termelő üzemben dolgozok olyan munkakörben hogy rálátásom van a termelésre.

Nem rontjuk le a minőséget szándékosan.

Épp ellenkezőleg: a lehető legjobb minőséget próbáljuk kihozni. Lehetőleg jobbat mint a konkurens gyártók termékei.

Sajnos a törekvésnek komoly gátat szab az, hogy ezt nem minden áron, hanem a lehető legkisebb költséggel kell(ene) megoldani.

Ez a két dolog azonban ellentmondásban áll egymással, tehát kompromisszumot kell kötni.