Találkoztatok már furcsa időjárási jelenséggel?

Nekem roppant érdekes volt, hogy a körút egyik oldalán vagy tíz percig zuhogott az eső, de a másik oldalán egy csepp sem esett.

Esküszöm, nem dumálok.

Elnézést, nem tudom a pontos nevét, de életem egyik "halálra-rémültem" pillanata volt.

Nyári est, viszonylag felhős égbolt. Nézek ki az ablakon, épp jön haza a szomszéd, az égen pedig valami csészealj-szerű dolog jelenik meg, az egész kerek, sötét dolgok vannak rajta, majd elkezd forogni és nagy sebességgel eltávolodik tőlem.

A történethez hozzá tartozik, hogy sikeresen traumatizáltam magamat gyerekként a NatGeo UFO-s és földönkívüliekkel foglalkozó dokumentumfilmjeivel, tehát ha ennek a fóbiának van neve, na az vagyok én. Pedig szkeptikus vagyok, na de ennyit ér a józan ész az irracionális félelmekkel szemben. Tehát ott állok az ablakban, hogy mégis mi a jó francot láttam én?

Mai napig nem tudom, hogyan (milyen kereső szavakkal), de viszonylag gyorsan magyarázatot találtam a dologra: valahogy a páratartalom, az utcai fények, meg kitudja még milyen tényezők közbenjárása a szomszéd autójának a felnije "feltükröződött" a felhőkre. Vagy legalábbis a megfigyelő számára így lehet leírni ezt a jelenséget.

Azóta is maradok a szivárványnál, az olyan szép és kedves:D

Nem furcsa, de extrém. Még kicsi voltam, de már elég nagy ahhoz, hogy felfogjam, mi történik. Kb. 5 perccel azután, hogy hazaértünk anyummal, amikor az alapból derűs ég hirtelen elborult, és brutális jégeső volt, olyan szélviharral, ami utcaszerte több helyütt megkezdte a tetőt, a jég pedig ablakokat/redőnyöket tört be. Annyira féltem, hogy a kezemben levő teáscsészét elejtettem, és fiú létemre elsírtam magam, szó szerint halálfélelmem volt. A mi házunk kisebb károkkal megúszta, mert volt az udvarunkban egy hatalmas, öreg fa, ami gyakorlatilag megvédte a házat. Még az ükapám ültette. :D Visszagondolva, brutális, hogy annak a fának szinte meg se kottyant a vihar.

Brutális volt. Viszont amennyire azt hitte anyummal együtt a család, hogy ez traumatizálni fog, épp ellenkezőleg, megszerettem a viharokat, gyönyörű, ahogy a természet lecsap. Félelmetes, de gyönyörűszép. Azóta volt szerencsém az USA-ban egy (kisebb) hurrikánt is átélni, életem egyik legszebb élménye volt. Nem tudom, valahogy megbabonáz ez a hatalmas erő, ami minket, embereket pillanatok alatt el tud söpörni az útjából. Aztán utána meg az emberi leleményesség babonáz meg, ahogy a károkat enyhíteni, sokszor hatalmas elemi erők ellen gyakorlatilag nullára tudjuk redukálni a károkozást. Ez is elkápráztat. Furcsa dolog ez... :)

Nekem is nagyon ijesztő és emlékezetes volt olyan jégesőt átélni, ami a környéken sok autónak összezúzta a szélvédőjét, de mégsem tartom számon akkora furcsaságként, mert végső soron mégiscsak egy jégeső volt, csak kivételesen nagy jégszemekkel.

Ellenben az egyik legfurcsább, amit fel tudok idézni, az a 2013. december 9-ei budapesti szivárvány. Az egy dolog, hogy télen ritkaság a szivárvány, de ezt délután 2-kor ugyanúgy látni lehetett, mint reggel (nyilván azért a Nap állásával együtt odébb vándorolt), ráadásul közben végig szinte teljesen derült volt az ég, felhő szinte sehol. Ha nem látom, el sem hiszem.

[link]

A magyarázat az volt, hogy távolabb a Pilisben tartósan esős idő volt, és elegendően erős szél fújt ahhoz, hogy a város fölé vigye a vízpermetet.

[link]