Az interkontinentális ballisztikus rakéta hogyn tud eltalálni egy várost?

"Én nem tudom elképzelni"

Az már a te bajod.

A tudomány viszont nem így működik. Igaz, nagyobb várost, de el tudnak találni vele. Nem ágyúból lövik, a pálya fölívelő szakaszán elég nagy részen irányítható.

Amúgy lehet olyat is készíteni, ami valamelyest irányítható a passzív szakaszon is.

Amikor egy ballisztikus eszköz visszatér az atmoszférába, akkor hatásosak lesznek a pályakorrekcióra beépített aerodinamikai vezérsíkok. A legnagyobb problémát a GPS rendszerek esetleges zavarása jelentheti, mert a tájkép optikai érzékelése problémás a felizzott rakétatest és a kiszámíthatatlan időjárás miatt.

Az űrben is lehet pályakorrekciót használni kicsi reaktív segédhajtóművekkel. A becsapódási pontosság meg nem igazán kritikus egy 8-16 darab, és megatonnás nagyságrendű atom-robbanófejet hordozó rakétánál.

Ezek az igazi nagy sokfejes pusztító rakéták még az űrben kibocsájtják a robbanófejeiket egy rakás hamis célponttal egyetemben, tehát már ekkor viszonylag pontos irányban kell haladnia mindennek, mert ez után már nehézkes a jelentős irányváltoztatás.

A valódi fejeket csak a hamis célpontok leszeparálódása után lehet meglátni a radaron, de ekkor már késő, hisz az ellenrakéták éppen úgy megvakulnak a nagy üzemi hőmérséklettől mint a támadófejek. Bár vannak trükkök a védekezésre, néhány fej mindenképp be fog találni - ami már elég elrettentő...

Kérdező - ma már ilyen értelemben egy ágyúgolyó se mindig "ballisztikus":

[link]

De a dolog lényege, hogy a fizikai lehetőségekhez mérve pontosan a cél felé vannak kilőve ezek az eszközök, és ezért a röppályájuk a főhajtómű leállása után pontosan determinált - ami az esetleges védekezésnél nagyon fontos szempont.

Amikor egy ilyen eszköz kilép a világűr peremére és a radarképen már látszik a véglegesen felvett repülési irány, akkor már tudják, hogy hova van szánva a mikuláscsomag. Van tehát további néhány perc, ami elég az elhárítás és ellencsapás aktiválására és az óvóhelyekre való leszaladásra - amennyiben erre készenlétben állnak a "kiváltságosok".

Későbbi pályakorrekciók nélkül is pl. a keleti part megapoliszaira menne az áldás, bár nem pontosan a Manhattan szigetre és a többi meghatározott városnegyedre. Valószínű, hogy az Észak-Koreai rakéták csak az előbbire képesek.

A döntési idő egy ilyen támadás észlelése esetén annyira kevés, hogy minden adatfeldolgozást számítógépes rendszerrel kell elintézni, és csak egy igen/nem gyors választási lehetőség van az ügyeletes operátorok kezében. Itt, ha 5 percen belül nincs egyértelmű határozattal berekesztve a forródrótos tárgyalás, akkor a kagylót is teljesen felesleges volt felvenni.

A megfelelő reakcióhoz kritikusnak számít a kilövési pillanat észlelése is, de ma már sokkal reménytelenebb a téma, hisz a "szar-matt" már terepjáró nehézvontatókról és vonatvagonokból indulhat, melyek helyzetét az ellentábor nem tudhatja naprakészen.

A mai állapotokhoz viszonyítva csak egy romantikus középkori lovagi drámának számít S. Kubrick filmje, mikor a "Dr. Strangelove"-ban hosszú órákig ment az udvariaskodással telített diplomácia!

Az elhárításnak az a fő gondja, hogy a rakéták a felfelé ívelő szakaszban túl messze vannak, gyakorlatilag elérhetetlenek, a lefelé tartó fázisban meg már túl gyorsak. Ha nem pont ott vannak telepítve a légvédelmi rakéták, amerre az atomcsapás tart, akkor esélytelen a leszedésük, mert nem érik utol, szemből meg az is problémát okoz, hogy nemcsak nagyon gyors már a töltet, hanem még egyre gyorsul is, így könnyű eltéveszteni.

Az idő is számít, mert ha már túl közel van, akkor megette a fene...