Valóban alkalmazhatók a nyomozói és bűnüldözői gyakorlatban azok a matematikai módszerek, amiket és ahogyan a "Gyilkos számok" c. sorozatban bemutatnak?

Elárulok pár dolgot:

DNS profil létezik, de nincs meg 1 órán belül, ahogy a CSI-ban.

Nincs mindig mikroszkopikus szál a tetthelyen.

Nem lehet 1 perc alatt feltörni a NASA honlapját. Még az FBI-os szuperprogramozó sem tudja, még akkor sem, ha nagyon fontos.

Ezek alapján találd ki a választ.

olyan formában, ahogy a sorozatban van, tuti nem. Nem is elsősorban a matematikai eszközök, amiket használnak (azok nagyjából létező matematikai dolgok), hanem ahogy használják, amilyen matematikai modelleket állítanak fel, azok abszurdak (tehát az a gáz, hogy mondjuk egy sorozatgyilkos következő gyilkossági helyszínét, pontos dátumát, és a gyilkos által éppen viselt alsógatya mintáját egy differenciál egyenletet segítségével tudja meghatározni, aminek megoldása megválaszolja az összeset. Aztán, hogy ezt a diff. egyenletet már az állandó variálásával oldja meg, az már valós matek eszköz, szóval a matek része valós, csak nem lehet így a való életre használni)

Bizonyos matematikai módszereket lehet, hogy alkalmaznak, valószínű, hogy vannak dolgok, amiket lehet valamilyen szinten használni a bűnüldözésben, de nagyon nem ilyen szinten

Az ilyen matematikai modellekben a legnehezebb mindig a paraméter becslés. Vagyis annak a megállapítása, hogy amikor azt mondják, hogy a bűnöző „szeretné elkerülni a rendőröket”, akkor ez az elkerülési vágy mekkora konkrét számmal jelenjen meg az egyenletben, vagyis mondjuk 1-10 skálán mennyi legyen az értéke. Az ilyen modellekhez egy halom dolgot kell feltételezni, például hogy az elkövető racionális (nem cselekszik a saját érdekei ellen), ismeri a szabályokat (azaz például tudja, hogy hol vannak a rendőrök akiket el akar kerülni), és persze hogy mi is ismerjük a szabályokat. Minél több feltétel sérül minél jobban, annál rosszabb lesz a modell amit kapunk.

Vegyünk egy példát. Egy bankrabló megszökik a börtönből. Míg börtönben volt, a rendőrök megtalálták azt a helyet, ahol a rabló a pénzt tartotta, de a rabló erről nem tud. Ezen kívül tudjuk, hogy az utóbbi időben sokat telefonált a barátnőjével, aki az elmúlt héten megfigyelés alatt állt, és mondjuk mindenféle utazási előkészületeket tett. Csakhogy a nő is eltűnt, biztosan találkozni akarnak valahol Azt is tudjuk, hogy a bankrabló bosszút akar állni az egykori társán, aki feladta.

A rabló útvonalának modellezéséhez tudni kell a motivációit: a nő a fontosabb, a pénz, vagy a bosszú. Merre fog indulni? Ismeri-e a rendőri útellenőrző pontok helyét? Tényleg el akarja kerülni őket, vagy megpróbálja kijátszani valamelyiket? Egy ilyen egyenlet úgy nézne ki, hogy minden ilyen kérdéshez egy fontossági számot rendelünk, pl nő: 5, bosszú 6, pénz 10. Na az, hogy ezt mi alapján végzik el, mindig hiányzik a sorozatból. Ezt egy emberről abszolút nem lehet tudni, maximum a sorrendet: nő < bosszú < pénz. Vagy azt, hogy általában óvatos, tehát valószínűbb, hogy elkerüli a rendőröket. Aztán ott vannak a rejtett paraméterek. Pl a raló cellatársa meghalt. A cellatársnak sokkal több pénze volt elrejtve, és ennek a titkos helyét elmondta a mi rablónknak. Mivel csak az egyikért van ideje elmenni, ezért a többért megy, de mi nem is tudunk róla, tehát hiába figyeljük az eredeti pénzt. Vagy tegyük fel, hogy a nő áll bosszút a volt társon. Őt passzív szereplőnek feltételeztük, aki csak odamegy a találkozóra. Nem tudhattuk, rosszul becsültük a paramétert.

A film során mindig az van, hogy az elején hiányzik egy-két paraméter, de aztán mind meglesz. A valóságban ennek az esélye olyan kicsi, hogy gyakorlatilag ilyen konkrét ügyekbe értelmetlen ilyen módszerekkel belefogni.