Mi a megnevezése az ilyen embernek?

A fő kérdés itt az, hogy egy adott tulajdonságcsoportot nézünk, amiről tudjuk, hogy alkalmasint vannak kivételek, vagy általánosítunk, és anélkül ruházunk fel ilyen-olyan tulajdonságokkal embereket, hogy valójában megismernénk őket.

A cigányokat például senki sem a bőrszínük miatt utálja, hanem azért, amilyen tulajdonságokat mögé lát. (Pl. lopnak, stb…) Ez egy sztereotip kép, és ugye mint minden sztereotípiának, van valami valóságalapja is.

Ha meglátsz egy cigány embert, és úgy kezeled, mintha tolvaj lenne, anélkül, hogy erre okot adott volna, pusztán a külső jegyekből beazonosítva annak hovatartozását, akkor rasszista vagy. Ennyi.

Jó, persze amíg az ember nem ismeri meg a másikat, kénytelen valamilyen módon mégis meghatározni a hozzá való viszonyulását. De egy nem rasszista ember ad esélyt a másik embernek, hogy a valódi jellemét megmutathassa. Aki meg rasszista, az nem ad erre lehetőséget.

2xSü minden egyes szavával egyetértek.

Plusz visszakérdezek:

Hogy hívják azt az embert, aki utál egyes népeket vagy népcsoportokat, pl. a magyarokat? De nem azért, amiért sokan (indokolatlanul m*cskos magyaroknak hívja őket). Hanem azért, mert úgy látja, nem hasznos tagjai a társadalomnak, az emberiségnek, mert csak a bajt hozzák; tehát észérvekkel támasztja alá nézeteit.

Például:

- A magyarok köztudottan lusták, nem szeretnek dolgozni; aki nem bűnözésből él, az annyit lóg a munkahelyén, amennyit csak tud.

- A magyarok lopnak (egymástól, munkahelyről, üzletekből stb.); igen elterjedt a "fehérgalléros" bűnözés (sikkasztás, korrupció, zsarolás stb.)

- A magyarok buták.

Csak egy kis hányadnak van felsőfokú végzettsége, azoknak is egy része disznóért vagy libáért vette a diplomáját.

A lakosság kb. 25%-a pedig ún. funkcionális analfabéta.

- A legnézettebb tévéműsorok alapján a magyarok kulturálatlan, barbár nép, mert csak erre van igényük.

Nos, szerinted mi a megnevezése az ilyen embernek?

Így van. Ha valaki népcsoportot ítél el, az mindenképp rasszizmus.

Tehát ha valaki utálja a cigányokat, mert szerinte haszontalan tagjai a társadalomnak, tolvajok, bajkeverők, az rasszizmus, mert kivétel nélkül mindenkire, a népcsoport minden tagjára vonatkozik az állítása.

Ha valaki azonban azt mondja, hogy utálja a társadalom haszontalan tagjait, a tolvajokat, a bajkeverőket, az nem rasszizmus, mert nem népcsoport ellen irányul.

Összességében:

Azért kényes téma ez, mert mert kétféle hibát lehet elkövetni a kérdés megítélésével kapcsolatban. És el is követik ezt a hibát, ha a valósághoz közelítő álláspontot képviseled, akkor mindenki át akar tolni a túloldalra, vagy át akar húzni, attól függően, hogy milyen a vérmérséklete.

Nézzünk számokat. Tegyük fel, hogy a teljes népesség 5%-a cigány. A teljes népesség mondjuk 0,01%-a egy bizonyos bűncselekménykört elkövet egy bizonyos időtartamot nézve. Legyen ez a bűncselekmény olyan, amit #5 emleget, és legyen a bűnelkövetők 90%-a cigány.

Egyik oldalról nézve ugye míg a népességből a cigányok 5%-kal képviselik magukat, addig a bűnözők között 90%-kal. Magyarán majdnem 9-szer annyi cigány követ el bűncselekményt, mint ahány magyar.

A másik oldalról viszont a cigányságból kikerülő bűnözők a cigányság összlétszámának (500 000 fő) csak 0,18%-a bűnöző.

Tehát ha valaki azt kezdi el mondani, hogy a cigányok bűnözők, hogy csak néhány kivétel van, aki esetleg nem, az torz képet lát. Persze valahol érthető is ez, hiszen ő pont azzal a 0,18%-al fog összefutni, ők a hangosabbak, ők kötnek beléd, ők rabolják ki a házad, stb… De valójában a bűnözők a cigányságon belül is kisebbséget képeznek, erősen kisebbséget. Tehát amikor „a cigányok” bűnözéséről, cigánybűnözésről beszélünk, akkor az erős általánosítás.

A másik oldal meg ugye azt hangoztatja, hogy csak bűnözés van, aminek semmi köze a „faji” hovatartozáshoz, az sem lát tiszta képet. Ha a bűnözők között ennyire túlreprezentált a cigányság, akkor az adott bűnelkövetési formában szerepe van – és nem elhanyagolható szerepe – az etnikai hovatartozásnak. Persze nem elsődleges formában. Inkább kulturális, mentalitásbeli, világképbeli, társadalmi gyökere van, és nem mondjuk genetikai oka. És mivel a problémának része az etnikai hovatartozás, így minden bizonnyal a megoldásnak is részévé kell, hogy váljon ez a tényező. Tehát aki azt mondja, hogy nincs cigánybűnözés, mindenféle további gondolat nélkül, az is torz képet próbál festeni.

Szóval ez a van-e, nincs-e cigánybűnözés elég erősen leredukálja a valódi kérdést egy olyan eldöntendő kérdéssé, amiben – szerény véleményem szerint – egyik válasz sem helyes.

Ennek az egész kérdésnek persze mélyebb történelmi okai vannak. Ugye volt olyan időszak, mikor a cigányokat és például a zsidókat is olyan rendelkezések sújtották, amelyek egyrészt nagyon gyengítették az „én ide tartozok” érzését. Pl. nem lehetett földjük. Mindezt egy olyan korban, mikor a föld birtoklása, művelése volt „a munka”, aki nem ebből élt meg, azt nem tartották sokra. Ezért kénytelenek voltam más megélhetési módot találni. A cigányság javarészt kisebb ipari munkákból tartotta el magát, emiatt lettek annyi cigány „Lakatos”, „Orsós”, „Kolompár”, „Kanalas”, „Fazekas”, stb… Meg persze ők lettek a zenészek is, hiszen egy hegedűt reszelgetni az nem annyira tisztességes munka, mint szántani… A zsidóság meg javarészt kereskedelemből próbált megélni, kisebb boltokat nyitottak. A társadalmunk úgy alakult ugye, hogy a kisebb ipari munkákra ma már nincs szükség, ma már nincs szükség lakatosokra, orsósokra, stb… Míg a kereskedelem meg felvirágzott. Persze, hogy egy zsidó nem elfogulatlan a egy zsidó kollégával szemben, így a zsidóság egy része valóban szép nagy vagyont volt képes összegyűjteni, meghatározó gazdasági szereplővé válni, míg a cigányság – főleg a szocializmus után – gyakorlatilag munka nélkül maradt.

Tehát érthető okai vannak annak, amit ma látunk. Persze ez nem jelenti természetesen azt, hogy ez jó is így, és nem kell ellene semmit tenni, de az okok érthetők, a társadalmi következmények is érthetők, és a problémák felszámolásánál pont ezeket a jelenségeket kell orvosolni, feltárni a mélyebb összefüggéseket, stb… Sajnos ezen a téren szinte kizárólag csak látszatintézkedések történtek az elmúlt évtizedekben.

Az, hogy a Gárda fel-alá masírozik egy-egy faluban, azt én valahol érthető jelenségnek tartom, alkalmasint szükséges következménynek is. De azért látni kell, hogy ez inkább csak fokozza a problémát, mintsem megoldaná. Mert ugye egy cigány emberben ez nem az „én is ide tartozom, ami teszek az a társadalom egészére is kihat, aminek része vagyok én is” életérzést fogja fokozni, hanem éppen ellenkezőleg. Meg ugye sok szó esik időről-időre a szegregáció kérdéséről is pl. az oktatásban. Ez is csak a felszín. A szegregáció fokozhatja is a problémákat, de akár lehet a megoldás kulcsa is, a kérdés nem a szegregáció, hanem az, hogy mihez kezdünk vele, miben tér el az oktatás, nevelés egy cigány iskolában. Aztán ugye ott vannak azok is, akik segélyből tartják fenn magukat, sőt nem is akarnak ezen különösképpen változtatni. Nekem pl. ezért volt szimpatikus a Jobbik azon felvetése, hogy három gyerek után járjanak az állami juttatások (segélyek, GYES, GYED, családi pótlék, stb…), aki meg több gyereket akar vállalni, az legyen szíves megteremteni a hozzá való anyagi feltételeket. Szerintem ez valahol teljesen jogos, logikus intézkedés lenne.

Valahogy rá kell venni a cigányságot arra, hogy a társadalom részének érezzék magukat, hogy megtapasztalják azt, milyen, ha tisztességes munkából tartják el magukat. Ebben biztosan nagy szerep jutna az oktatásnak, nevelésnek. Vannak is kisebb lépések ezügyben. De azt is látni kell, hogy rövidtávon valószínű ez nem megy fájdalommentesen, biztosan kell némi kényszerítő erőt is alkalmazni. (Lásd pl.: családi pótlék megvonás bizonyos mennyiségű igazolatlan hiányzás után.) Biztos lesznek, akik tiltakozni fognak az ilyen és hasonló intézkedések ellen, de ha összességében a társadalmi beilleszkedést mozdítják elő, akkor meg kell ezeket az intézkedéseket tenni.

Szóval a lényeg, hogy attól, hogy valaki cigány, még nem bűnöző. Ha egy hangoskodó cigány csávókból álló bandával futsz össze egy aluljáróban, akkor szerintem teljesen érthető, ha esetleg irányt változtatsz, elkerülöd őket. De ha mondjuk egy társaságban egy cigány ember csöppen bele, akkor próbáld megismerni. Ha munkáltató vagy és egy cigány ember jelentkezik a munkára, akkor próbáld úgy megítélni, hogy teljesen figyelmen kívül hagyod az etnikai hovatartozását.

Anno próbáltak kirabolni az utcán cigányok. (Nem volt nálam érték. :-) ) Aztán évekkel később egy társaságba – amelynek „oszlopos tagja” voltam – érkezett egy félcigány gyerek. A legtöbben lenézték, nem igazán kezelték a közösség részeként, én meg nem voltam valami túl jó ismerkedő, így egy ideig én sem nagyon voltam vele kapcsolatban. De emberként kezeltem, és végül összebarátkoztunk. Talán rajtam keresztül végül a többiek is elfogadták a jelenlétét, a társaság részévé vált, sőt most ő a társaság oszlopos tagja. Egy nagyon intelligens embert ismertem meg, aki képes volt megmutatni, mennyire tevékeny tud lenni, mennyire műveltté válik az évek során. (Több nyelven beszél, diákként is több versenyen vett részt, szerepelt a Maradj Talpon című játékban is, egész sikeresen.) Persze neki is vannak jellemhibái, mint minden barátomnak, és jómagamnak is. (Kinek nincsenek ugye.) Pl. túl hangos, néha nem tudja, mikor kell egy valakit békén hagyni, vagy egy témát nem feszegetni tovább. De kb. ennyi. Ha anno egy évtizeddel ezelőtt egy sztereotip kép alapján ítéltem meg volna, beskatulyáztam volna, hogy „na egy cigány”, akkor lehet egészen máshogy alakultak volna a dolgai neki is, lehet nem éli meg, milyen egy közösségbe tartozni, annak elfogadott és elismert tagjává válni, és valami egészen más utat kezdett volna el járni. Most nem akarom túlértékelni önmagamat ebben a történetben, de nem az, hogy egy cigány ember milyen emberré válik, az nem kizárólag a saját felelőssége, a környezetének erős szerepe van abban, hogy milyen utat fog járni.

2xSü:

Ennél tárgyilagosabb leírást el sem tudok képzelni.

Csak aki ilyen objektíven áll hozzá, az mindkét csoport számára az ellenkezőhöz tartozik.

Sajnos a magyar társadalomban nagyon elterjedt a "velem vagy ellenem" hozzáállás, a középutas gondolkodást nem képesek felfogni, aki nem hajlandó erre vagy arra úszni az árral, az "számkivetett". Többek közt ez a fő oka az ellentétek elfajulásának.

#5-nek.

Volt egy francia film. Pontosan az általad leírt jelenségekről szól. Franciaországban.

Volt egy híres angol regény. Pontosan az általad leírt jelenségekről szól. Londonban.

Spanyolországban megloptak egyszer. Láttam elszaladni, éppen akadt egy rendőr, aki látta, többen utánaeredtek. Úgy húszan falaztak a srácnak. A rendőr később mondta, hogy sajnos sok a turista, ezek erre utaznak. Katalán gyereke voltak.

Kicsit jobban kéne ismerni a világot, mielőtt ilyen kijelentéseket teszünk.

#8:

Mindenhol megvan a probléma.

Csak máshol kezelik (jól-rosszul), ha meg Mo. próbál valamit tenni, bármit, elég csak beszélni róla, már a magyar nácizmusról hőbölög fél Európa.

#6-hoz. Folytatva a gondolatmenetet, azért ma már elég jól ismerjük egyén és csoport viselkedési kultúrájának kialakulását, okait. Sőt, a megoldást is.

A viselkedés kialakulásáról már olvashattunk. Nyilván számtalan dologgal kiegészíthető, könyvtárnyi irodalma van, de amit itt lehet, 2×Sü elmondta.

Nézzük a megoldást.

Amit ma politikai köröktől hallhatunk, az abból indul ki, hogy a megosztottság erős, a bűnözés adott, az emberek egy jó része tudatlan, türelmetlen és gyors megoldást akar. Nem tudja és nem is hisz el, hogy ilyen nincs. Ezért a politikus "rendet" ígér. Ez azért jó, mert aki ilyent akar, mind rá fog szavazni, ráadásul ha nem lesz rend (mert nem lesz), akkor azt lehet mondani, hogy a sok akadékoskodó tett keresztbe, ez pedig tovább növeli a számukra hasznos megosztottságot.

Akkor viszont mit lehet tenni? Olyant nem, ami gyors, növeli a politikai népszerűséget, csak olyant, ami csökkenti, sok pénz kell hozzá, sok türelem és idő, nagy empátia és sok munka. Ugyanis az embert nem lehet eredményesen cselekvésre kényszeríteni, csak akkor cselekszik hatékonyan, ha önként teszi.

Nézzünk előbb példákat, részben cigányokról, részben nem. Ma rengeteg kátyú, rossz csatorna, vezeték van, tehát sok a földmunka. Kiássák a gödröt, végeznek valamit, majd visszatemetik. Ott vannak 6-8-an, 1 dolgozik, a többi nézi. Időnként cserélnek. Ha jön ellenőr (ritkán), akkor 2-3 dolgozik, a többi az ellenőrrel beszélget. A helyreállított aszfalt 2 hét múlva beszakad, mert nem tömörítették. Más: szemétszállítás, ahol a fele ott marad; egyszerűbb szakmunkák, aminek az eredménye rosszabb, mint előtte; közmunka sok esetben katasztrofális eredménnyel, de kipipálva. Mind azért ilyen, mert kényszerből teszik, megbecsülés semmi, fizetség nevetséges. És azért ilyen, mert aki végzi, lényegében nem ért hozzá, de ez nem is igény.

Az ember alapigénye a siker. Tartós sikertelenség depresszióhoz vezet. A siker kulcsa, hogy felismerjük a környezetünk elvárásait, tudjunk rá megoldást. Ekkor a környezet elégedetten nyugtázza az eredményt, ez a siker. De ehhez tudás kell, hogy felismerjük, mit kell tenni. Utána azt, hogyan. Érteni kell hozzá. Ha tudjuk, hogy erre képtelenek vagyunk, düh önt el. Ha a környezetünk ezt az orrunk alá is dörgöli (pont azért, mert magunk is tudjuk), a düh agresszióba csap át. Miért? Mert az agresszió eredménye - egy két pofon - a siker. Valamit én is tudok, ha mást nem, szétrúgni a pofáját. Sokszor látni, hogy (többen)lopnak boltból lényegtelen dolgokat, erőszakkal elvesznek utcán bármit, majd utána elhajítják és jót röhögnek. Az erőszak nem a szerzés eszköze, hanem maga a cél. Képes vagyok rá! Tehát mégis érek valamit. A csoport sokszor csak azért kell, hogy a többi nyugtázza a "tettet", az "elismerés" amire annyira áhítozunk, onnan jön.

Fel kell ismerni a cselekmény célját. Van, hogy a jövedelemszerzés. Akkor is meg kellene nézni, van-e más módja rá. Mert más eset, ha úgymond szórakozásból teszi, más, ha harácsolásból, más, ha összesen ennyi telik tőle. De sokszor a cél a siker: meg tudom csinálni, bármennyire is lenéznek! Persze van, hogy a cél a bosszú. A lényeg, hogy ha a azt akarjuk, a cselekmény ne következzen be, a jellegétől céljától függően alapvetően másképp kell kezelni. Minden ilyent egyfelől gátolni kell. Ennek sok eszköze ismeretes, a politika csak a leghaszontalanabbat szereti, a börtönt. Miért az a leghaszontalanabb? Mert az esetek többségében ráerősít (aki addig sikerért tette, onnantól bosszúból), növeli az agressziót, és főleg sokba kerül. A börtönökben dolgoznak is, erős felügyelet mellett (különben lazsálnának), ez persze többletköltség is, az elvégzett munka eredménye pedig silány.

Sokszor hangzik el, hogy nem szeretnek dolgozni. Végső soron igaz, de mégse. Nem tudnak, mert senki nem tanította meg rá őket. A diák, ha valamit nem tanul meg, és nem pótolja, később egyre jobban utálja azt a tantárgyat. Igazából azt utálja, hogy hiába olvassa, ő nem érti, nem tudja megtanulni, miközben a társai igen. A sikertelenség szüli az agresszió ezen fajtáját. Aki születésétől úgy nő fel, hogy a családja egyetlen tagja se dolgozik (munkanélküli), annak egyszerűen nincs fogalma arról, mi a munka. Mint a kongóinak arról, mi a hó. Miért képzeljük (hacsak nem tudatlanságból), hogy ha az ilyennek az mondjuk dolgozz (tegyük fel, munkát is adunk neki, pedig ez nem jellemző), tudni fogja, mit tegyen. De ha erőszakosan és lenézéssel mondjuk, azt tudni fogja, hogy utáljuk, és ezt ő is megteszi (mert ez ösztönös védekezési reflex). Néhány eset után meg is szokja, hogy így kell viselkedni. Pavlovi reflex. És fogalmunk sincs, hogy az agressziót mi neveltük belé.

Persze a dolog azért nem ilyen egyszerű. Csak példálózni van módom, ennek a részletes kifejtéséről is van könyvtárnyi irodalom. Csak azt kell látni belőle, hogy nemcsak az iskola probléma. Az élet elemi tevékenységei, tisztálkodás, munka, rend, környezet, ezt a kisgyerek mind sok évig tanulja szüleitől anélkül, hogy ez akár a gyerekben, akár a szülőben tudatosulna. A cigányság jelentős rétegeinél ezt nem tanulják. Pedig addig nem lesz tudás belőle, míg valaki meg nem tanítja. Csak még azt sem árt tudni, amit egy pici gyerek játszva tanul,azt egy felnőtt kínkeservesen. És neki már van öntudata, ellenállása (lásd fentebb a kimaradt tanulásról).

Megoldás van! De az első két lépés: a legrosszabb eseteket megakadályozni, hogy visszafordíthatatlan események ne történjenek; a társadalmat rávenni, hogy ahol lehet, legyen megértő és segítőkész. Akkora tömegekről van szó, annyira a hétköznapi élet eseményeiről, hogy ahhoz a szakértők kevesek. Ők legfeljebb irányítani képesek, a napi normális, segítőkész együttműködés a társadalom feladata. Eleinte látszólag eredménytelenül. De a tapasztalás nagyon erős motiváció. Ha valaki megtapasztalja, hogy nem rúgnak belé, megérzi, hogy azért javítják ki tetteit, hogy sikere legyen, az gyorsan fog tanulni. Olyan ez, mint egy exponenciális függvény. Sokáig nem is látni a növekedését, de aztán ...

Viszont ma ennek az ellenkezője történik. A gárdamasírozás az ellenállást növeli, nem megfélemlít. A börtön a bosszút erősíti, a folytonos lenézés eredményét érzékelhetjük a napi erőszakban. Az erőszakot cigány sajátosságnak tekintik sokan. Csakhogy akkor ez 20 éve is megvolt, mert a cigány akkor is cigány volt. Mégis, akkor sokkal kisebb mértékű volt a maihoz képest. Méghozzá nagyságrenddel. A cigányoknál ilyen gyors az evolúció? Vagy inkább mi kényszerítettük ki? Szóval hogy is van ez, ki itt az ok és ki az okozat?

Még egyszer! Az akut bűnözést meg kell akadályozni! De te, kedves olvasó, így ismeretlenül mit gondolnál rólam, mit tennél szemtől szemben, ha mocskos disznó bűnöző gazembernek neveznélek? Ha te megteszed ugyanezt, mi jogosít fel arra, hogy tiltakozz, ha szájon vágnak?