A világűrben keringő űrszemét, mind azonos irányban kering?

Nem, mindegyik abban az irányban kering, amerre "elindult", tehát amerre leszakadt a hajóról, kidobtak, kiszórták, vagy ütközés során ahogy módosult a pályája.

De miért is menne egy irányba? :)

Vannak azok a műholdak - igen sokan - amelyek látszólag a Föld egy pontja felett lebegnek.

Az az űrszemét, amelyik hozzájuk kapcsolódik, szintén - vagy legalábbis nem nagy az eltérés.

Vannak azonban a katonai műholdak, és minden más, ami ezektől teljesen eltérő pályákon megy - és itt bizony már igen erős eltérések lehetnek.

A forgás valóban segít, de az adott dolog céljától függ, hogy milyen pályán van.

Például egy olyan műhold, ami az egész felszínt akarja lefotózni, annak a legjobb, ha a pályája metszi a forgástengelyt, mert így rövid idő alatt tud nagy területet lefedni, és pályamódosítás se kell, hogy bizonyos terület felé érjen, mert idővel úgyis bekövetkezik.

Ha mondjuk lenne fent egy nukleáris rakétákat hordozó műhold, akkor annak viszont pont hogy az a legjobb, ha a Föld forgásával ellentétesen megy, így a lehető leggyorsabban érhet lövési pozícióba, még ha a túloldalt van, akkor is.

De egyébként a legtöbb műhold a Föld forgásával megegyező irányba halad, de ettől még nem lesz kisebb az ütközés esélye, sem a sebessége.

Mert bár két műhold pályája keresztezheti egymást és egyezhet irányban és dőlésszögben, de sebességük között akár ezres nagyságrendű különbség is lehet. És itt km/s-ról beszélünk, vagyis a legkisebb eltérés is nagyon nagy sebességkülönbséget jelenthet.

A többség a Föld forgásirányában, mert ez a gazdaságos indítási irány, így a rajtoltatás sebességéhez hozzáadódik a Föld kerületi sebessége.

Persze a műholdak egy része nem marad egész életében ezen a pályán, feladata szerint a pályát módosíthatják akármerre. Az észak-dél keringésű térképészeti, meteorológiai vagy akár katonai kémholdak maradványai gyakorlatilag akárhonnan jöhetnek.

Az esetleges már ütközött űrszemetek is randomban röpködhetnek.

Feljebb említették a geostacionárius holdakat, szerintem ezek jellemzően forgásirányban esnek, ha esnek, mert a pályájuk szűkülésével a coriolis-erő az eredeti keringési irányban növeli a sebességüket.

4-hez egy kis OFF ...de a hiba akkor is hiba!

Pontosan az a legjobb a felszínt fényképező műhold részére, ha a keringési pályája pont áthalad a bolyó (objektum) forgási tengelyén. Hozzá teszem, hogy ettől eltérő minden más esetben metszeni fogja a pálya a forgási tengelyt. Ha vakon eldobok egy követ az biztos, hogy pont ilyen, (akármilyen!!) pályán haladva metszeni foglya a forgási tengelyt. Amikor a forgási tengely nem esik egybe a műhold keringési pályasíkjával, akkor a (nevezzük pólusoknak) pólusok közelében lévő területek soha nem lesznek lefényképezve. S minél nagyobb az objektum forgási tengelye és a műhold keringési pályasíkja által bezárt szög, annál kisebb terület lesz belátható a műhold számára. Legrosszabb a helyzet akkor, ha éppen 90 fokot zár be a forgási tengellyel, tehát a képzeletbeli egyenlítő fölött kering.

Érdemes ezt megnézni, főleg az inklináció rész körül.

[link]