Kvantum-összefonódást mutató részecskepárok egyik tagjának befolyásolásával lehet fénynél gyorsabban üzenetet küldeni?

Nem lehet. Kell hozzá egy klasszikus csatorna is aminek felső határa a fénysebesség.

Csupán az összefonódással küldött (pl.) binárisan küldött üzenetet a fogadó nem tudja dekódolni.

"binárisan küldött"

binárisan kódolt

"állandó megfigyelés alatt tarthatnánk egy ilyen részecskepárt"

Itt bukott a dolog: ugyanis a megfigyeléssel azonnal kiesik ebből az összefonódott állapotból és egy határozott állapotba kerül mindkettő - innen kezdve pedig nincsenek összekötve.

Viszont már régebben is volt téma, és gondolkodtam rajta, hogyan is lehetne ezt megoldani.

Először is: folyamatosan sugározzuk ki ezeket a részecskéket a Mars felé, a párjuk keringjen itt a Földön. Ne figyeljünk meg semmit.

Ha viszont gyorsan akarunk valamit közölni, kapjuk el azt a részecskét, aminek a párja éppen megérkezik a Marsra.

Elkapjuk = 1-es bit.

Békén hagyjuk = 0-ás bit.

Így adatokat lehet átvinni egy pillanat alatt

(természetesen hibajavítás és kódolás is kell).

Ugyanez visszafelé is működik, csak akkor nekik kell elfogni azt a részecskét, ami éppen megérkezik.

Mi a véleményetek erről?

Erről az a véleményünk, hogy nem érted a kvantummechanikát. Ha nem mérsz semmit, akkor nincs információd, amit átküldhetnél, és az egyébként mérhető fizikai mennyiségeknek nem lesz határozott értékük - hacsak nem az azoknak megfelelő sajátállapotban preparálod a részecskéket. De még ha meg is mérnéd (azaz "elkapnád") a részecskéket, akkor sem tudod befolyásolni, hogy mit mérsz rajtuk, csak mennyiségeknek egy véletlenszerű sorozata adódna, amelyek komplementerét lehetne mérni a Marson. Ha a részecske megsemmisítését érted elkapás alatt, az sem látszik a Marsra küldött másik részecskén.

Szóval mire is gondoltál te itt tulajdonképpen?

Nem értetted, amit írtam - olvasd el még egyszer.

De leírom másképp.

Az egyik részecske megy a Mars felé, azért imádkozunk (hogy ne essen ki az összefonódásból).

A másik részecske itt kering a Földön egy művonalon, azt is békén hagyjuk.

Ha információt szeretnénk átküldeni, akkor a földi részecskét határozott állapotba állítjuk (ha 1 bit kell) vagy továbbra is békén hagyjuk (ha 0 bit kell).

A Marson mérni tudják, hogy az érkező részecske állapota határozott, vagy még összefonódásban van.

Sajnos még mindig nem érted a kvantummechanikát, ezért én is leírom még egyszer.

Önmagában egy részecskéről semmilyen módon nem tudod megállapítani, hogy össze van-e fonódva egy másik részecskével, vagy sem. Amikor határozott állapotba "állítasz" egy részecskét, akkor megméred egy tulajdonságát. Ennek komplementere jelenik meg az összefonódott párjánál. Hogy mi, azt előre nem tudod megmondani és szándékosan nem is tudod befolyásolni. A másik oldalon csak egy mérési eredményt látsz, és nem tudod megmondani, hogy ezt most amiatt kaptad-e, mert az innenső oldalon beállították (az ellenkezőjét) vagy nem csináltak vele semmit, és te csak véletlenszerűen kaptál egy mérési eredményt.

Így már világos?