Mi volna ja az emberek olyan fejlettek lennenek hogy mesterséges napot hoznanak letre, egy bolygó körül. Es a bolygóval egymassal parhuzampsan felalitani oket. Akkor a bolygón található allat es növény mihez viszonyitana az időt?

Hogy érted azt, hogy "a bolygóval egymassal parhuzampsan felalitani oket"?

Ha nincs keringés, akkor egymásba zuhannának.

Ha van keringés (a közös tömegközéppont körül), akkor annak periódusa, valamint a bolygó tengelykörüli forgásának perióda arányában alakulna a nappalok és éjszakák hossza.

Lehetene úgy, mint a műholdakat: akkor látszólag mind egy helyen lebegne.

Az állatok találnának mást, amihez igazodjanak.

Pl. ha lenne hold és árapály...

de amúgy pl. az embernek van belső órája is, ami kb. egy napig számol, aztán kezdi elölről.

Egy mesterséges nap esetében, ha az megfelelően beállított keringő pályán mozog, (plusz a bolygó is forog és ezzel a forgással egyező vagy fordított irányban), kb. olyan hatású lenne mint ahogy most a Földön váltakoznak a világos és sötét periódusok, tehát az időmérés ezen alapulna. Be lehetne lőni 24 órásra, de tetszőleges bármi más időtartamra is, ahogy éppen jólesik.

Nem mindegy, hogy a műnap(ok) a bolygó forgási tengelyéhez, illetve egyenlítőjéhez képest hogyan mozognának: azzal vagyis a szélességi körökkel párhuzamosan vagy ahhoz közel kisebb szögeltéréssel (mint a Föld), vagy pedig keresztirányban a sarkok felett áthaladva egy hosszúsági kör mentén és közben a bolygó elfordul vagy pedig relatíve nem. Itt variációk lehetségesek.

Egynél több műnap esetében, mivel ezek nem egymás közelében (mert miért is úgy) lennének elhelyezkedve, hanem valószínűleg átellenben és egymással szinkronban (vagy keringőleg vagy stacionáriusan), a bolygó minden (mindkét) oldala meg lenne világítva állandóan vagy majdnem, ez hátrányos lenne a bizonyos idejű sötétséget igénylő lényekre nézve. És ekkor nem volna lehetséges az időérzékelés és mérés sem.

Ráadásul érdekességképpen (ez kissé bonyolultabb):

- ha két-három műnap kering egymással átellenben vagy háromszöget formázva, sosincs teljesen sötét sehol (elhelyezkedéstől függően esetleg a sarkokon),

- ha két műnap egymással ugyancsak szembeni stacioner pályán van, akkor a fényviszonyok a bolygó hajlásától és forgásától együttesen függően alakulnának: lenne egy állandó gyengébben megvilágított sáv a két megvilágított oldal között, mintegy kvázi egyenlítőképpen, amely viszonylag sötét lenne (az alkonyzónába esne), amely vagy vándorol körbe-körbe (ez esetben lehetséges az időérzékelés), vagy nem (utóbbi esetben nem).

Valójában ennek verzióit nem lehet ilyen röviden leírni, ezért csak reménykedem, hogy valamelyest érthető voltam.

3-as vagyok ismét kis kiegészítéssel:

Teljes (mindenoldalú) megvilágítást min. 5 műnappal lehetne elérni: 3 az egyenlítő körül egyenlő távolságban (egyenlő oldalú háromszöget képezve), 2 pedig a sarkok fölött állandó jelleggel. Ez azt is jelenti, hogy ennél kevesebb műnap esetén lenne a bolygónak homályban maradó része, zónája valahol.

3-as:

Igen, persze. Feltéve, ha ez a megoldandó feladat csak. De nyilván nem arról van szó, hogy mindig és mindenütt világos legyen, mert az megkavarná-zavarná az élőlényeket rendesen, még tán ki is halnának emiatt, hacsak gyors mutációval nem alkalmazkodnának az adott helyzethez.

Mivel a Föld cirka félmillió évvel ezelőtt sokkal gyorsabban forgott, akkor egy nap 22 óráig tartott csak, az akkori élőlények ahhoz alkalmazkodtak.

Szerintem a másfél órával kevesebb nappalhoz fél órával kevesebb alvás is elég volt akkoriban.

Különben nem szükséges az ilyesmihez evolúció, a seregben előfordult velem, hogy az öregek éppen leszereltek, a kopaszok még nem voltak kellően kiképezve és szinte állandó őrszolgálatot adtam, néhány társammal, kényszerűségből.

Két óra őrség, két óra készültség, két óra pihenő. Eleinte nem tudtunk a pihenőben aludni, hiszen nem voltunk hozzá elég álmosak, így az első 24 órás szoli után irtózatosan fáradt volt mindenki, de hamarosan ráálltunk a négy órás napra, amit a két órás éjszaka követett, csak letettem a fejem és már aludtam is. Mivel egy héten csak öt, hat nap szolgálatot adtunk, a végén a rendes napokon estünk, keltünk, négy óra ébrenlét után már mindenki szundikált.

Mindez szerencsére nem tartott két teljes hónapig, mert hosszú távon lehetséges, hogy káros lett volna, de simán átálltunk, tanúsítom, vagyis bármilyen időszámítást meg lehet szokni, csak legyen az eltelt tevékenységhez elegendő pihenő idő.