Az emberi szervezet hogyan tud védettséged szerezni bizonyos baktériumok, vírusok ellen?

Az emberi szervezet kicsit bonyolultabb kémia.

Mind a baktériumok, mind vírusok a saját felépítésüknek megfelelő módon lépnek reakcióba a környezetükkel. Az emberi test is ugyanezt teszi, csak bonyolultabban. Azaz, van egy olyan része is (immunrendszer), amelynek az a feladata, hogy védje az emberi szervezet alapműködését. Ezért tehát benne tárolva van, mi szükséges az emberi test működéséhez (például jó néhány baktérium is) és mi nem. Amikor tehát egy idegen anyag kölcsönhatásba lép, ez a rendszer teszteli, miről van szó. Ha nemkívánatos, akkor elkezd olyan anyagokat termelni, amelyek izolálják azt, vagy megakadályozzák a reakciót. Ez persze idő. Ezért van, hogy az influenzavírus alaphelyzetben támad (más szóval, teszi a dolgát). A szervezet megkezdi a védekezést (ez esetben ellenanyag termelést), de mire abból kellő mennyiség összejön, az ember sikeresen végigment a betegségen. A következő fertőzés már nem "ugyanaz a helyzet", hiszen időközben keletkeztek olyan anyagok a szervezetben, amelyek azonnal védekeznek, illetve visszatámadnak (elpusztítják a vírust).

Persze az egyes kölcsönhatások eltérők, mert minden ember más, vagyis a testében előforduló anyagok mennyisége, koncentrációja, elhelyezkedése eltérő (például mások a genetikai tulajdonságai is). Ezért nem egyformák a betegségek se. Tehát a vírusok, baktériumok (még ha feltételezzük, hogy teljesen azonosak, ami szintén nem igaz) mindenképpen eltérő felépítésű emberekkel találkoznak, ezért a hatás is eltérő lesz, és egyetlen ember szervezete is időben nem állandó, a hatás se lesz az. Mert még ha ezeket a kórokozókat nem is számítjuk, az ember ehet egy időszakban több zöldséget, másikban több húst, időnként alkoholt iszik, néha sok, néha kevés vitamint eszik, vagyis folyamatosan más helyzetben van. Nem mindegy ezekből melyikben találkozik a kórokozókkal.

"Sem a baktériumok sem a vírusok nem fertőznek szándékosan... Tulajdonképpen olyan makromolekuláknak is felfoghatjuk őket"

Nem, nem foghatjuk fel őket makromolekuláknak. A vírusokat felfoghatjuk makromolekuláris rendszernek, de a baktériumok már egyértelműen jóval bonyolultabbak ennél (hiszen sejtes szerveződésűek). Az immunsejtekről nem is beszélve. Ezért értelmetlen azt számon kérni, hogy nem viselkednek úgy, mint az egyszerű kémiai rendszerek, hiszen nem is hasonlítanak hozzájuk.

"A szervezetben továbbra is ugyanazok a kémiai folyamatok mennek végbe." "Ha minden ugyan az..."

Épp ez a lényeg, nem minden "ugyanaz". Az immunrendszer reagál a fertőzésre, alkalmazkodik, emiatt logikusan a következő fertőzéskor már nem ugyanaz történik. Az előző válaszolók már többé-kevésbé leírták, mi történik a fertőzéskor, én ezt igyekszem kicsit pontosítani, tisztázni.

Az immunrendszer két fő részre osztható működése szempontjából: a veleszületett és az adaptív (vagy szerzett) immunrendszerre. Az elsőnek a gerincét a falósejtek adják (emellett néhány nyiroksejt és makromolekulák is részt vesznek a működésében). A falósejtek olyan antigéneket (molekulákat) ismernek fel, amik az emlősök testében (egészséges egyedben) nem fordulnak elő. Ilyenek lehetnek például a baktériumok egyes sejtfelszíni molekulái. Ha ilyennel találkoznak, a hozzátartozó sejtet bekebelezik és elpusztítják. A veleszületett immunitás egy általános védelmet jelent a kórokozókkal szemben, ez mindig működik. Ugyanakkor sajnos nem túl hatékony, illetve nem képes alkalmazkodni a fertőzéshez (a következő fertőzéskor is ugyanolyan erős a reakció).

A gerincesekben alakult ki az immunrendszer adaptív része. Ennek a működése a (T és B) nyiroksejtekhez kötődik. Általánosságban igaz ezekre a nyiroksejtekre, hogy minden sejt csak egyféle antigént ismer fel. A sejtek egy bonyolult folyamat során alakulnak k és érnek a nyirokszervekben. Az érés során minden nyiroksejten különböző sejtfelszíni receptorai alakulnak ki. Ezután kiszelektálódnak azok a sejtek, amelyeknek olyan receptoruk van, ami a saját szövetekre jellemző antigént ismer fel (ha ez a mechanizmus nem működik megfelelően, autoimmun betegség alakul ki). Az érő sejtek ezután a nyirokcsomókba kerülnek. Itt a sejtek egy része találkozni fog a specifikus antigénjével (nem közvetlenül, bizonyos falósejttípusok képesek ezeket "bemutatni" a nyiroksejteknek). Ha a nyiroksejt nem találkozik az antigénjével, előbb-utóbb elpusztul, de ha igen, akkor el kezd osztódni. Az osztódó sejtek egy része aktív immunsejtté érik, és részt vesz a védekezésben. Mivel a fenti érési folyamat elég hosszú, az első fertőzéskor viszonylag lassú az immunválasz. Az osztódás során létrejövő sejtek maradéka ugyanakkor memóriasejtté alakul. Ezek a nyirokcsomóban maradnak, nem veszne részt az immunválaszban, ugyanakkor ha az antigén újra megjelenik a szervezetben, azonnal osztódni kezdenek, és így kiváltják az immunválaszt. Emiatt a második fertőzéskor már nem kell végig mennie a teljes érési folyamatnak, amint elegendő nyiroksejt jön létre megkezdődik a védekezés, így jó eséllyel nem alakul ki a betegség (vagy enyhébb lefolyású). Ez az alapja a védőoltásoknak is.

"És fél év elteltével miért veszítik el ezt a képességüket a bennünk lévő immunsejtek?"

A memóriasejtek (ahogy fentebb is írták) akár egy életre megmaradhatnak. Az influenza esetén azért nem alakul ki tartós védettség, mert a vírusok nagyon gyorsan mutálódnak, így a következő évben már egészen mások lehetnek a felszíni antigének.

Meg kell még említeni, hogy a két nyiroksejt típus működése eltér, a T nyiroksejtek a sejtes immunválaszban vesznek részt (hozzákötődnek a kórokozó sejthez és elpusztítják), a B nyiroksejtek pedig antitesteket (immunfehérjéket termelnek.

Nagyon dióhéjban ennyi az immunrendszer működése, persze a valóságban ennél jóval bonyolultabb.

Amit nagyjából tudni kell középiskolában:

[link]

#6

A végéről kezdem.

"Már kijártam a középiskolát."

Ennek ellenére úgy látom, a molekula fogalmát nem sikerült elsajátítani. Molekuláknak azokat az atomcsoportokat szokták nevezni, amelyeket kovalens kötés tart össze (és semlegesek, de ez utóbbi nem mindig teljesül egyértelműen például a biológiai makromolekulák körében). Ebben az értelemben a vírusok, sejtek teljesen egyértelműen NEM tekinthetőek egy makromolekulának. Természetesen alkothatsz saját molekula fogalmat, csak ennek egyrészt nem lesz túl sok értelme, másrészt senki nem fog érteni, ha nem magyarázod el, mit is értesz alatta.

De tovább megyek, ha egy immunsejtet makromolekulának nevezel, akkor te magad is egy makromolekula vagy. Ezen az alapon, ha találkozol egy adott személlyel, mindig ugyanúgy reagálsz rá (pl. mindig ugyanazt mondod neki).

"Vegyük, hogy van egy felhő, és vegyük, hogy van egy bazi nagy Föld nagyságú, CSAKIS gázból lévő bolygó, melyet 300 különböző színű felhő alkot. Az egész bolygó valójába egy felhő, mégsem azt mondják rá hogy felhő, hanem azt, hogy gázbolygó. Pedig nem lenne más, mint egy bazi nagy felhő. De mégsem annak hívnánk."

Hát mondjuk a Jupiter eléggé máshogy viselkedik, mint egy gomolyfelhő (igaz, az előbbinek van némi szilárd magja). De természetesen elvileg úgy definiálhatod a makromolekulát ahogy akarod, csak ha nem az általánosan lefogadott definíciót használod, legalább kiderülhetne, mit értesz alatta. (Egyébként a kutatók nem véletlenül szoktak egy fogalmat úgy definiálni, ahogy megfogalmazták. (Például a túl tág definiálás értelmetlenné teszi a fogalmat.)

"melyekben a végbemenő folyamatok kémiai reakciók folytán következnek be. Nem azért támadnak mert szükségét érzik. Nem azért vannak, mert élni akarnak..."

"És a reakciót sem szándékosan csinálják, egyszerűen törvényszerűség."

ÉS hol írtam olyasmit, ami szándékosságra, tudatosságra utalt volna. Nyilván ilyesmiről szó sincs.

"Egy baktérium is olyan, mint egy komplett labor, melyben sok kémiai folyamat zajlik egyszerre. Igen, és azért mert több száz folyamat zajlik benne, melyek miatt szinte élőnek tűnik, még ugyanúgy egy speciális makromolekula lesz"

Szerintem meg főleg azért tűnik élőnek, mert élő. (Persze az élet definíciójáról is lehet vitatkozni, szoktak is, de abban elég nagy konszenzus van, hogy egy baktérium sejt él. A vírusok esetében ez tényleg nem egyértelmű.)

"De nem beszélhetünk evésről, ugyanis az evés vagy szándékos, vagy ösztönös dolog..."

És a szándékosság, ösztönösség szerinted hogyan jön létre? Nem lehet, hogy az idegsejtek működésének következtében, amit a saját belső biokémiai folyamataik szabályoznak? Akkor hol itt a különbség?

"Ez nem varázslat, ez a valóság."

Köszi, hogy kioktatsz, bár nem tudom, mire fel?

"Osztódik... Hasonló, mint a szubsztitúció, csak annál sokkal bonyolultabb."

Nem, egészen más, de ebbe inkább bele se megyek.

Összegezve: abban igazad van, hogy az élőlények, sejtek működése (bio)kémiai reakciókra vezethető vissza. De (ahogy te is írtad) ezekből rengeteg van egy sejtben, számos módon kölcsönhathatnak a folyamatok, gyakran meglehetősen bonyolultak, ezenkívül a legtöbb közölük önmaga vagy más folyamatok, molekulák által szabályozottan megy végbe. Innentől kezdve elég értelmetlen párhuzamot vonni egy élő rendszer működése és egy egyszerű kémcső kísérlet között (kivéve persze ha csak egy adott specifikus jellemzőt akarunk reprodukálni), illetve azon csodálkozni, hogy nem ugyanaz történik mindkét esetben.

Szóval nem igazán értem, hogy mi a problémád?