Hogyan jövünk arra rá hogy mindent fordítva látunk?

Szerintem ez a duma, hogy a kisgyermek fordítva lát, eléggé félrevezető. Valóban fordított állású kép esik a retinájára, azaz a retina alsó részére vetül a felső látótér képe, de ez eleve születésétől kezdve így van. Egyszerűen így tanul meg látni. Nyilván nem tudja, merre van a fel és a le, egyszerűen megtanulja, hogy ha a dolgok (például a keze) az egyik irányba mozog, akkor a szemével mit lát.

Ha azt feltételeznénk, hogy 4 hónapos korban megtanulja megfordítani a képet, amit lát, akkor feltételezni kéne, hogy előtte minden fejjel lefelé látott, de ennek semmi értelme, mert minden más érzékszervével pont ennek az ellenkezőjét tapasztalja.

Szóval szerintem itt pusztán logikailag arról kell legyen szó, hogy 4 hónapos korára tanulja meg összepárosítani a látott folyamatok irányát azzal az iránnyal, amit más tapasztalataiból elvár (pl mozgazja a kezét, megemelik); és nem arról, hogy addig mindent pont fordítva hisz.

Az agy szinte bármit képes megtanulni, és szinte bármihez tud alkalmazkodni. Ha most felvennél egy szemüveget, ami a retinádra vetülő képet megfordítaná, pár hét, egy-két hónap múlva észre sem vennéd, hogy fejjel lefelé képet látsz, sőt, az lenne a normális - és ha levennéd a szemüveget, az lenne baromi furcsa.

Az agyi érzékelés igazából csak egy "illúzió". Igazából a látást, csak mint egy érzet jön létre - egyszerűen adott ingert társítasz egy látásérzethez. Az agy pedig összekapcsolja a különböző érzékszervekből érkező információt, és abból "alakítja" ki a világról alkotott felfogásunkat.

Hogyan jövünk arra rá, hogy mindent fordítva látunk?

Amikor általános iskolában a fizika órán ezt tanuljuk.

Addig baromi természetes, hogy úgy és azt látjuk, amit látunk. Akkor jövünk rá, hogy a lencsetörvény alapján nem ezt kellene látnunk, és elmagyarázzák, hogy az agyunk fordítja meg a dolgot...

[Négyhónaposan - én legalábbis - nemigen foglalkoztam ilyen dolgokkal... ahogy emlékszem...]