Valaki elmagyarázza nekem egyszerű, hétköznapi, kézzelfogható példával a két relativitás elméletet?

Ezt elég nehéz egyetlen példával elmagyarázni, merthogy két (azért nem teljesen) eltérő dologról szól. Ha egy példában nem is, de megpróbálom egy mondatban definiálni a különbséget:

A speciális relativitás elmélet a mozdulatlan (vagy egyenletesen mozgó) inercia rendszerekkel foglalkozik, amelyekben érvényesül a tehetetlenség elve, az általános relatívitás elmélet pedig a gravitáció elmélete, amely a speciális relativitás elmélet úgy terjeszti ki, hogy a gyorsuló inerciarendszereket is leírja.

Remélem, segítettem. Ha nem, kérdezz!

Kézzel fogható példát nem fogsz kapni senkitől, mert nem hétköznapi a jelenség. Alkalmazása viszont annál széleskörűbb. Részecskefizikában, ilyen irányú kutatásoknál van főleg jelentős szerepe, ill. modern elektronikában.

Egy klasszikus pl. a relativitáselméletre az ún. Pi-ezonok detektálása alacsony légkörben. Nyílván csak az idődilatáció miatt tudunk ilyet detektálni (nézz utána bővebben, regényt lehetne írni).

Igazán hétköznapi példát nem lehet mondani, ugyanis mindkét elmélet olyan körülmények között válik mérhetővé, amelyek a hétköznapi életünkben extrémnek számítanak: a speciális elmélet bemutatásához egymáshoz képest nagyon gyorsan mozgó inerciarendszerek kellenek, az általánoshoz pedig nagyon erős gravitáció vagy nagyon nagy gyorsulás.

Ennek megfelelően a speciálisra valóban a pi mezonok bomlásakor keletkező müonok észlelését szokták felhozni, amelyeknek a laboratóriumi élettartamuk túl rödid ahhoz, hogy a felső légkörben keletkezve elérjék a földfelszínt, és az, hogy ez mégis megtörténik, alátámasztja az idődilatációt vagyis, hogy az ő sajátidejük a mi rendszerünkből nézve megnyúlik.

Az általános reltivitáselmélet alkalmazására jó példa akár egy csillag (pl. a Nap) vagy galaxisok mellett elhaladó fény eltérülése, vagy a Merkúr Nap körüli pályájának elférdulása, amelyet a newtoni elméletből nem tudnánk megjósolni. Illetve létezik a gravitációs vöröseltolódás, amely szerint egy erősebb gravitációjú helyen lévő óra járása lelassul egy gyengébb gravitációjú helyen lévő megfigyelő szemszögéből nézve.

Mindkét elméletet kell alkalmazni a GPS-rendszerben, ugyanis a helymeghatározás atomórákkal történő kivitelezése azon múlik, hogy a Föld körül keringő műholdak órája innen lentről nézve egyrészt lelassulni látszik a mozgás miatt (speciális relativitáselmélet), másrészt pedig mivel magasabban vannak, rájuk kisebb gravitáció hat (kisebb ott a téridő görbülete), emiatt innen nézve az órájuk gyorsabban jár. E két ellenkező hatást elméleti úton ki kell korrigálni, hogy a rendszert egyáltalán értelmes módon lehessen használni. Ezért talán ez a leghétköznapibb példa, amelyet említhetünk.