Az embernek véges az információ befogadó képessége? Azaz egy idő után nem tud több infót befogadni anélkül, hogy ne "törölné" ki a régebbi lényegtelenebb információkat?

Az a helyzet, hogy erre vonatkozóan nincsenek ismereteink. Nem lehet erre a kérdésre azt válaszolni, hogy "igen" vagy "nem", mert ilyen méréseket még soha nem sikerült elvégezni, vagyis még soha nem volt olyan ember, akiről kísérletek során dokumentálták volna, hogy "betelt az agya". Sőt, a jelenlegi ismereteink inkább azt támasztják alá, hogy bármennyi információt be tud fogadni az agy, és nincs felső korlátja ennek. Amiről azt hiszed, hogy elfelejtetted, valójában továbbra is tárolja az agy, csak nem tud az információhoz hozzáférni.

Ahogy az előttem szóló írja, az agy információtárolását nem úgy kell elképzelni, mint a számítógépekét. Nem úgy működik, hogy egy adatot elment az agy egy polcra, és ha szüksége van rá, akkor a polcról leveszi az információt... Ha meg betelik a polcok kapacitása, akkor amire nincs szükség, azt kidobja... Ez nem így megy...

A most elfogadott modellek szerint inkább úgy van, hogy az információk között kapcsolatok vannak. Kétfajta információ van, az egyik a fogalmi ismeretek, a másik pedig a képzetek. A fogalmi ismeretek pl. az évszámok, tárgyak nevei stb., a képzetek pedig az érzékszervek által felfogott dolgok (pl. amiket látsz). Namost, minden képzethez társul egy fogalom (ha látsz egy kacsát, akkor társul hozzá a kacsa fogalma), illetve a fogalmak is kapcsolódnak egymáshoz (több fogalom kapcsolódása pl. definíciót alkot). Az ismereteid úgy épülnek fel, hogy sok-sok ilyen információ kapcsolódik egymáshoz bonyolult módon, és ezek a kapcsolatok egyfajta hálózatot alkotnak, és ez a hálózat folyamatosan változik, erre mondta az előző válaszoló, hogy dinamikus rendszer. Pl. van olyan, hogy rájössz új dologra, ilyen esetben a már meglévő információid között újabb kapcsolatok jönnek létre. Vagy ha új információ épül be a rendszerbe (látsz vagy hallasz valamit, amit eddig még soha, megismerkedsz új ismeretekkel stb.), akkor ezek beépülnek valahogyan a hálózatba. Ezt az egész rendszert tudásnak nevezzük, és mivel az embernek van öntudata, a tudásáról is van tudása.

Namost, a tudatod nem képes arra, hogy minden egyes ismeretet, ami a fejedben van, állandóan naprakészen tartson, vagyis a hálózat mindig azoknál az információidnál a legsűrűbb, amiket éppen aktuálisan használsz. Ha viszont nem használod az információkat, akkor megritkulnak az ezeket elérő kapcsolatok, és nem tudod ezeket felidézni, erre mondjuk, hogy elfelejtetted őket. De a felejtés nem azt jelenti, hogy az információk törlődtek, hanem azt, hogy nem tudod felidézni. Mondok erre egy egyszerű példát.

Ha matekból veszitek pl. a logaritmusokat, és te mindig szépen készülsz az órákra, akkor nagyon jól fogod tudni kiszámolni a feladatokat, ismered a definíciókat, jól megírod a tz-t, penge vagy belőle. Igen ám, de a tz után már mást fogtok venni, és egy hónap múlva, ha ismét eléd kerül egy logaritmusos feladat, azt fogod érezni, hogy tudod, hogy tudod, de valahogy mégsem bírod megoldani. Már nem vagy olyan penge, mint amikor vettétek, valahogy elfelejtetted, hogy kell megoldani.

Tehát az történik, hogy amikor még veszitek a logaritmusokat, akkor nagyon sok kapcsolat van az ehhez tartozó információk között, és az agyad könnyen felidézi a szükséges információkat. De amikor már megírod a tz-t, és mással fogtok foglalkozni, akkor az agyad nem használja tovább az információkat, és megritkulnak azok a kapcsolatok, amik arra kellenek, hogy felidézzék őket. Már mást vesztek, mással foglalkozol, más témákban lesz sűrűbb a kapcsolati hálózat.

Ha viszont újra előveszed a példákat, és végigoldod őket, akkor ismét ugyanúgy menni fog a logaritmusok megoldása is, vagyis felfrissíted az információkhoz szükséges kapcsolati hálózatot. Sőt, az azóta tanultakat is beépítheted, vagyis újabb hálózatok is létrejöhetnek az új ismeretekkel, és még jobb tudásod lesz. És azt is tapasztalni fogod, hogy sokkal könnyebben megy a régi ismeretek felevenítése, mint a teljesen új ismeretek megtanulása.

Az a helyzet, hogy ha 10 év múlva veszed elő a logaritmust, akkor is könnyen eszedbe fog jutni az egész, gyakorlatilag soha nem lesz olyan, hogy újra meg kell tanulnod, mert az információk ott vannak a fejedben. Még 86 éves korodban is ott lesznek a fejedben az információk, és ha végigoldod a példákat, ugyanúgy fel fogod idézni a tanultakat. Az információk tehát nem vesznek el, csak az elérésük szenved csorbát idővel.

És az életed során akármennyit tanulhatsz, mindig fel fogod tudni ezeket idézni, akármennyi idő telik is el.

Olyan jelenség is van, hogy valamit egyszer tanultál, bemagoltad, de nem értetted, nem is érdekelt. És eltelt X idő, újra találkozol ezzel, és olyan, mintha akkor látnád először. De ilyenkor sem törlődött ki az agyadból az információ, csak annyira utáltad annak idején, annyira nem érdekelt, hogy nem tudott beépülni a tudásrendszeredbe, ezért érzed úgy később, ha újra találkozol vele, hogy ez új. De attól az ott volt az agyadban, csak nem tudsz róla, mert a tudatod nem fért hozzá.

Egyébként ehhez tartoznak a tudatalatti dolgok is. A tudatalattid számos információt raktároz, amikről te nem tudsz, és azt hiszed, hogy nincsenek róla ismreteid, pedig az agyad tárolja őket, és hatnak is az életedre. Ezekről azért nem tudsz, mert nem tudod felidézni, mert ezek az ismeretek leszakadtak a tudáshálóról.

Na mindegy, a kérdésedre visszatérve, nincs felső határa az információk tárolásának, olyanról nem tudunk, hogy valakinek betelt volna a "memóriája", ezért nem lehet kijelenteni, hogy véges kapacitása van a hosszútávú memóriának (a munkamemóriának korlátozott kapacitása van, de a hosszútávúnak nem).