Megvalósítható lenne az alábbi ötlet?

ez alapján a cikk alapján [link]

egy jól gondozott diófa 10 kg/fa csontos termést ad és 100 m2 területre van szüksége. ez 1 t/ha termésátlag.

ezzel szemben a búza 4-5 t/ha.

a többi fás dolog hasonlóan rossz, mert (logikus) a teljes növénynek csak a kis része hasznosul tápanyagként.

nem véletlen, hogy a gabonaféléket használjuk kajára, nem pedig a fás növényeket.

A szokásos nekiveselkedések. A problémák megoldásának szándéka tiszteletre méltó, ám szakértelem nélkül nagyjából lehelet a tájfunban.

1. A termőföld nem fogy, csak másra használják, vagy sehogy. Ez egyféleképpen módosítható, szemléletváltással. Ahhoz kell megteremteni a feltételeket. Ez a döntő többségnél fel sem merül, ezért eredménytelen minden próbálkozás.

2. Az erdőirtás korántsem akkora, mint látszik. Feltűnő azért lehet, mit az előbb említettem. A hozzá nem értésből eredő dilettantizmus, a rossz szemlélet az oka.

3. A talaj kiszáradása egyfelől így nem igaz, másfelől globális problémákra nem lehet lokális választ adni, mert az hatástalan. Régebben is jött ide szaharai por, csak sokkal kevesebb. Régebben is voltak árvizek, csak alapjaiban mások. Régebben is volt hideg nyár és meleg tél, de nem így és nem ennyi. Mert ezek nem lokális problémák, nem is oldhatók úgy meg. A világ meg másként gondolja. Ha tenni akarsz, egyetlen eredményes változat van. Igyekezz megváltoztatni a világ gondolkodásmódját (úgy is mondhatnám: érdekeit).

4. Élelmiszerproblémák sincsenek, ami van, az rossz agrárgazdaság, rossz társadalmi állapot.

De ami a legfontosabb: ha feltételeznénk, hogy jó, amit mondasz, akkor jön a legnehezebb kérdés. Ki fogja megcsinálni? Tegyük fel, itt mindenki lelkesen gratulál (mint ahogy nem!), gondolod, abból lesz bármi változás? Nem. Ez csak egyszerű fantáziálás, ami álomvilágot bármilyen teremthet, a valóságban azonban cselekedni kell. Megfontoltan, előbb felismerve a tennivalókat és azok sorrendjét.

Egyébként pedig a fás szárú növények sem tömeg, sem szükséges élőhely-mennyiség tekintetében nem termelnek több oxigént, mint a fűfélék. A fűfélék leveleinek egy négyzetcentimétere kábé annyi oxigént termel, mint amennyit a fák levele. Azonban egy fánál ott van az a sok mázsányi törzs, ágak és gyökérzet, amelyeknek talán egyáltalán nincs is oxigéntermelése, tehát ez mind holt teher oxigénfejlesztés szempontjából.

A másik pedig, hogy egy fa önmagában igen, jól mutat, a hatalmas lombjával, messzire kinyúló ágaival. Azonban ha erdőt ültetsz belőlük, akkor az oldalágak elsorvadnak, és a fa törzse ritkás lesz ágakban, levelek alig nőnek rajta, ami oxigént termel az csak a felső 10-20%-nyi rész, annak is csak a teteje. Tehát felületben alig több, vagy ugyanannyi az oxigéntermelés, mint amennyi a fűféléknél.

A fafélék előnye annyi, hogy nem halnak el minden ősszel, tehát a megkötött CO2 legnagyobb része megmarad kötött állapotban (amíg a fa el nem pusztul). Hátránya, hogy ez hosszú ideig tart (évtizedek).

A fűfélék azonban minden évben elszáradnak ősszel, jó részüket különböző állatok eszik meg, amelyek aztán az így feldolgozott szén egy jó részét légzés útján visszajuttatják a légkörbe.

Végigolvasva a válaszaidat, már azért tisztább a kép. Igen, ez jó ötlet, de nem új. Legfeljebb hazánkban :( Kanadában pl. minden kivágott fa helyett legalább másfél új fát kell ültetni (nyilván fél fát nem lehet, ezért ha valaki egy fát vág ki, akkor kettőt kell helyette ültetnie).

Magyarországon jelenleg az is probléma, hogy ha ezt az ötletedet hivatalos útra akarod terelni, akkor unokáid nőnek mire abból lesz valami, ha meg magad kezdesz partizánakciókba, akkor meg örülhetsz ha nem büntetnek meg érte. (Amúgy faültetésért büntetni a mai klímahelyzetben, ez magában kész röhej.)

A problémát én is észlelem "kicsiben", a lakótelepünkön az önkormányzat kivágta a 30-40 éves, 20-30 méteres nyárfákat a balesetveszélyre hivatkozva (ami a gyenge gyökérzet miatt részben jogos), meg azon az alapon, hogy a lakosság folyamatosan panaszkodik a tavaszi nagy nyárfapöhöly dömping miatt, amitől állítólag iszonyatos allergia-szevedésben van részük. Nem akarok belemerülni, hogy a nyárfa pihéire nincs allergia, csupán ezermillió másik allergén növény pollenjeivel pont ugyanakkor van tele a levegő, rendben, vágják ki.

De nem ültetnek semmit helyette!

Az egész telep most úgy néz ki, mint egy tarvágás, már tavaly nyár végére hatalmas zöldterületeken kiégett a fű is, ahol eddig árnyékban volt, a kiirtott fák nem fogják fel többé az utcai port, fokokkal melegedett a nyári belterületi hőmérséklet és, szintén lényeges pont, a nyárfagyökerek vízelszívása nélkül állandósult egy állati magas talajvízszint, ami itt a Duna mellett, árterület-határon plusz katasztrofális hatással lesz, ha jön a szokásos zöldár.

Naszóval, a kötelező fásítással maximálisan egyetértek, de az okok közt én utolsó helyen említeném az oxigéntermelést. A hő- és páratartalom stabilizáló hatás, a porfogás, a talajvíz-elszívás sokkal lényegesebb jótékony hatás, ezekre meg egy legelő vagy kalászos vetés sokkal kevésbé képes.

Azt nem tartom valószínűnek, hogy gazdaságilag bármi gyümölcsössel kiváltható lenne a gabonatermő terület. Az meg, hogy gyümölcstermék gazdaságosan termelhető legyen, na ahhoz kéne sajnos jónéhányszor országérdekben gondolkodni és dönteni EU-érdekkel szemben.

A rengeteg világszinten is magas minőségű almatermelő telepünket már sikerült kiirtatniuk. Gondolom Franciaországnak sem kell konkurencia diótermelésben, csak példaként.

Ismét ott vagyunk, hogy a jelen rossz helyzetet csak részben okozza az itteni rossz gazdálkodás, sajnos az eltérő úniós érdekek is hunyók a dologban.

Nagyon sok szempontból kellene árral szemben úszni a felvetettek megvalósításához. De én mindenesetre nagyon is pártolnám.