Mennyi idő lenne eljutni a Földtől a holdra, és a Földtől a Marsra?

Barátnőmmel dilemmában kerültük a föld hold távolságot illetően. Ő azt mondta 3 nap - 7 nap lenne "egy átlag űrhajó sebességével" megtenni. Én 10 óra maximum 1 napot saccoltam. Azért járok itt mert kíváncsi voltam ki mit ír, mert neki a számolásaim nem voltak elegek.. Az itt látottakat pedig nem tudom szó nélkül hagyni hold 7 nap, mars 5 év és hasonlók.

Egy átlag űrhajó sebessége nem túl egyértelmű így hoztam egy példát: "A Discovery űrrepülő max. sebessége 36 000 km/h" ezt tartottam a legreálisabbnak mert nekem 40 000 km/h óra volt az eszemben.

Hold föld távolság: 384 400 km

Mars föld távolság: ~ 225 000 000 km (változik a keringés miatt volt már 120.7 is mivel a nap körül kering a gyengébbek kedvéért)

Hold: 384400/36000 = 10.6 óra

Mars: ((225000000/36000)/24)/30.43) = 8.5 hónap

A Marsra oda lehet érni 3.4 hónap alatt is a holdra pedig egy korabeli űrhajóval 9.5 óra alatt is.

Szívesen mindenkinek.

No most aztán jól megmondtad a tutit! Le vagyok nyűgözve :)

Viszont azzal számoltál-e, hogy azt az űrhajót gyorsítani meg lassítani is kell? Az űrhajó nem úgy indul el egy Földön kívüli objektum felé, hogy start, és a következő másodpercben már 36.000-rel száguld. Odaéréskor meg nem tud azonnal megállni, hanem már a céltól tetemes távolságban el kell kezdenie a fékező manővereket, a biztonságos pályára álláshoz.

Azzal pedig számoltál-e, hogy nem is toronyiránt, "légvonalban" megy az űrhajó a célobjektum felé, hanem annak keringési ütemét (meg persze a bolygó gravitációs vonzását is, meg egy sor egyéb dolgot is) figyelembe véve kell neki megfelelő parabolapályán közelítenie? Ráadásul nem is egyenesen indul a találkozási pont felé, hanem először arra merőlegesen, mert úgy energiahatékony az indítás. Ez ugye megint csak növeli a menetidőt, mivel hosszabb az útvonal, mint egy képzeletbeli egyenes a kettő között.

Szóval igen, ha lenne egy űrhajód, amelyik 36.000-rel száguld keresztül a Naprendszeren, és pályája közelíti mind a Földdel, mint a Holddal az ütközési zónát, akkor annak valóban még fél nap sem kéne hozzá, hogy egyiktől a másikig elérjen. De egy, a bolygónkról indított űrhajónak jelenleg még mindig minimum 1 teljes nap, de inkább több kellene a start pillanatától a Hold körüli keringési pályára állásig. Főleg ha még asztronautákat is szállítanak. A Marsra pedig 3-6 hónapot jósolnak a jelenleg elérhető, indítható rakétákkal számolva, ami bevallottan is valószínűleg inkább a 6-hoz lenne közelebb, mintsem a 3-hoz.

Ráadásul, bár évről-évre erősödnek az utóbbi időben az ilyen irányú fejlesztések, jelenleg még mindig nincs működőképes, bevethető konstrukció sem az űrhajóra, sem a hordozórakétákra. Talán jövőre már elérik a célt Muskék, hogy orbitra használható (ISS, műholdak), viszonylag nagy teherkapacitású, automatikusan visszatérő fokozatokkal épített rakétáik megfelelnek majd a kívánalmaknak, és megkezdhetik a "sorozatgyártást". Vagy a NASA készül el végre valamelyik fejlesztésével, bár ott is minden évben tekernek egy kicsit a ZÁR irányba pénzcsapon, Trumpéktól meg aztán túl sok jót nem hiszem, hogy várni lehet ilyen irányban.

De ezek a rakéták még mindig nem marsi utakra lettek tervezve, gyanítom nem is lesznek alkalmasak rá átalakítások nélkül. Az megint 1-2 év minimum, szóval talán - és ez egy nagy talán - 2020-ra már lesz olyan rakéta, amelyik egyáltalán alkalmas lehet a Mars távolság megtételéhez. Persze, lehetőleg oda-vissza. Akkor már csak egy megfelelő űrhajót kell majd gyorsan összedobni mellé, meg egy működő élelem-ellátórendszert, meg hasonló apróságokat, és már lehet is indulni a Marsra. Szóval amíg se rakétánk se űrhajónk, addig véleményem szerint nincs is túl sok értelme időket becsülgetni. Addig tulajdonképpen a "Mi lenne, ha ...?" kategóriába esik a kérdés (ha lenne rakétánk hozzá, akkor...).

Minden téren tényleg komoly kutatások, fejlesztések folynak egy Mars-utazás célja érdekében. Ez azért nem csak egy amolyan "gyorsan kiruccanunk a Holdhoz" vállalkozás, ez sokkal komolyabb annál, sokkal mélyebb hátteret, sokkal nagyobb körültekintést, tervezést igényel. Ezért is tart sokkal több ideig a felkészülés rá, mint amennyi a Holdhoz kellett a 60-as években.

#18

"Az oda-vissza út dózisát 660 mSv-re becsülik. Ez sok, de messze nem halálos."

- kivéve ha éppen pont nem arrafelé történik egy napkitörés, vagy egy szupernóva robbanás a Galaxisunkban vagy egyéb nem várt, nagy dózisú esemény.

Még a Galaxisunkon belüli ilyen dolgokat sem biztos hogy látjuk szabad szemmel (a fényét), csak műszerekkel vagy távcsövekkel észleljük, legtöbbször más tartományban pl röntgen, gamma, uv stb, és ezeken kívül a nagy energiájú részecskeáradata is bizony ideér minden ilyen eseménynek. Amitől a Föld és a Nap mágneses tere megvéd minket, meg az ózonpajzsunk, légkörünk. De ott kint simán meghalnak tőle az űrhajósok.

" nem teszi az utazást megvalósíthatatlanná és egyáltalán nem egy vállalhatatlan kockázat. (Na jó, a NASA-nak az, de úgyse a NASA lesz első "cég" a Marson)

"

Ez természetesen nem teszi az utazást megvalósíthatatlanná, és a 660mSv-s átlag is vállalható lenne.

Csak az nem vállalható és nem is fogják felvállalni a hatalmak hogy esetleg egy ilyen nem várt esemény miatt az űrhajó halott űrhajósokkal kerül egyet a naprendszerben. (Mondjuk félúttól.)

Biztos lehetsz benne hogy amíg nem találnak erre megoldást a legvakmerőbb leg-bevállalósabb űrhajósokat sem fogják felküldeni utazni.

Egyszerűen azért, mert túlságosan kellemetlen lenne mondjuk egy NASA de még egy Orosz űrügynökség számára is egy ekkora blama. Ha pedig a modern kor színvonalának megfelelően mondjuk "Live" kamerák képét sugároznák vissza amit mindenki vehet megfelelő eszközökkel akkor meg pláne nem fogják megengedni.

Gondolj bele 8 űrhajós sugárbetegségben történő haláltusáját nézné végig 8 milliárd ember...többet nem lenne űrrepülés még föld körüli sem!

Hidd el amíg nem tudják 99%-ra garantálni hogy élve vissza is hozzák őket, nem fognak ilyen utazást elindítani, ilyen egyszerű...

Nem az űrhajósnak jelentkezők kockázatvállalásán bukik a dolog.

Mondjuk az a 660 még ha éves szinten értendő is elég durvának számít.

Csernobil -ból 350mSv-miatt egy életre kitelepítettek embereket.

Fukusima -ban a MEGEMELT terhelhetősége a nukleáris baleset kárelhárítóinak 250mSv/ÉV és utána nyugdíjba mennek!

"

Kitelepítési kritérium a csernobili atomkatasztrófa után: 350 mSv/teljes élet[10]

"

"

Megemelt dóziskorlát a fukusimai atomerőmű-baleset elhárításán dolgozókra: 250 mSv/év[14]

"

Forrás:

[link]

Most akkor szerencsétlen űrhajósaink 660mSv/év-et vállaljanak be 2 egymást követő évben, vagy 3-ban attól függően maradnak -e a Marson 1 évet?

Közelítsük meg ugyanazt másképpen az általad linkelt Wikipédia oldalról:

Ha egy napon belül kap valaki 660 mSv-et: Egyes emberek hányingert és étvágytalanságot éreznek; csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás.

Ezek egy enyhe sugárbetegség tünetei, de meghalásról szó sincs. Ha a Marsra utazol, ezt a 660 mSv-et nem egy nap alatt, hanem mondjuk 2 év alatt kapod, az 330 mSv/év. Vesd össze ezt azzal, hogy a legkisebb, bizonyítottan rákkeltő dóziskoncentráció 100 mSv/év. (szintén az általad linkelt oldal szerint) Szerintem elég egyértelmű, hogy mi következik ebből: Valamennyivel megnő az utazók kockázata, hogy később rák alakul ki náluk, de semmilyen akkut problémára nem kell számítani.

Persze abban igazad van, ha egy napkitörés pont telibe találja az űrhajót, akkor valószínűleg vége a bulinak, de ennek az esélye aránylag kicsi. És nyilván van még kismillió egyéb kockázat, műszaki meghibásodás stb. ami közbe jöhet.

Szerintem mindenkinek világos, hogy (ésszerű) kockázatvállalás nélkül nem lehet eljutni a Marsra. Szerinted ma hányan szállnának fel a Santa Mariára, hogy elutazzanak vele Amerikába? Vagy ha jobban beleolvasol az Apolló missziók történetébe, kiderül, hogy szinte a csodával határos, hogy az Apolló 1 legénységétől eltekintve senki nem halt meg. Szinte minden küldetés során akadt valami gikszer.

Én úgy látom, hogy kockázat bőven van, de a sugárbetegségtől hányó űrhajósok rémképe nagyjából utolsó a listán.

Olvasd el amit a #18-ban is linkeltem:

[link]

A NASA űrhajósok élettartam dóziskorlátja kortól és nemtől függően 470 és 1470 mSv között van. Nyilván nem hasonlíthatod ezeket a számokat ahhoz, amit egy nukleárisbaleset-elhárításon dolgozó több(tíz?)ezer embernek megengednek.

Más megvilágításba kerül viszont ez a 660 mSv, hogy ha nem egy 5-10 fős tudományos misszióról, hanem egy egymillió fős kolóniáról (ala Elon Musk) beszélünk.

Elon Musk egymillió fős, önfenntartó várost szeretne látni a Marson. A 660 mSv, ha nem is halálos, de azért elég sok. Tömegeket kitenni ekkora dózisnak, nem tudom, mennyire elfogadható.

Másrészt ha ott maradnak, és a lakóépületek jól árnyékoltak, tehát csak odaút van és a felszíni dózisteljesítmény nem sokkal nagyobb mint a Földön, akkor talán belefér. Valószínűleg oda jutunk, hogy az elszenvedett dózis még így is csak töredékét adja az úttal járó teljes kockázatnak.