Quantum mechanika es pszichologia. Hogyan dolgozzatok fel hogy a meg +50 ev amig elni fogtok nem lesz ra elegendo, hogy megfejtsetek az univerzumot? Vagy valaki mas megfejtse, az emberiseg, es ti szemtanui lehessetek.

Feldolgozni? Lehetetlen. Én is sokszor gondolkozom azon, hogy bár élhetnék addig, vagy akkor, amikor egy kicsit jobban értjük már a világegyetemet. De ha akkor élnék, akkor biztos még jobban szeretném érteni. :)

Bárcsak megérném, hogy találunk életet a Földön kívül. Bárcsak megérném, hogy kapcsolatba kerülünk egy a miénknél fejlettebb fajjal. Bárcsak megtudhatnám hogyan fog élni az emberi faj, ha elkezd kolonizálni más égitesteket. Annyi mindent szeretnék megtudni, amit soha nem fogok, szívszorító.

Ugyan a technológiai szingularitásban szóról szóra nem hiszek, de akkor is optimista vagyok. Szerintem itt egy-két évtizeden belül akkora tudományos áttörések várhatóak, hogy csak na.

Gondolok itt a genetikára és ezzel az emberi élet meghosszabbítására, a "népbetegségek" gyógyítására, a gravitációval kapcsolatos új eredményekre, fúziós energiatermelésre, forradalmian új hajtóművekre az űrhajózásban (ami szerintem legalábbis a naprendszert kényelmesen megnyitja előttünk).

Talán túlzok, de úgy érzem, ezeken a területeken 10-20 éven belül olyan újdonságok jönnek, ami ma még sci-fi.

Engem az nyugtat egyedül, hogy ezzel minden ember így van, volt és lesz is! legalábbis akiket érdekelnek az új tudományos felfedezések.

Amúgy valóban elég kiábrándító érzés. Az egy kicsit "megnyugtatna" ha kiderülne, hogy minden ember el fog pusztulni a bolygón egy látványos kataklizma szerű esemény következtében. Akkor kicsit olyan befejezettnek érezném a Föld bolygón eltöltött életemet. És persze rohadt szerencsésnek is érezném magam, hogy pont nézhetem az utolsó nagy tüzijátékot. Jó, tudom szomorú meg minden, de hát na... Érzéketlenség ez? :D