Az instabil, sugárzó, bomlásra hajlamos atommagokat nem lehet stabilizálni valamivel?

Namost, ugye nem a gamma-sugárzás a probléma, hisz a során az adott atommag csupán fotont (azaz energiát) veszít, míg az alfa- és béta-sugárzás során bezony megváltozik a mag összetétele. De nem ismerünk (jelenleg) semmilyen olyan tényezőt, mely az ilyen (alfa-, béta-bomlás) folyamatokat befolyásolhatná, és nincs okunk feltételezni, hogy lehetnek ilyenek.

A neutronbesugárzás és a részecskegyorsítóban zajló folyamatok meg más tészta.

Létezik ilyen lehetőség: pl. hatalmas nyomás.

Ez akkor működik, ha a bomlástermékek nagyobbak, mint az eredeti atom.

Pl. a neutron 12 perc felezési idővel bomlik - de a neutroncsillagokban az iszonyúan erős gravitáció miatt stabil.

Van rá részleges lehetőség:

[link]

" a neutron 12 perc felezési idővel bomlik"

Jól van kettes akkor kezdjék a te tested atommagjaiban. Bennem elég nagy a nyomás hogy stabilak legyenek!

#6 Az is lehet, hogy folyamatosan elbomlanak, de az óriási gravitációs tér miatt az idő is annyira lelassul, hogy évezredek, évmilliók telnek el a Földfelszíni gravitációs mező erőssége mellett, míg egy neutroncsillag felszínén elbomlik egy neutron.

Más részről, ha ott el is bomlik egy neutron, a neutroncsillag felszínén nagyobb a gravitációs gyorsulás mértéke, mint amekkora sebességre egy átlagos, neutronbomlásból keletkező proton és elektron tesz szert. Vagyis hiába bomlik el neutronná, nem tud elszökni a neutroncsillag gravitációs kútjából, ott marad a felszínén. És akár még az is lehet, hogy idővel ismét neutronná préseli össze a borzalmas gravitáció (amint talál hozzá egy szabad elektront).

Ez a folyamat egyébként megmagyarázná azt is, hogy miért van olyan iszonyatosan erős mágneses tere a neutroncsillagoknak, valamint hogy miért sugároznak olyan hevesen a röntgen tartományban.

#6: köszönöm - végre egy értelmes ember.

Most hallgatom Dávid Gyula előadását, és ott azt mondja, hogy azért nem bomlik, mert egyszerűen a keletkező elektronnak a neutroncsillagban nincsen elég helye, és ahhoz, hogy helyet csináljon magának, több energia kellene, mint amennyi a neutronban van fölöslegben.

Az atommagban pedig a proton és a neutron összekapcsolódik, és ez mélyebb energiaállapot, mint ha szétbomolna két protonra meg egy elektronra - és ezért stabil.

Viszont óriási nyomáson létezik olyan, hogy nullás atommag. Ez valahány neutronból áll (elég sok is lehet), nincsen benne proton, mégis stabil.

Ha jól gondolom, akkor az atommagban ráadásul a protonok és neutronok kollektív, "összefonódott" állapotban vannak (Slater det.), és egyedileg nem is értelmezhetők.

Amúgy régóta elmélkednek/kísérleteznek intenzív RTG (és/vagy gamma) lézerterekkel, hátha lehet befolyásolni magfizikai folyamatokat, de nem tudom, hol tart ez a terület. Mindenesetre bármiféle befolyásoláshoz nagyenergiás kölcsönhatásokra van szükség, és ebből ráadásul valami szabályozható fajtára lenne szükség úgy, hogy azt azt előálló eszköz atommagjai is túléljék a működtetést. Nem tűnik egyszerűnek.