A fotóművészek is áttértek a digitális fényképezőgépre, vagy megmaradtak a filmesnél, mert a képeken a technikai eszköz által okozott különbség van a digitális rovására? A fekete-fehérnél különösen érdekelne.

"....Kérlek értelmezd ezt számomra, ...Azt értem, hogy az art beütésesen -vagyis, gondolom -, a megrendezett, mondjuk, csendéletszerű képeket érted. Persze tévedhetek..."

Nem. Ezt most általánosan értve, hogy valaki a felszínét kapirgálja a művészi stilusnak.

Ezt nem pejoratív értelembe kell érteni, hanem úgy hogy úton van, de még nem érkezett meg. :)

"...De a többi mindössze azt jelenti, hogy nagy képekről van szó? ...."

Továbbra is egy ugyan akkora nagyitásról beszélünk mint mondjuk a Fulframes 35mm-es készült (legyen mondjuk a/4-es a nagyítás mérete, de a nagyformátumúval készült kép több részletet tartalmaz.

A nagyformátum az azt jelenti hogy nagyobb a negatív méretet (érzékelő lapka) így ugyanaz a kép nagyságrendekkel több részletet és információt tartalmaz. részlet gazdagabb, szebb lesz. Nagyobb az mozgástere az embernek.

"...És a nyomdák sem tudnak digitálisról, mondjuk, plakátot készíteni? ..."

Dehogy nem, de nem a méret a lényeg, hanem az anyag. A fotózás őskorában számtalan érdekes anyagra reprodukáltak (volt amikor csak egy létezet, nem volt sokszorozható), és az ilyen anyag maga is hozzátesz a képhez.

"...Mélységesen egyet értek azzal, hogy amikor előbukkan a kép a hívóban, az csak a vele dolgozó számára varázslat, hiszen, csak ő látja. ... Ám az apró varázslatokból, az élet apró csodáiból áll össze a boldogság....."

Persze az, de számomra fontos, hogy a varázs ne csak 1-2 embernek szóljon, mert az szinte olyan mintha nem is lenne.