Miért van az, hogy bizonyos helyzetekben két permanens mágnes azonos pólusa nem csak taszítja, hanem vonzani is képes egymást?

Nem csak arról van szó, hogy a mágnes formája (rúd, patkó, korong stb.) miatt általad >feltételezett< pólusok nem esnek egybe a valódi pólusokkal?

Úgy értel, ha látsz egy korong alakú mágnest, akkor feltételezed, hogy az egyik lap az egyik, a másik lap a másik pólus, de valójában lehet, hogy ezek valahogy szögben állnak.

"Nem polarizálta át a neo a ferro-t."

Mármint permanensen nem.

De amíg össze voltak kötve, addig simán megtehette.

Amúgy iránytűvel le tudod ellenőrizni.

Segítek értelmezni a #4-est:

"Mármint permanensen nem.

De amíg össze voltak kötve, addig simán megtehette. "

Azaz ÁTMENETILEG megfordította a gyengébb mágnes polaritását. Ezért lehetne minden normális a szétszedés után.

Egyébként én is erre tippelek.

"Egyébként egyértelmű, hogy a kísérletnél (5mm-nél kisebb távolságnál) valami történt. Na azt kérdezem, hogy mi?"

Ezt írtam le. Mi nem tiszta?

Igen, a maradó mágnesessé tétel egy ilyen összedugásnál több kell, hogy legyen. Éppen ezért valószínűleg csupán ideiglenes polarizálást sikerült elérni, az eredetivel ellentéteset, de ez nem maradt meg, csak a nagyobb erőtér hatása alatt.

Valamennyit azért biztosan rontott az acélmágnes permanens térerején, gondolom elég pontos méréssel kimutatható lenne.