Terence Tao és a hozzá hasonló kivételes emberek miért nem foglalkoznak fajsúlyosabb problémamegoldással az emberiség javára, ha már "ajándékot" kaptak a természettől, minthogy a jövő század matematikáján gondolkodnak?

Édes egyetlen drága Istenem, bármit csak matematikusokra ne bízzunk gyakorlati kérdéseket.

Absztrakt, elvont fogalmakkal remekül dolgoznak, de a realitás és köztük van egy kényelmes fényév.

Maradjanak csak meg az asztal mögött, és dolgozzanak a 23. század technológiájához szükséges dolgokon.

Amúgy az nem lenne egy rossz megoldás, hogy az anyagszerkezet kutató csapat (ha már a grafénos példánál maradunk) szépen elér laboratóriumi eredményeket, ilyen-olyan elméleteket kidolgoznak, lesz egy nagy valag adatuk, és ha valamilyen matematikai hátterű kérdésbe ütköznek, akkor azt átküldik valami matematikusnak.

A matematikus megkapja a matematikus számára értelmezhetően lefordított kérdést, majd szépen kitalálja a választ, amit aztán emészthető formában visszaküld az anyagszerkezetiseknek.

Munkamegosztás, ahogy a leghatékonyabb.

Önmagától a matematikus gyakorlati kérdésekben... hogy fogalmazzak...

Láttál már harcsát fára mászni?

Nem sűrűn, ugye. Azért mert nem tud.

Ellenben a vízben, a saját közegében kiválóan tud érvényesülni.