Hogy hallunk? Lent.

Tehát, másképp:

a dobhártya TÉNYLEG a hangnak megfelelően rezeg. Ha több hang van, akkor mindegyik ott rezeg.

Aztán a csigában az illető hangoknak megfelelő rész fog rezonálni, és az ottani hallósejt jelez.

Ha több hang van, akkor több hallósejt rezeg, és ezeket az agy külön-külön érzi.

Ehhez előbb meg kéne értened, hogy egy hangszóró egyetlen piezoelektromos részegysége hogyan képes előállítani (megrezgetni adott frekvencián és amplitúdón a kartont) mondjuk egy szimfonikus zenekar öszzes hangszerét egyszerre.

Visszafelé a dobhártya pontosan így működik.

[link]

"Összetett rezgések Szerkesztés

Minden periodikus vagy nemperiodikus rezgés előállítható különböző frekvenciájú, amplitúdójú és fázisú harmonikus rezgések összetevésével. Hangrezgések esetén ezeket az összetevőket részhangoknak nevezzük. Ezen a szemléleten alapul a hangelemzés, melynek matematikai alapja a Fourier-elemzés. Ennek azért is van jelentősége, mert az emberi hallás hasonlóképpen, hangelemzés útján különbözteti meg a hangokat, hangszíneket, és nem a hangrezgés időbeli lefolyása alapján. Például két rezgés összege fáziseltolódásuktól függően más-más rezgésformát mutathat, fülünk ennek ellenére mindig ugyanolyan hangot hall.

Egy hang tehát nemcsak a rezgő közeg időbeli mozgásával írható le, de részhangjainak spektrumaként is ábrázolható, ha megadjuk, hogy különböző frekvenciahelyeken milyen intenzitású részhangokból tevődik össze."

Minél egyszerűbbnek próbáljuk elképzelni ezt a működést, annál könnyebben jutunk arra, hogy lehetetlen. Pedig hát nem az, hiszen hallunk és megkülönböztetünk.

Két dologról van szó. Egyfelől ha adott egy "tiszta" hang (jól meghatározott amplitudó, frekvencia, és más kezdeti feltételek), majd veszünk sokféle ilyen "tiszta" hangot, akkor ugye a fül valamit mégis hall. (például vegyünk sok hegedűt, mindegyiken más hangot adunk ki. Egyenként is meghallgathatjuk és együtt is, a fül megkülönbözteti - mondjuk ezen alapul a hangverseny értelme).

A fül tehát hall valamit. Ezt az információt eljuttatja az agyba, amely előzetes ismeretitől függően analizálja és megállapít valamit. Mégpedig eltérőt attól függően, mi a tudása. Előbbi példánkat véve, ha egyik hegedű hamis, azt a legtöbb ember nem veszi észre. Néhány kiváló zenei műveltséggel rendelkező azonban igen, és azt is meg tudja mondani, miképpen hamis. Ez azonban már nem a fül produkciója, hanem az agyé.

Tehát a hallott összetett hangról eltérőt mondunk attól függően, milyen a képzettségünk, tudásunk úgy általában a hangokról. A fül (ha jó) hűen közvetít egy információt. A feldolgozás és a "vélemény" már az agy dolga.