Ha a szerelem meg ilyenek "hormonális" dolog, és valódi, akkor az ilyen jellegű tévképzetek miért nem valódiak?

Az érzések, hangulatok önmagukban nem tévképzetek. Persze egy érzés okozhat tévképzetet, például depresszió esetén hogy mindenki utál minket, de az megint más.

A tévképzet (vagy általában kóros mentális állapot) az, ami nem általános, nem jellemző a nagy átlagra, és gátolja a társas kapcsolatokat, káros hatással van az egyénre és akár a közösségre is.

A villámolvasás nem tudom, hogy jön ide.

Mondjuk egy skizofrén beteg általában nem érzi magát betegnek, neki teljesen valóságos a tévképzete. Ha mondjuk azt mondja, hogy az idegenek kiszívják a gondolatait, vagy hogy az összes szomszédja kormányügynök és őt figyeli, az azért elég valószínű, hogy nem valós. Persze a racionalitás is lehet relatív, mert neki a tévképzet teljesen racionális, de ha belemegyünk a részletekbe, akkor előbb-utóbb logikai csapdákba lehet vezetni a beteget, ilyenkor ingerült lesz, és úgy próbálja kiegészíteni a történetét, hogy stimmeljen, próbálja újra felépíteni, kiegészíteni a sztorit. Ezt a folyamatot egy képzett pszichiáter felismeri, el tudja különíteni a racionális történetektől. Erre megvannak a technikák, és egyéb kísérő tüneteket is vannak általában.

[link]

A szabadon gondolkodó elme bármit összetársíthat. A természetet szabályait tisztelő elme csak azt, ami összetartozik. Ezt a helyzetet tanulással éri el, az teszi lehetővé a megkülönböztetést is. És még valami. A természetet szabályait tisztelő elme tovább él. Mert a természetben nincs kiskapu, nincs mellébeszélés, minden következményt viselni kell.

A tévképzeteket a valóságtól éppen a természet szabályaival való összevetéssel lehet szétválasztani.

"ha egyszer fizikailag nincs ott semmi ami látható lenne"

Kevered a hallucinációval.

"Kevered a hallucinációval."

Mit?

A kérdező kommentjében az első felvetése az volt, ha valaki lát dolgokat amiket más nem.