Valaki egy kommentben azt írta, hogy a technológiai fejlődéstől nem lettek boldogabbak az emberek, és a szegénységet nem sikerült megoldani. De ez azt jelenti, hogy akkor nem is kell a technológiai fejlődés?

Szerintem boldogabb vagyok, hogy nem kell kapálnom, hanem tanulhatok, nem halok bele könnyen gyógyítható betegségekbe, lehet védekezni nemi betegségek ellen, nem azzal élem le az életem, akinek gazdag a családja hanem azzal akit szeretek, nincs háború azon a területen ahol élek, vannak jogaim a nálam gazdagabbakkal szemben is, van rendőrség, mentők, tűzoltók

Még tudnám sorolni, de annyival jobb nekem, hogy belefáradtam az okok írásába, amitől boldogabb lehetek.

"nem lettek boldogabbak az emberek, és a szegénységet nem sikerült megoldani."

Jellemzően egyik sem célja a technológiai fejlődésnek.

A dologban van némi hamis nosztalgia is a boldogabb régi idők felé.

Igen, egy jobbágynak azon nem kellett stresszelnie, hogy vajon hónap végén marad-e keret befizetni a lakáshitel-részletet.

De kellett eleget félteni az életét, fáznia, éheznie, betegeskednie kellett, együtt élni a gyerekhalandósággal és a várható rövid élettel, mait általában tenyérnyi helyen élt végig, a világ más részeiről nem is tudva.

A régi ember kevesebbet látott abból, hogy mennyivel élhetne annál is jobban, ahogy él, hogy mennyivel több lehetőség lenne a világban, mint ami neki jut.

Ma pontosan láthatod, hogy mennyi minden van, amihez nem juthatsz hozzá, hiába van mindenből több neked, mint a korábbi korokban az embereknek, látod, mi minden nincs és ez ronthatja az elégedettség érzését.

De ennyi.

Nem volt jobb nekik.

Legfeljebb nem tudták, hogy lehetne jobb is annál a rossznál, ami volt és ezért elfogadták jobb híján.

A boldogságról: Ray Bradbury-nek van egy novellája, ami a régi Kínában játszódik.

Röviden az a lényege, hogy a császári palota felett meglátnak egy repülő embert. Lelöveti.

Azzal magyarázza, hogy most mindenki boldog, de ha valaki messzire ellát, akkor vágyakozni fog a más világok iránt, és szomorú lesz, mert azt el nem érheti.

Nincs abszolút boldogság (az is- mint minden - relatív). Mai nézőpontból vizsgálni régi korok emberét teljesen fölösleges, sőt egy másik mai ember ebbéli állapotát is, mert minden a konkrét személy igényeitől, értékítéletétől függ.

Abszolút biztos vagyok benne, hogy ami engem boldoggá tesz, attól egy csomó ember szerencsétlennek érezné magát, és megfordítva.

A technológia nem a boldogság miatt szükséges feltétlenül, hanem életfeltétel.

Kezdetben is annak indult, mert a testi adottsága az embereknek messze elmarad az állatvilágéhoz és már az is technológia, ha más bőrébe bújva bundát terítünk magunkra, vagy kőeszközöket pattintgatunk, tüzet gyújtunk, kereket készítünk, vagy tároló fazekas korsókat.

Az emberiség több alkalommal relatívan túlnépesedett és a továbblépés, a túlélés csakis a technológiák fejlődése következtében volt lehetséges.

Szembetűnően megjelent ez észak-Amerikában, mert ott ütközött két kultúra,az őslakó indiánok egyszerű életmódjuk miatt hatalmas területet igényeltek, egy néhány száz fős törzs eltartásához akkora terület volt szükséges, mint az Alföld, ha nem nagyobb, de a helyére épült városok ma már milliókat szolgálnak, de ez csak a technológiák nagy mértékű korszerűsítésével lehetséges. A túlnépesedés valójában csak az aktuális technológiai szinthez mérten van értelmezve.

Nem mondanám, hogy azért rossz a technológiai fejlődés, mert boldogtalanok vagyunk. Bár van összefüggés.

A fejlett világban az emberek egyre inkább össze vannak zsúfolva (urbanizáció), egész nap mesterséges illetőleg zárt környezetben vagyunk. A természet részei vagyunk, de a természetből nem látunk semmit. A tömegnyomorról nem is beszélve. Totál máshogy élünk, mint amire születtünk, azaz az evolúció kifejlesztett minket.

Oké, hogy ELVILEG szabadok vagyunk, de iszonyatosan le vagyunk terhelve és rohanunk egész nap. Rengeteget vagyunk a munkahelyen, sokat utazunk és ezeken kívül is sok a közelességünk.

Lehet boldogulni (jól fizető, jó szakma), de azért brutálul kell teperni.

Ha egész nap normálisan csináljuk a dolgunkat, bemegyünk a munkahelyre, hazamegyünk a családhoz, házimunka, tanulás a gyerekkel, néha barátokkal találkozás, néha rokonlátogatás, akkor a testünk számára brutál természetellenesen, így egészségtelenül éltünk.

Külön kell foglalkozni a sporttal, azzal, hogy ebédnél krumpli vagy rizs helyett zöldköretet kérjünk akkor is, ha az nem esik olyan jól, hogy elegendő vizet igyunk és vizet, nem lónyálat. Stb.

A gyógyszerek szépek és jók, de én személyesen annak örülnék, ha nem tünetileg kezelnék a legtöbb betegséget és nem kellene sokunknak fiatal korunktól kezdve életen át gyógyszert szednünk.