Hogyan változik meg a nyomás az ember mellhártyájának két lemeze között belégzéskor?

Bövebben kifejtve:

Gondoljuk át még egyszer a kérdést! Hogy müködik a légzés? Megnövelem a mellkasom térfogatát, ami levegö beáramlását eredményezi. Ezt a térfogatnövelést a testfalam izomzata hozza létre. A levegö a tüdömbe, azaz egy mechanikailag passzív szervbe áramlik be. A testfalam belsö-, és a tüdöm külsö felületének el kell tudnia mozdulni egymáshoz képest, emiatt van a mellhártyának két lemeze, közöttük folyadék, ami összenyomhatatlan ill. a felületi feszültség miatt "összetapasztja" a két lemezt. A két lemez közötti "tér" vagy üreg zárt, mivel az oldalirányú elmozdulás lehetösége mellett biztosítani kell a tüdö térfogatának változását, ehhez az kell, hogy oda ne jusson be tágulásra ill. összenyomódásra hajlamos gáz. (A két lemez úgy viselkedik, mint két üveglap, amik között folyadék van, oldalirányba könnyen elmozdul, de egymástól nagyon nehezen elválaszthatók, amíg nem jut közéjük levegö.) Ebböl egyértelmüen következik, hogy a két lemez közötti nyomás állandó, azaz nem változik, mivel a mellkas térfogatának növekedésekor "magával húzza" a tüdöfalat, az elviekben ebböl következö nyomáscsökkenés folyamatosan azonnal kiegyenlítödik, mondhatni nem változik (ha zárz szájjal és orral próbálunk meg belélegezni, akkor csökken a nyomás, mert beáramló levegö hiányában nem tud kiegyenlítödni), viszont kisebb mint a tüdöben lévö nyomás, így a tüdö belsejében csökken a nyomás, és a levegö beáramlik.

#3

A levezetés jó lenne, csak a következtetésnél van hiba.

"Ebböl egyértelmüen következik, hogy a két lemez közötti nyomás állandó, azaz nem változik, mivel a mellkas térfogatának növekedésekor "magával húzza" a tüdöfalat, az elviekben ebböl következö nyomáscsökkenés folyamatosan azonnal kiegyenlítödik, mondhatni nem változik."

Nem, a nyomás csökken. Ha nem csökkenne a két mellhártya között a nyomás, akkor a tüdő sem tágulna ki, hiszen ugyanakkora erő "húzná szét". Az intrapleurális nyomás csökken, hiszen a türő falának két oldala között levő nyomáskülönbségnek növekednie kell (a tüdő belsejében uralkodó nyomás javára), hogy a tüdő kitáguljon.

Egy gyors kereséssel is ellenőrizhető, hogy tényleg ez a helyzet:

[link]

A kérdező által megadott válaszlehetőségek közül nem tudom, hogy a C és D válasz közötti "csökken" is külön válaszlehetőség akar lenni. Ha igen, az a helyes válasz. Ha nem, akkor nem szerepel a válaszlehetőségek között a helyes válasz.

#4

Abban az értelemben írtam, hogy a szinte azonnali és akadálytalan kiegyenlítödés miatt tekinthetö változatlannak. Szárazon fizikailag teljesen igaz amit írsz, ezzel teljesen egyet is értek1. A leghelyesebb válasz az lenne, hogy csökken alatta marad a tüdöben lévö nyomásnak, majd kiegyenlítödésig nö. Gondolom ez valami nagyon alap biológiai kérdéssorban szerepel, ahol még eltekintenek az apró részletektöl, mint pl a középiskolás genetikai kérdéseket sem bonyolítják túl.

"Abban az értelemben írtam, hogy a szinte azonnali és akadálytalan kiegyenlítödés miatt tekinthetö változatlannak."

Minek az azonnali, és akadálytalan kiegyenlítődése miatt?

"A leghelyesebb válasz az lenne, hogy csökken alatta marad a tüdöben lévö nyomásnak, majd kiegyenlítödésig nö."

Nem, az intrapleurális nyomás a belégzés alatt végig csökken, a végére áll meg a csökkenése. Nézd meg a linkelt képet.

(Amúgy még az is egy egyszerűsített grafikon, a valós helyzethez inkább a lenti ábrán látható van közelebb, de ott is látszik, hogy az intrapleurális nyomás végig csökken.)

[link]

Abban egyet értek, hogy ennyiből nehéz megmondani, mire gondolt a kérdés ismeretlen szerzője.

"Minek az azonnali, és akadálytalan kiegyenlítődése miatt?"

A tüdöben lévö nyomásé, ennél fogva az interpleurálisé is. Arra gondolok konkrétan, hogy ha nem kezdek el azonnak kilélegezni, akkor az interpleurális nyomás felveszi a légzömozgás nélküli alap értékét, onnantól nem fejt ki húzóeröt a tüdöfalra. Az ábrába ott egy vízszintes vonalat lehetne behúzni kilégzésig. Ez a nyomáskiegyenlítödés (a tüdö levegövel való feltöltödése is gyors) viszonylag gyorsan történik.

"A tüdöben lévö nyomásé, ennél fogva az interpleurálisé is. "

Az intrapleurális nyomás nem ugyanúgy változik, mint a tüdőben uralkodó nyomás. Például nem feltétlenü ugyanakkor csökken vagy növekszik.

"Arra gondolok konkrétan, hogy ha nem kezdek el azonnak kilélegezni, akkor az interpleurális nyomás felveszi a légzömozgás nélküli alap értékét, onnantól nem fejt ki húzóeröt a tüdöfalra."

Nem. Az intrapleurális nyomás akkor a legkisebb, amikor a tüdő térfogata a legnagyobb és fordítva. Ha késlelteted a belégzés utáán a kilégzést, akkor az intrapleurális nyomás állandó marad.

"Az ábrába ott egy vízszintes vonalat lehetne behúzni kilégzésig."

Ha vízszintes vonalat húzol, akkor az azt jelenti, hogy a nyomás nem változik, nem azt, hogy visszaáll.

"Ez a nyomáskiegyenlítödés (a tüdö levegövel való feltöltödése is gyors) viszonylag gyorsan történik."

A tüdő levegővel való feltöltődésének időtartama pont a belégzés időtartamával egyenlő. Hogy ez gyors, azt mindenki döntse el maga. Hogy a tüdő és a levegő közötti nyomáskiegyenlítődés akardálytalan lenne, azt azért nem mondanám, hiszen a légutaknak van ellenállása. Ha nem lenne így, akkor a nyomáskülönbség a tüdőben és a légkörben levő levegő között minimális lenne. Persze itt is kérdés mit tekintünk kicsinek, elhanyagolhatónak.

"Ha vízszintes vonalat húzol, akkor az azt jelenti, hogy a nyomás nem változik, nem azt, hogy visszaáll."

Igaz :) kezdem saját magamat bekavarni. Azt meg nem is tudom, hogy a tüdöfal mennyire rugalmas abban az értelemben, hogy egyéb hatások nélkül maga a szövet mennyire húzódik össze, és ez mekkora erövel jár a pleurára nézve. Kicsit tévesen abból indultam ki, hogy a tüdöfal ha kinyújtjuk úgy marad, pedig ez a kötöszövetek miatt is biológiailag lehetetlen.

Hirtelen csak az a kép jelent meg lelki szemeim elött, hogy két merev lapot összekötök egy rugóval, amik szabadon mozoghatnak, és az egyiket húzom-tolom, ami a rugón keresztül mozgatja a másikat ami nem fejt ki egyéb ellenhatást, a rugóerö így kiegyenlítödik. Belétom hogy csak ebben az esetben érvényes amit felvázoltam. Az pedig eszembe sem jutott, hogy a "csökken" lehet egy megszámozatlan lehetöség önmagában.

Köszönöm a kijavítást!

"Azt meg nem is tudom, hogy a tüdöfal mennyire rugalmas abban az értelemben, hogy egyéb hatások nélkül maga a szövet mennyire húzódik össze, és ez mekkora erövel jár a pleurára nézve."

A légmell esetében látszik, hogy elég rugalmas.

[link]

[link]

A mellhártyák közötti alacsonyabb nyomás miatt feszül ki a mellkas falához.

Örülök, hogy segíthettem. :)

(Meg annak is, hogy konstruktívan álltál a kritikámhoz. Sajnos egyre kevesebb ilyen emberrel találkozom itt az oldalon.)