Melyik a világ legerősebb üvege mennyi nyomást bír el?

Az űrhajóknál csak a száguldó törmelék okoz gondot, mert csak 1 bar a nyomáskülönbség. Az olyan, mint 10 méter mély vízben (ha jól számoltam:D), tehát nem robbansz fel, ha kidobnak az űrbe. Legfeljebb nagyon fáj az hogy feszíti a tüdőd, és ha nem fogod be az orrod, akkor úgy fogsz viselkedni , mint amikor eleresztenek egy lufit.

Tengeralattjáróknál sokkal mélyebbre is mentek, mint 10 m, de ott az ablak formája is számít.

Az űrutazás hajnala óta érdekli az embereket a kérdés, hogyan viselkedne az emberi test az űr vákuumának kitéve, lehetséges-e egy ilyen élményt túlélni, és ha igen, mennyi ideig. A NewScientist ennek járt utána.

Egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően azt már jó közelítéssel tudjuk [1], hogy mennyi ideig képes életben maradni egy vákuumnak kitett emberi szervezet. 1971-ben egy meghibásodott szelep miatt meghalt három orosz űrhajós, akik a Szojuz 11 űrkapszulájukkal éppen a légkörbe való visszatérésre készültek. A vizsgálatok utólag kiderítették, hogy a 168 kilométer magasan meghibásodott kapszula 11 perc 40 másodpercen keresztül volt kitéve az extrém körülményeknek, amíg be nem lépett az atmoszférába. Ez idő alatt a belső légnyomás nullára zuhant le. A három űrhajós 30-40 másodpercen belül meghalt a hipoxia, azaz az oxigénhiány következtében. "Ahhoz, hogy az agyba eljusson az oxigén, nem csak magára az oxigénre, de nyomásra is szükség van" - mondta el Jonathan Clark egykori űrhajós és sebész.

Lehetséges viszont, hogy a szervezet átvészeljen rövidebb időtartamot a teljes vákuumban. 1966-ban a NASA egy technikusa egy űrruhát tesztelt a mai Johnson Űrközpont egyik vákuumkamrájában, amikor a nyomás hirtelen olyan szintre zuhant le, amilyet 36500 méter magasan tapasztalnánk. A technikus 12-15 másodperc alatt elvesztette az eszméletét, az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy a nyál elforr a nyelvéről. Ez annak a következménye volt, hogy a víz az alacsony nyomás hatására gázhalmazállapotba kerül. A technikus 27 másdoperccel azután nyerte vissza az eszméletét, hogy a kamrát újra nyomás alá helyezték. A nyomás ekkor akkora volt a kamrában, mint 4200 méteres magasságban. Bár a szerencsétlenül járt alkalmazott még sokáig sápadt volt az eset után, nagyobb károsodást nem szenvedett.

Amikor a külső nyomás lecsökken, a vérben gázbuborékok keletkeznek, amely perceken belül a tüdő károsodásához vezet. Az idegrendszer órák alatt ugyan, de szintén károsodik, mivel a vérből a szervezet nem képes megfelelően kiválasztani a nitrogént, amely így visszaürül. A nyomás hirtelen lezuhanása végzetes következményekkel jár: a tüdőben rekedt levegő másodperceken belül felrobban. Ha viszont az ember ellenőrzött körülmények között, fokozatosan teszi ki magát a nyomáscsökkenésnek, akár egy percig is túlélheti az extrém körülményeket, mondta el Clark.

Az űr vákuumának hatása az emberi testre, persze ha nem hirtelen következik be a változás, valójában tehát nem annyira szörnyű, mint amilyennek a filmeken ábrázolják. Az űrbe került ember nagyon fázna, de nem fagyna azonnal halálra, mivel az emberi test nem veszíti el olyan gyorsan a melegét. Elképzelhetőek olyan hatások, amilyenek a túl gyorsan felszínre jövő búvárokat is érik, például a dobhártya beszakadása vagy a keszonbetegség, azonban nem szükségszerűek. A múltban előfordultak olyan esetek, amikor asztronauták az űrruhájuk sérülése miatt rövid ideig közvetlenül ki voltak téve az űrnek, súlyos sérüléseket azonban egyikük sem szenvedett.