Volt Holdra szállás, csak nem úgy, és nem akkor, ahogy azt a hivatalos információ leadja?

Néhány százezer ember dolgozott a rakéta építésén, még többen figyelték a rádióadásokat a világon, összesen több millió ember vett részt valamilyen szinten a projektben (ha máshogyan nem, hát ellenőrzésképpen, figyelve a rádióadásokat, bemérve a helyét, nagyon sok rádióamatőr szórakozott ezzel).

Ott van pár millió fotó, filmdokumentációk. Továbbá az űrszondák manapság fotózták a landolást és a környékét: [link]

Hoztak vissza holdkőzetet is, amit a világ legtöbb országába szétküldtek mintaként, és nem állapították meg, hogy a kőzet nem a Holdról származik.

Meghát ott a rivális nagyhatalom, az oroszok, akik szintén erősen figyeltek, hiszen nekik nagyon jól jött volna egy amerikai kudarc az ő saját kudarcaik után.

Szóval, mi alapján nem hiszed el? Mert láttál két youtube videót, és mert nem értesz hozzá? :-)

#1 "az ő saját kudarcaik után"

Ezt mondjuk nem igazán értem. A Holdra szállás pillanatáig abszolút a szovjetek kezében volt az irányítás, jópár hónappal az amerikaiak előtt jártak fejlesztésben. A végén csak azért bukták el mégis, mert a legnagyobb problémát számukra a nagy tolóerejű rakéták stabilizálása jelentette, amit végül nem tudtak időben kijavítani, mivel nem volt elég pénz. Ez pedig annak volt köszönhető, hogy állami finanszírozású projekt volt, az állam pedig az ICBM és nukleáris fejlesztéseket helyezte előtérbe.

Mindezt figyelembe véve szerintem abszolút nem nevezhető kudarcnak a szovjet projekt.

#6 nem csak elsőként, de másodikként sem sikerült embert juttatniuk a Holdra. Pedig ez volt az ő tervük, céljuk is. Ha ez nem nevezhető kudarcnak Holdraszállás szempontjából, akkor mi?

Szerintem az eredeti író se a komplett orosz űrprogramot nevezte kudarcnak. De a Holdért folytatott hajszát csúnyábban el se tudták volna bukni.

#6

Hát ez azért jókora probléma volt, tekintve, hogy a nagy teljesítményű hordozó rakéta hiányában megvalósíthatatlan volt az egész emberes holdprogram. Így nem is a Holdraszállás pillanatáig voltak előnyben, az amerikaiak már 1968 végén az Apollo-8-al Hold körüli pályára állítottak embereket. És már az Apollo-9-el (Hold körül pályán pedig az Apollo-10-el) kipróbálták az emberes leszállóegységüket. (A szovjetek értelemszerűen ezt nem tudták kipróbálni.)

Sőt, az emberszállító űrhajójukkal sem álltak jobban, mint az amerikaiak. Ugyan a Szojuz űrhajót hamarabb (1967. április) kipróbálták az űrben, mint az amerikaiak (akiknél az Apollo-1-el sajnos még az indítás előtt halálos katasztrófa történt, így az Apollo először emberrel csak az Apollo-7 program során, 1968. okt. 11-22. között repült). Viszont az Szojuz-1 küldetés szintén halálos balesettel végződött sajnos. Ezután nyilván a Szojuzt is áttervezték, és újra emberrel csak 1968. okt. 26-30. között repült.)

Amúgy a szovjeteknek volt egy másik emberes holdprogramjuk is, a Zond-program. Ebben a kisebb teljesítményű Proton rakétát használták, és így nem álltak volna vele pályára az űrhajóval (ami egy karcsúsított Szojuz űrhajó volt), csak elrepültek volna vele a Hold mellett. 1968 végén majdnem kipróbálták emberrel is a Zond-7 küldetéssel, de végül nem merték, mert a korábbi teszteken annyira megbízhatatlan volt a rendszer.

Ezek alapján az emberes programot szerintem nyugodtan nevezhetjük kudarcnak. Ehhez amúgy nagyban hozzájárulhatott, hogy több egymással versengő programot próbáltak egyszerre megvalósítani (pl. az N-1 és Proton rakéták egymással párhuzamos fejlesztése.)

Persze a szovjetek (B tervként) próbálkoztak ember nélküli küldetésekkel is (mintavisszahozó küldetés és rover), de ez csak 1970-ben sikerült nekik, 1969-ben még nem. De ez a része a programnak persze sikernek tekinthető.

Egyébként ekkoriban ('60-as évek vége, '70-es évek) az amcsik több más területen is előnyben kerültek (pl. űrszondás küldetések).

Én csak kiemelném, ami már fentebb elhangzott, hogy tisztán lássunk.

Az űrverseny óriási propagandával zajlott. A szovjet rendszer fölényét akarták a 'halódó' és anakronisztikussá vált kapitalizmus fölött bizonyítani, ami egy ideig sikerült is, hiszen a kezdeti űrprogramokban a szovjetek megelőzték az USA-t.

Ott ez azonnal mélyreható változásokat generált, hiszen mellette teljes gázzal folyt a fegyverkezés és az atomfegyverek birtokában valóságos élethalálharc bontakozott ki, amely az űrversenyben csúcsosodott ki.

Például az amerikai oktatási rendszert jelentősen szekularizálták, az addig államilag is nyomott Biblia alapú oktatást megszüntették, holott előtte éppen a szovjet ateista rendszer miatt erőltették és aki nem volt vallásos a hidegháború idején kommunistagyanússá vált.

Ekkor ez azonban rövid idő alatt megszűnt, szinte éles a határvonal és egészen az alsó iskolákig az USA átszervezte az oktatási rendszerét.

Mindezt azért írom, hogy érezni lehessen, mekkora hordereje volt akkor az űrprogramoknak és ennek megfelelően töménytelen pénzt, energiát áldoztak rá.

Nem csak az űrhajók hajtóműveivel volt problémájuk az oroszoknak, az irányítástechnikában is hátrányba kerültek, valójában a számítógépet is ennek köszönhetjük, mert az USA nyolc bites, akkor elképesztően modernnek tűnő chippet fejlesztett ki.

Aztán a Kennedy által meghirdetett Holdprogram támogatása szinte feneketlen zsákként lett finanszírozva, így a szovjetek végül felhagytak az ilyen irányú próbálkozással, mert megelőzték őket, itt nagy szerepe volt az elsőségnek, az mindent tarolt, bár ha az oroszok akár másodikként is embert juttattak volna a Holdra, annak is lett volna propaganda értéke, de már nem akkora, hogy megérte volna továbbra is önteni bele a pénzt, így inkább más programokra fektették a hangsúlyt és a Holdra szállást mindenestől törölték.

Vagyis ha a legcsekélyebb susmus lett volna az amerikaiak részéről, akkor a ruszkik azt óriási visszhanggal azonnal világgá kürtölték volna és az is tény, hogy tényleg árgus szemekkel figyelték egymást, olyannyira, hogy az információszerzésre is gigászi pénzeket herdáltak el, meg az elhárításra, szóval kőkemény csata dúlt - nagyjából ezt jelenti az, hogy az oroszok nem támadták meg az amerikai Holdra szállás tényét, vagy akár egyes részleteit.

Egyszerűen elképzelhetetlen ilyen háttérrel, hogy csaltak volna.

A sumákolások inkább a balsikerek, kudarcok eltitkolásában nyilvánultak meg, erre lett volna törekvés, de itt is annyira figyelték egymást, hogy a blamákat többnyire be kellett vallani.