A Föld fejesei (befolyásos politikusok, dúsgazdag üzletemberek) eljuthatnak arra a pontra, hogy azt mondják: nincs szükségük tovább a buta emberekre, és elkezdenek felépíteni egy értelmiségi társadalmat?

Tökéletesen működik a társadalom az együgyű, buta emberek tömegeivel is. Ugyanis az együgyű, buta emberek is termelnek, fogyasztanak, adóznak és szavaznak. A Föld fejesei pedig termelőket és fogyasztókat akarnak, akik megveszik a saját maguk által gyártott termékeket (gazdagítva vele a fejeseket), adófizetőket akarnak, akiknek a befizetéseiből fenntarthatják az egész cirkuszt, valamint könnyen befolyásolható szavazópolgárokat akarnak, akik azokat a politikusokat választják meg cirkuszigazgatónak, akiket a Föld fejesei szeretnének.

Senki nem akar értelmiségi társadalmat, csak az álmodozók.

A vezetők szempontjából a művelt okos alatvaló szükséges rossz.

Nézd meg a Bagdadi tolvaj című filmet:

*Miért fejezik le azt az embert?

*Mert gondolkodott

*Az bűn?

*Alatvalótól megbocsájthatatlan

Az a gond, hogy a természetes szelekciónak nagyon elkorcsosítása lenne egy számadathoz kötni ki szaporodhat és ki nem. Nagy fejest ugranánk az önpusztításba.

A túlélés sokkal több faktoros tényező, sokkal bonyolultabb ennél. Így, ha a hatalom folytán ez meg is történne ott kezdene el igazán hanyatlani az emberiség.

Van itt néhány alapvető probléma.

1. Az evolúció nem dolgozik semmi ellen, éppen ellenkezőleg. Továbbá az evolúció jellemzője a rendkívüli lassúság. Nem hogy pár tíz, de pár ezer év alatt sem mutat mérhető eltéréseket.

2. Az IQ mértéke egy speciális mérési módszerre épül, amely nem fejezi ki egy embernek sem intelligenciáját, sem társadalmi beágyazódásának minőségét, de főként nem a társadalmi hasznosságát.

2. Még ha el is fogadnánk az előbbi mérőszámot, rendkívül nagy hiba összekeverni az abszolút és relatív értéket. A mai ember képességeinek még a kisebb értékei is meghaladják például csak a múlt századi ember hasonló nagyobb értékeit. Ugyanakkor az összes ismerhető tény 100 év alatt megsokszorozódott. Ami tudás akkor 90% volt, ugyanaz ma nem éri el az 1%-ot.

3. A társadalmi hasznosság egy nagyon kényes fogalom, s gyakran egyáltalán nem a képességen, mint inkább az akaraton múlik. Csak példaként, tudok mondani számos akadémiai minősítésű embert kis hazánkban, akinek inkább a társadalmi károsságáról beszélhetünk.

4. Már több ezer éve is, de a mai modern korban hatalmas a társadalmi szerepmegosztás. És aki elfelejti, hogy az ember mindenekelőtt biológiai lény, tehát szükségleteinek ilyen hiánya igen gyors halálhoz vezet, az hatalmasan meglepődhet, mert megélhetési szempontból a legbutább természetközeli ember mérhetetlen előnyben van egy nagyon okos nagyvárosi emberhez képest.

5. Rendkívüli hiba saját tapasztalatból a világra általánosítani. A világ fejlődésén és nem pusztulásán munkálkodó emberek aránya nő. Ők ugyanis tudják, hogy a pusztulás mindig fokozatos, és egy ponton túl megállíthatatlan. Ilyen z élővilág természete.

Végezetül: az emberiség elég hamar felismerte, hogy lennie kell kisebb nagyobb csoportjaiban egy vezetési hierarchiának, különben a csoport pusztulásra van ítélve. Azóta mindössze a vezetési technikák ás módszertanok változtak. És ma az emberiség nagyobb részében a vezetőket a társadalmak választják így vagy úgy. Ha rossz vezetőket választanak, azt önmaguknak köszönhetik, és mindössze egyet tehetnek. Ha felismerték, hogy rosszul döntöttek változtatnak. A másik alternatíva nem valóságos, az ugyanis a fel nem ismerők pusztulása (a felismerők távozása után).