Mi a neve a pszichológiában annak a jelenségnek, mikor valaki örök elégedetlen?

A konkrét szakzsargont nem találtam, de van egy ilyen idézet. Kb. ilyesmire gondoltál?

"...Az értékrendszer patológiájának harmadik formáját az okozza, hogy az egyén szintjén a társadalmi értékek elsekélyesednek, felhígulnak, devalválódnak. Részletes leírását E. Lasch Az önimádat társadalma című könyvében találjuk meg. A szeretet, az önmegvalósítás értékének jelentős csökkenése, az emberi kapcsolatok elkerülése ürességérzethez, érzelmi elszegényedéshez vezet. A jellem sajátos rendellenessége alakul ki: az önimádó személyiség. Az önimádó homályos, általános elégedetlenségre, az élet céltalanságára panaszkodik, úgy érzi, képtelen a boldogságra. Mohón vágyik rá, hogy jól kijöjjön másokkal, neurotikusan kívánja a gyengédséget, a biztonságot, a szóbeli jutalmazást, de elkerüli a szoros emberi kapcsolatokat; sóvárogja, hogy imádják, de lenézi azt, aki meg is teszi. Értékei felhígulása következtében képtelen a reális kielégülésre. Az önkifejezés, az alapvető eszmei célok számára nem egyebek üres frázisoknál. Sikermítosza is sajátos: nem tetteinek szóló elismerésre vágyik, hanem olyanra, mely személyes tulajdonságainak szól; lényegileg nem dicsőségre, hanem hódolatra törekszik."