Klónozásnál hogy van ez?

Az utolsó összefoglalása áll a legközelebb az igazsághoz. (De az mindig bonyolultabb. Kivétel, amikor nem, mert akkor egyszerűbb. De arra senki sem gondolna.)

Igen, újszülöttként születik meg, nem születhet máshogy. Képzeld el, hogy klónozták a bárányt: egy felnőtt egyedet. Egy anyabárány legyen bármilyen rátermett, egy önmaga súlyával és méretével megegyező nagyságú egyedet nem fog kihordani. A klónozás során ugyanis "összerakják a klónt" (ez itt nem érdekes egyelőre, hogyan), ami ilyen formában mindössze egy osztódásra képes sejt, egy ún. zigóta. Ezt a sejtet beültetik egy hormonkezelt nösténybe, őt hívják "álterhes anyának" (úgy tesznek, mintha terhes lenne, hogy a szervezete befogadja a picit, különben kilökné a méhfal). Ebben az anyaállatban fog növekedni a klón, amíg meg nem születik. Ez a módszer nagyban hasonlít a mesterséges megtermékenyítéshez, ott is összehozzák a zigótát, ha látják, hogy ő egészséges (tud osztüdni), akkor hormonkezelés után beültetik az anyába. Persze a beültetett pici embriók különböznek a klónozás során beültetett piciktől.

A zigóta, amit "összehoztak" többféle módszerrel is "elkészülhet", de a legegyszerűbb azt elmagyarázni, ahogy Dollyt, a bárányt klónozták. Az állatból vettek sejteket (mellizomsejteket, ezért kapta a Dolly nevet valami nagymellű country-énekesnőről). Ez volt a felnőtt anyaállat. Utána ezeket a sejteket tenésztgették, növesztgették, tartották, és közben más bárányokból szedtek ki petesejteket, amik sejtmagját eltüntették (kiszippantották, mondjuk), ezzel létrehoztak egy "inkubátort" sejtszinten, mivel a petesejt minden anyagot tartalmaz, ami ahhoz kell, hogy új élet keletkezhessen. Normális körülmények között a megtermékenyítés során a hímivarsejt és a petesejt sejtmagja összeolvad, és ez a sejtmag - mostantól a zigóta sejtmagja, mert így hívják ezek után a sejtet - fogja irányítani a fejlődő szervezet sejtfunkcióit. Na, itt a sejtmagot kiszedték, és a helyébe beletették a felnőtt állatból kivett sejtmagot. Egy kis noszogatás után az így létrehozott zigótában beindultak az osztódások, amik "program szerint játszódtak le", azaz bármilyen normális megtermékenyítés során a zigóta pont ugyanígy fejlődne, vagyis az egész olyan volt, mintha új kisbárány keletkezne. És lőn, az is keletkezett, csak az eredeti sejtmagja nem egy petesejt és egy hímivarsejt egymásra találásából jött létre, hanem kutatók egy másik állatból mentették át.

A terv az volt, hogy ilyenkor a kis egyed pont ugyanolyan lesz, mint az elődje, vagyis felnő, ugyanaddig él, legelészik, ugyanannyi tejet, húst, gyapjat ad. Nem ez történt, mivel ekkor derült fény arra, hogy a sejtmag "őrzi" a korát, vagyis ha egy felnőtt egyedből vették ki, akkor ő tudja, hogy még x évig lenne képes működni, utána elhalna. (Ez egyszerűsített kép.) Itt még macerálták is, úgy érezte "éveket öregedett a kezelés alatt", és hiába kezdte újonnan, fiatalon az életét a kis Dolly, nem számíthatott hosszú birkaéletre, mivel a kiindulási sejtmagja már arra prolongálta, hogy éljen legfeljebb x ideig. Tehát ha pl. egy kölyök bariból szedtek volna sejtmagot és klónozzák, Dolly tovább élhetett volna, mintha egy öreg bárányból vették a sejtmagot. Ilyen elven valóban "olyan idősen születik az egyed, mint az eredeti". De ez nem az anatómiájára vonatkozik, hanem a génjei állapotára, amit a klón fejlődése mutat csak meg (gyorsan öregszik, látványosabban).

Emberre vonatkoztatva mindezt: tegyük fel, hogy harminc éves vagy, és klónoznak. A gyerek megszületik, karon ülő csecsemő, aranyos, cseperedik. Azonban pl. öt évesen már kopnak az ízületei. Tíz évesen pattanásos lesz a bőre, mellette erősen hámlani kezd és megráncosodik egy picit. A kamaszkor végére különféle ízületi betegségek, gyulladások, immunrendszeri betegségek (allergiák számos válfaja), cukorbetegség, bélrendszeri problémák kínozzák, megnő a rák veszélye. Járhat állandó tüdőszűrésre is. Mire olyan idős lesz, mint te klónozásod idején, már annyi idősnek fogja érezni magát, mint te magad, azaz hatvan évesnek (legalább).

Ez a veszély azonban nem fenyeget, embert klónozni egyelőre nem fogunk. (Nem mintha az etika vagy a törvények tartanának vissza... nem tudunk. Ez az a rész a tudományban, mikor a tudósok széttárják a karjukat, hogy "de hát ennek mennie kéne". De nem.)