Miért pont ez a testméret az ideális a földi élethez?

a viszonylag egyenes gerincoszlop nem bírna ki sokkal nagyobb tömeget pont ekkora gravitáció mellett, és a kerinéssel is gondok lennének...

Nincs más állat, aminek ennyire függőlegesen egyenes a gerincoszlopa, mint nekünk, a bálna azért tud akkorára nőni, mert nem nehezedik rá akkora súly, mint ránk, ugyanis vízben él!, és nem függőlegesen terhelődik a vázrandszere és a keringése.

Ha jól megnézed, akkor bizonyos bonyolultsághoz és élőhelytípushoz azért nem tartozik olyan sokféle méret.

Például ha vesszük a szárazföldi gerinceseket, akkor a legkisebb kolibritől (3 gramm) a legnagyobb elefántig (6 tonna) összesen 6 nagyságrend a különbség tömegben, ami hosszméretben 2 nagyságrendet jelent. Vagyis a kolibri a centiméteres tartományban van, az elefánt a méteresben. A kék bálna ehhez képest max 140 tonnás.

A szárazföldön a csontozat az, ami limitál, ugyanis annak teherbíró képessége a hosszmérettel csak négyzetesen függ össze, míg a tömeg köbösen, azaz egy 10-szer akkora állatban egy 10-szer akkora csont 100-szor akkora terhet képes elviselni, de az állat 1000-szer nehezebb. Máshogy mondva, ha 10-szer nagyobb állatot akarunk, akkor a csontjait nem 10-szer kell a testmérethez képest növeli, hanem 100-szor. Ez meg ugye egy határ után az arányok lehetetlen eltolódásához fog vezetni.

A kék bálna azért tud nagyobb lenni, mert a súlyát a víz tartja, nem a csontjai. Az ő méreteit valsózínűleg az oxigénszállítás limitálja. Az oxigén használat a tömeggel függ össze (a mérettel köbösen nő), azaz egy 10-szer nagyobb állat 1000-szer több oxigént fogyaszt. Viszont a tüdőfelszín a mérettel négyzetesen nő, azaz egy 10-szer nagyobb állatnak 100-szor nagyobb a tüdő felszíne. Az oxigén felvétele, szállítása tehát egyre nehezebb, arányaiban nézve.

Az alsó limit azért van, mert hát minden szervnek, sejtnek el kell férnie az állatban. A legtöbb szerv nem állhat egy adott sejtnél kevesebből, így nincs olyan gerinces, aminek egy májsejtje, egy agysejtje stb van. Egy minimális méretere szükség van.

A röpképes madarak méretét egyértelműen a repülés szabályozza (a szárnyfelszín például a mérettel négyzetesen nő, a tömeg meg ugye köbösen...).

A rovarok méretét is egyértelműen a levegő limitálja, hiszen ismerünk óriási ősrovarokat, akik sokkal oxigénesebb környezetben éltek. A mai oxigén mennyiség azonban a mai méretre limitálja a rovarokat.

Ennek ellenére egyébként a rovarok közt 0,1 mm-től kb 5 cm-ig találunk állatokat (a hosszú, de vékony botsáskák kicsit becsapják a dolgot, hiszen nem nehezek), ami több, mint 3 nagyságrendet jelent.

Az egysejtűek és a szállítórendszerrel nem rendelkező lények felső határát egyértelműen az anyagszállítás limitálja (belső és sejtek közti), illetve egysejtűeknél felmerül az, hogy a membrán a mérettel négyzetesen nő, az összetartandó anyag pedig köbösen, azaz a membrán esetleg nem bírná a terhelést.

Az optimális tartományon belül az étrend határozza meg a méretet. A növényevő gerincesek lefedik az egész rendelkezésre álló mérettartományt az oposszumtól az elefántig, de a ragadozók nem lehetnek túl kicsik és túl nagyok. A mérettel köbösen arányos tömegű kajára van szükség, azaz egy 10 szer nagyobb állat 1000-szer többet eszik. Viszont egy kisebb állat fürgébb. Tehát egy méret fölött már nem éri meg nagyobbnak lenni, ha valaki ragadozni akar, mert bár mondjuk a vetélytársait legyőzi, de sokkal többet kell ennie. HA megnézed, a legalább részben vadászó állatok egy viszonylag szűkebb tartományba esnek, a 30 cm-es, kb pár dkg tömegű görény méretű állatoktól a méteres tartományba eső, mázsás súlyú oroszlánig. Ebbe illeszkedik az ember is.

Ez igen! 21:02-es, öröm volt Téged olvasni! Köszi az érthető, kimerítő válaszért! :)

A dínókkal kapcsolatban az jutott eszembe, hogy volt egy műsor egy ismeretterjesztő csatornán, ahol azt mondták, hogy a ragadozók és prédáik tulajdonképpen egymást licitálták túl, vagyis a nagyobb méretű növényevők nagyobb eséllyel tudták megvédeni magukat a ragadozókkal szemben (szélsőségesítve, mai példával: egy elefánt többnyire meg tudja védeni magát egy oroszlánnal szemben), és így a nagyobb méretű egyedeknek több leszármazottjuk lehetett. És miután a nagyobb méretű ragadozók sikeresebben vadászhattak a nagyobb méretű prédákra, mint a kisebbek, voltaképpen egy verseny alakult ki, melyben a nagyobbnak mindig több esélye volt.

Még egyszer köszi a válaszért! :)