Nem értem. Miért van az, hogy sokan azt hiszik, az ember választja a foglalkozását és nem pedig fordítva?

Az hogy a humán vagy reál területeken jobb valaki nem (csak) veleszületett képesség, az javarészt a tanult dolgokból ered, lehet őket fejleszteni.

Példa: Gyakori hogy egy családon belül minden gyermek a szülei foglalkozását veszi fel, vannak ugye bányász, tengerész, stb. famíliák. Ennek egyik oka tényleg lehet a gének szerepe, de sokkal inkább abból ered hogy a családban milyen szemléletet, látásmódot tanul el valaki gyerekkorában. De ez nem azt jelenti hogy szorgalommal és tanulással ne lehetne változtatni ezen. Olyan nincs hogy valaki kémiából tehetségtelen, olyan van aki nem tanul rá. Készségtantárgyakból (ének, torna) lehet más a helyzet, de azokat most ne keverjük ide.

Azt hiszem, a gondolatmenettel van a probléma, az okozza a nehézséget.

Az ember nem előre tervezett program szerin működő automata, amelyet a célszerűség vezényel. Az ember gondolkodó, érző, észlelő és tévedő lény, akinek a döntéseit ezer meg ezer rá ható tényező, továbbá a pillanatnyi ismeretei befolyásolják. És az egyes embereknek nem azonos az értékrendjük, választásukat pedig ez nagyban befolyásolja. Messzire vezető - bár néhány válaszban észrevehető - kérdés, mi határozza meg ezt az értékrendet.