Mi a különbség a leírás és az elbeszélés között?

Kicsit bővebben megtalálod a 3.-os vagy a 4.-es fogalmazás tankönyvedben / füzetedben. Leíró fogalmazás személyről / Leíró fogalmazás tárgyról (vagy hasonló) címen keresd; ill. az Elbeszélés v. Elbeszélő fogalmazás egyértelmű.

Üdv. :)

Na ma legyen jó kedvem, így válaszolok.

Leírás:

Valamiről vagy valakiről elmondod, hogy MILYEN. A leírás lehet külső (szín, méret), vagy lehet belső tulajdonságokra (pl bátor, rossz, jó, kedves) épülő. Leírhat az ember melléknevekkel: kicsi, nagy, zöld, szőke, öreges, új, régi, szögletes; vagy valamilyen összetett mondatrésszel: az embernek összeszalad a nyál a szájában tőle, a kutyák viszolyogtak tőle, stb.

Lehet leírni direkt módon: „Pista hűtlen volt”, de lehet valami cselekedettel (történéssel), indirekt módon: „Pistát gyakran látták a kávézóban lányokkal, ahonnan többnyire a közeli motelbe mentek, minderről barátnője mit sem tudott”. Vagy helyszín esetén:” a tisztás egy négyzetkilométer nagy volt” (direkt), esetleg: „a tisztás elég nagy volt ahhoz, hogy ezerfős nyári fesztiválokat tartsanak rajta”. Egy tárgyról: „A doboz megvolt vagy ötven kiló.” „A doboz elég nehéz volt, egy ember nehézkesen emelte meg, ezért általában ketten vitték.”

Elbeszélés:

Elmondasz egy történetet, például Pista egyik konkrét hűtlenkedését, vagy egy sztorit, ami az adott tisztáson egy nyári fesztivál során esett meg. Az elbeszélésnek mindig (szinte mindig) része a leírás, hisz ha az egyik szereplő belép valahova, akkor az író legalább egy rövid leírást ad az adott helyszínről, vagy ha tárgyat vesz a kezébe, akkor arról, vagy pl. emberekről. (Pista belépett az ódon épületbe, orrát megcsapta a doh szaga. Itt rögtön kiderült, hogy az épület ódon és dohos. Ez máris egy leírás, bár nyilván nem teljes. Vagy: Pista meglátta Rékát, és rögtön beleszeretett a lány loknis hajába, mosolyába, szeplőibe. A hatást tetézte, hogy Réka épp a piros kalapját viselte, ami kiemelte arca vonásait. Legalább négy dolgot tudtunk meg Rékáról.)

A leírásnak nincs kötött szerkezete, bár szokás valamilyen irányban (kívülről befelé vagy felülről lefelé vagy fontosabbtól a kevésbé fontos felé haladni). Az elbeszélés klasszikusan a bevezetés-tárgyalás-(tetőpont)-befejezés sémára épül, bár ettől el lehet térni, pl. in medias res kezdéssel, ahol nincs bevezetés.