Az ószövetségi szentírás szerint a kamat erkölcstelen? Igaz vagy hamis? És miért?

Nem árt a szövegösszefüggést nézni, különben ilyen téveszmék fognak terjengeni. A kamat egyfelől egy szolgáltatás (tudniillik valaki más kisegítése, könnyebb helyzetbe hozása a kölcsön által), másfelől a saját lehetőségek korlátozása (az a pénz nem nálam van, és van egyfajta bizonytalanság a visszakapásban is). Ezért (kamat formájában) díjat - ellenértéket - felszámítani természetes dolog. A kamatnak viszont mértéke is van! Ha - mondjuk a jelenlegi magyar viszonyokat vesszük alapul - a kamatláb 0,1%, az is kamat, de a pénzem el fog értéktelenedni, nagyon rosszul járok a kölcsönadással. Ha a kamatláb 100%, akkor az már uzsora, aminek a jelentését pontosan tudjuk.

Tehát a kamat nem erkölcstelen, de az a helyzet szerint, ami miatt ezt meg kellett említeni akkor (az ószövetségben), a kamatláb uzsorának számított, ami már erkölcstelen, sőt, szerintem büntetendő.

Mózes III, 25, 35-37.

Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megéljen melletted a te atyádfia.

Pénzedet ne add neki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.

Mózes V, 19-20.

A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás adni.

Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon az téged az Úr, a te Istened mindenben, azon a földön, a mire bemész, hogy bírjad azt.

Tehát idegentől nem erkölcstelen a méltányos kamat.