Mikrobit meg ilyen gépeket miért pont a Marsra küldenek?

A Vénusz se éppen egy leányálom.

[link]

Felszíni hőmérséklete (átlagosan) 735 °K, felszíni légnyomás 9,2 MPa (a Földének 92-szerese), szóval nem egyhamar fogunk oda látogatni...

A Mars sokkal biztatóbb lehetőség.

"Meg hogy ha lett volna rajta valaha kis élet is, akkor annak temérdek nyoma maradt volna."

Nem biztos. Életnek minősül az is, ha baktériumok úszkálnak a vízben, azok után meg nem sok nyom marad. Főleg akkor nem, ha a bolygón olyan homokviharok vannak, mint a Marson: a por azt a kevés nyomot is eltünteti, ami talán látható lenne. Egyébként meg van légköre a Marsnak, bár az tény, hogy eléggé kis tömegű.

A Merkúrra azért nem mennek szondák, mert eddig nem sok érdekességet találtunk ott. Életnek nyomai sincsenek, jelenlegi ismereteink alapján úgy tudjuk, nem is nagyon lehetett rajta ilyesmi. Jelenleg pedig az a fő csapásirány, hogy az élet keletkezésének módját kiderítsük, nem az, hogy minden bolygóról részletes felszíni térképünk legyen.

A Jupiter és a Szaturnusz is érdekes, küldtek is hozzájuk elég űrszondát. Viszont ezeken a felszíni egységek nem nagyon tudnak működni: nem ismerjük még a felszínüket, nem tudjuk, milyen hőmérsékleti és nyomásviszonyokra készüljünk fel, nincs térkép róluk, hogy hol lenne érdemes nézelődni. Ebből a szempontból jobbak a kőzetbolygók. Így aztán nem felszínről, hanem a bolygó körül keringő holdakról vizsgálódunk. Majd ha ráakadnak valami érdekesre a szondák, lehet, hogy menni fog felszíni eszköz is - bár ennek vannak technikai akadályai. Már a Marson dolgozó gokartokat is nehéz irányítani, mert sokáig tart, mire a rádiójelek oda- és visszaérnek (talán 10 perc, ha jól emlékszem), az adatátvitel is nehézkes. Ugyanez még nagyobb távolságban még nehezebb lenne: egy olyan szerkentyűt, aminél egy óra körüli a "reakcióidő", már szinte lehetetlen a Földről irányítani, oda autonóm gép kell. Az pedig még arrébb van.

Bár volt már példa leszállóegységre a nagybolygóknál: a Szaturnusz Titán nevű holdjára a Cassini-Huygens küldetés keretein belül szállt le az Huygens nevű felszíni ketyere, ami aztán küldött is adatokat onnan. De ez nem járóképes robot volt, csak egy egyszerű, légkört és felszínt vizsgáló szonda.

A Jupiter egy hatalmas nagy gázgolyó. És ez a hatalmas jelző nem igazán mond semmit a bolygó valódi méreteiről. Biztosan láttad már azt a Nagy Vörös Foltot Te is, ami elmaradhatatlan díszítőeleme a Jupiter ábrázolásának. Nos, az egy nagy örvény, egy tornádó vagy hurrikán ha úgy tetszik, pont olyan mint amik itt a Földön szoktak problémákat okozni az amcsiknak. A különbség "csupán" annyi, hogy az a tornádó már több mint 300 éve tart, és átmérője akkora, hogy 3 Föld kényelmesen elférne benne egymás mellett.

A Jupiternek akkora a nyomás a belsejében, hogy a hidrogéngáz, amely nagyrészt alkotja, fémes hidrogénné préselődik össze. Leszállni a bolygóra nem lehet, mert nincs köznapi értelemben vett felszíne. Olyan, mintha le akarnál szállni a Földre, de csak süllyednél és süllyednél az atmoszférába, míg egyszer csak össze nem roppan a hajód egy kis gombóccá.

Más részről, a Jupiternek olyan hatalmas a tömegvonzása, hogy ha túlságosan a közelébe merészkedünk, akkor el sem tudunk szabadulni a vonzásából, mert a jelenlegi rakétáink egyszerűen nem tudnak akkora tolóerőt kifejteni, amekkora a vonzásának legyőzéséhez lenne szükséges. Ez kábé ahhoz hasonló, mint egy nagy domb. Ha elég meredek az oldala, akkor az autó egyszerűen képtelen feljebb menni, csak forognak a kerekei, miközben az autó meg csak egy helyben áll, vagy visszafelé halad. Tehát jelenleg nem igazán tudunk mit kezdeni a Jupiterrel azon kívül, hogy jó messziről nézegetjük.

Mellesleg a Vénusz légkörében kénsavgőz is van dögivel.

Olyan szerkentyűt kreálni, ami az adott nyomást, hőmérsékletet és agresszív légkört is kibírja, nagyságrendekkel többe kerül.

A másik gond: a szerkentyűd energiaellátása.

Napelem kilőve, a Vénusz felhőrétege alatt tán még egy napelemes számológép se kapna elég áramot.

A Curiosity-féle nukleáris táp:

Ez egy termoelemekkel kombinált hasadóanyag-kapszula. Az áramot a termoelem csinálja a környezet és a hasadóanyag hőkülönbségéből. A marsi hideg és a kapszula hőkülönbsége elég nagy az áramtermeléshez, de ha bent is meg kint is Q meleg van, nem működik.

Mini-atomerőmű:

Elvileg működne, de itt is baj van a környezeti körülményekkel. Hűtés ott is kellene.

Simán akkumulátorokkal: a kapacitás nem elegendő. Egy ilyen mászkáló szerkentyűnek nem percekig, hanem hónapokig kellene életben maradnia.

Jelen helyzetben nemigen tudunk olyan szerkentyűt produkálni, ami a vénuszi környezetben értelmes ideig működőképes maradna.

Egy helyben maradó szondát már küldtünk oda, annak jóval kisebb teljesítményigénye volt, mégis egyszer körbefotózott, aztán kilehelte a lelkét. Már az óriási tudományos siker volt, hogy ez összejött.