A világűrben nem négy fő égtáj, vagy irány van, mint a Földön, hiszen van fölfelé és lefelé is egy irány. Ezeknek van valami neve?

"hiszen van fölfelé és lefelé is egy irány. "

Nincs, mert attól függ mihez viszonyítunk. A Föld keringési síkjához, vagy a galaxisunk fősíkjához vagy valami máshoz is lehet,így mindig máshol lenne az a fent meg lent.

esetleg még érdekes, meg sokat használt a prograde meg Retrograde (keringési iránnyal megegyező és ellentétes irány)

[link]

A Földön is van még két égtáj, csak nem használja a köznyelv, mert a vízszintes dolgokhoz vagyunk szokva. A fejed feletti irány a zenit, míg a talpad alatti a nadír.

Az űrben nem nagyon van ezeknek értelme, mivel a mágneses pólushoz viszonyítjuk az égtájakat. Az űrben is lehetne, mondjuk a Nap mágneses pólusaihoz viszonyítani, de annak meg csak a Nap felszínén lenne értelme. A Tejút magját alkotó szupermasszív fekete lyuk mágneses pólusaihoz viszonyítani pedig csak annak felszínén lenne értelme. A mágnesesség ereje ugyanis a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken, vagyis kétszer olyan távol a mágneses pólustól négyszer olyan gyenge a mágneses erőtér, 10x messzebb tőle pedig már csak századrésze a mágneses térerősség. Tehát hiába van galaxisunkban a központi fekete lyuknak a legerősebb mágneses tere, már tőle néhány fényév távolságra is mérhetünk erősebb mágneses mezőt egy egyszerű neutroncsillagnál is. Így aztán ha nem valamely mágnesességgel rendelkező égitesten ácsorogsz, akkor nem sok értelme van égtájakról beszélni.

Kitartok amellett, hogy az északnak és a délnek van értelme a Naprendszeren belül bárhol a Sarkcsillag alapján…

Ráadásul én nem a mágnesestérhez kötném az északi és déli pólust, ha navigálni kell különböző bolygókon (állítólag a Föld mágneses pólusai is fordulnak néha, ráadásul a mágneses iránytű feltalálása előtt is volt már észak és dél, legalábbis Európába állítólag csak a 12. században került iránytű), hanem a forgástengelyhez, illetve az adott égitest szögsebességvektorához: amerre az mutat, arra van észak, vele ellentétes irányban dél, természetesen viszonylag állandó szögsebesség kell.

További történeti érdekesség, hogy a Föld precessziója és a Sarkcsillag mozgása miatt csak a 15. század környékétől jelöli ki szép fényes pont a Föld forgástengelyének irányát az égen. (Ezt Stelláriummal le tudjátok ellenőrizni, csak át kell térni egyenlítői koordinátarendszerre, be kell kapcsolni az egyenlítői rácsot, és gyorsan vissza kell tekerni az időt egy pár száz évvel, a légkört sem árt kikapcsolni. [link] ) Állítólag ennek köze van ahhoz, hogy a 15. században indultak meg a nagy földrajzi felfedezések.

Kicsit végiggondolva a mágneses pólusok váltakozása nem jó érv az ellen, hogy a mágnesesség alapján jelöljük ki az irányokat, hiszen a forgástengely iránya is változik. Ráadásul az iránytű sem badarság, és használható dolog, hiszen elég ritkán változnak a mágneses pólusok.

Viszont hagyományosan az északi, déli, keleti és nyugati irányokat nem a mágnesesség, hanem a „Nap járása”, azaz a Föld forgása alapján határozták meg.

A csillagközi térben az irányokat a csillagokhoz szabad viszonyítani, mert általában sok-sok fényévre vannak, így nem tűnik gyorsan a mozgásuk.

Fent csak azt akartam mondani, hogy a Naprendszeren belül, ahonnan a szokásos csillagképeket látjuk, a Sarkcsillag kijelöli az északi és déli irányt, és a Föld körül keringő űrhajósok ezt a két irányt bátran használhatják a hagyománynak (lényegében) megfelelően. Sőt, mivel általában ők csak néhány 100 kilométer magasan vannak, a Föld pedig több ezer kilométer sugarú, ezért nincsenek lényegesen távol a felszíntől, és a keleti és nyugati iránynak is van értelme, mint ahogy a Föld középpontja felé mutató (nadír), és az azzal ellentétes (zenit) iránynak is. Persze ez utóbbi négy 45 percenként megfordul az állócsillagokhoz képest.

((Aztán, bár ebben kevésbe vagyok biztos, ha látják egymást is az űrhajósok, akkor mondhatnak olyat a lábuktól a fejük felé mutató irányra, hogy „nekem felfelé”, csak persze ezekkel észnél kell lenni, ahogy nekünk is például a balra meg a jobbra irányokkal.))

[link]

Ez alapján legalább a zenittel és a nadírral plusz a csillagokkal kapcsolatban igazam volt… Kelet és nyugat helyett a fentebb és lentebb is emlegetett prográd és retrográd irány tényleg értelmesebbnek hangzik… Az hogy a csillagtérképeket emlegetik még ad nekem sanszot az észak és dél mellett. Viszont már álmos vagyok, és nincs kedvem tovább kutakodni. (De hogy merre lenne észak, arra szerintem akkor is adtam egy jó tippet… Másik kevésbé jó tipp: egyenesen az Északi-sarkpont felé.)

Viszont azon ki vagyok akadva, hogy mindenhol a mágnesességgel definiálják az irányokat… Pedig a magyar nyelvhasználat (napkeltekor keletről, délben délről,… süt a nap) miatt olyan természetesnek tűnik a Föld forgásából eredeztetni őket… A másik, ami ez ügyben mellettem szól, hogy a bolygók pólusait a forgástengelyük és felszínük metszéspontjaival szokás definiálni, és nem az volt a nagy szó, mikor valaki elérte a Föld mágneses pólusát a történelemben, hanem amikor a fent említett metszéspontokat elérte valaki. (Ugye Amundsen nevére emlékszik mindenki.)

No mindegy… (Azért ugye nem tűnik teljesen logikátlannak, amit itt fejtegetek?…)