Látjuk az atomokat elektronmikroszkóp alatt, de itt miért nem?

Hagyományos értelemben: egyáltalán nem "látjuk", hiszen nem fényről van szó, de mint a fényt is különbözőképpen verik vissza, nyelik el a különböző anyagok, úgy az elektronnyalábot is a xeon ill. nikkel atomok.

[link]

Az előző válasszal csak annyi a probléma hogy itt nem (transzmissziós) elektronmikroszkópot használtak, hanem alagútmikroszkópot (STM = scanning tunneling microscope).

[link]

Ezeknek a mikroszkópoknak a lelke egy nagyon vékony tű, amire kis feszültséget kötnek. Ha megfelelő közelségbe viszik a tűt a mintához (ez néhány atomnyi távolságot jelent), akkor az ún. alagúteffektust kihasználva az elektronok át tudnak jutni a mintára/ a mintáról a tűre, azaz áram alakul ki, amit mérni lehet. Az áram erőssége nagyon erősen függ a tűt és a minta távolságától, ezáltal az áramerősség alapján meg lehet mondani, milyen távol van a tű a mintától. Ez alapján fokozatosan le lehet képezni a mintát.

Az alagúteffektusról:

[link]

Abba sajnos nem vagyok biztos, miért nem látszanak a háttér atomjai, de több ötletem is van ezzel kapcsolatban.

1. Mivel a háttér atomjai egy átmérőnyivel messzebb vannak , sokkal gyengébb lesz a kialakuló áram, tehát a háttér "sötétben marad".

2. A nikkel egy fém. A fémes kötés egy delokalizált elektronfelhőt jelent, azaz az atomokat közös elektronfelhő veszi körül. Talán emiatt az elektronfelhő miatt nem tűnnek az atomok különállónak.