Miért nem héliumot fújunk a bicikli gumikba? Ugye könnyebb a levegőnél ezáltal gondolom kisebb lenne a súrlódás az aszfalt és az abroncs között, vagy nem?

Vagy nem.

Az a leheletnyi súlycsökkenés amit okozna (HA okozna, de igazából nem nagyon hiszem, maximum töredék grammokat), semmi különbséget nem eredményezne. Valószínűleg ha a fémpedált lecseréled műanyagra, akkor már nagyobb súlycsökkenést értél el, mint a levegő-cserével.

Ezenkívül: a hélium szivárogna, folyamatosan. Nem igazán van sok anyag, ami a héliumot bent tartja, és a kerékpárnál használt, legtöbbször nem túl jó minőségű abroncs végképp alkalmatlan lenne erre.

Amúgy meg ugyanazt a nyomást elérve rohadt sok hélium kéne, és tegyük hozzá - a levegő ingyen van. A hélium meg hírből sem, és síkideg lennék, ha egy defekt belefájna pár ezer forintomba, mert kiszokott a hélium a kerekemből :)

A gondolat alapja, hogy eltérő súrlódással jár a tömlőben ide-oda pumpált levegő és hélium.

És ez igaz is. A hélium légellenállása, nem tudom a szakkifejezést, de "örvényellenállása", tehetetlensége, tehát az a dinamikus tulajdonsága, ami a folyadékok viszkozitására emlékeztet, valóban hélium esetén kisebb, mint levegő esetén.

De ez annyira elenyésző a gumi deformálásából származó ellenálláshoz képest, hogy gyakorlatilag semmit nem számít.

A két gáz tömegének különbsége is lényegtelen, egy köbméter légköri nyomású gáz esetén is csak valami fél kg körül van, itt a bringakerékben még talán egy dekát sem jelent a különbség.

A hélium egyébként valóban kissé jobban szivárog, mint a sima levegő, de nem jelentősen (szerintem aki feljebb erre hivatkozott, összetévesztette a hidrogénnel, ami valóban még a vaslemezen is átszivárog). Az., hogy viszonylag drága, a levegő meg (egyelőre) ingyen van, igaz.

Lehet kapni sűrített gázos (CO2) pumpákat, de ezeknek is egyetlen értelme, hogy a szelepgomb megnyomása sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint 2-3 perc izzasztó pumpálás. Az a gáz nehezebb a levegőnél, mégsem jelent mérhető hátrányt a levegőhöz képest. Ugyanígy a hélium sem jelent előnyt.

Egyébként kerék esetén, főleg, ha hajtás hatásfok a téma, nagyon szét kell választani a tapadási és gördülési ellenállást.

Tapadási és csúszási súrlódásból a lehető legnagyobbra van szükség, hogy gyorsítani, fékezni, kanyart bevenni lehessen.

De gördülésiből a lehető legkisebb kell. Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy a keréknek minél kisebb legyen a deformációja és amennyi van, az minél inkább veszteségmentes rugalmas legyen. Minél kevesebb tömegű gumianyagot kelljen minél kevesebbet gyúrni.

Erre a megoldás a nagyobb kerék-átmérő, kisebb felfekvő felület az úton és magasabb guminyomás.

Természetesen a gumianyag fajtája is számít, de itt már bejön a probléma, hogy nem csökkenthetem büntetlenül a deformációt a tapadási súrlódás lerontása nélkül. A tapadásit meg nem növelhetem anélkül, hogy rontanám a gördülést és kopásállóságot.

Nagyon kemény mérnöki feladat ez.

Tényleg nem csak hype, hogy a legjobb országúti gumik vagyonokba kerülnek.

Erre

1/5 után még egy fontos:

Azoknak, akik még olvassák ezt a bejegyzést: a gázok tartására, áramlására készített - főleg hegesztett - tartályokat, csöveket, stb. éppen Héliummal tesztelik, mert rendkívül kicsi a viszkozitása (itt tehát nem a fajsúlya a fontos,hanem a viszkozitása). Így olyan 'réseken' is átjut ahol a levegő, a földgáz, vagy bármilyen más gáz nem!

Amikor ezt írom, éppen nekem is ez a kérdés jutott eszembe :-)

És utánanéztem. Amúgy mindenkinek igaza van. Pl. ár tekintetében is.

Azt azért hozzátenném - amin most is agyalok - ha olyan gázt találnánk, ami 'soha' nem szökik el a tömlőből, akkor az ár nem annyira számítana :-)

Bocsánat, 1/6-ra reagálva!

Amúgy mi a f..-ért nem lehet itt is javítani, mint pl. a Facebook-on???