Időutazással kapcsolatos elméleti kérdés (? )

Tudod, ez a kérdés már csak itt, ezen a fórumon is szerepelt vagy 45-ször.

Szerinted mi újat tudnánk még róla mondani?

Én időutazást javasolnék neked, az itteni kereső felhasználásával.

Na, megint, ugyanaz, újra... Tisztára időutazónak kezdem érezni magam, egy végtelen ciklusban.

Natehát:

Az időutazásnak nincsen semmilyen szabálya. Semmi nem utal rá, hogy lehetne az időben utazni, ergo nem tudunk semmilyen szabályról, ami ezt az ismeretlen folyamatot korlátozná.

De amint megfejtjük mi valójában az idő, meg kiderül, hogy van-e időutazás, és az milyen fizikai paraméterekkel történik, akkor kapásból lehet majd választ adni a kérdésedre.

Addig az egész téma hipotézisek hada: van számtalan sci-fi könyv a témában, válogass kedvedre.

Azt is elmondom, szokás szerint, hogy a paradoxonok miatt kár aggódni, mert a fizikát nem érdeklik az emberi dolgok, tehát nem akkor jelentkezik a gond, amikor megérinted magadat a múltban vagy gyereket csinálsz az anyádnak, hanem már amikor egyetlen részecskét megpróbálsz a múltba küldeni. Nincs semmi elsőbbrendűsége az emberi dolgoknak.

A másik meg, hogy a paradoxon nem az, hogy jaj, bajt csináltam, felrobbant a világ, hanem ha paradoxon van, az többnyire azt jelenti, hogy valami alapjaiban nem működőképes vagy nem érted még pontosan, esetleg rossz kontextusban nézed.

A paradoxon nem az időutazókra leső veszély, hanem az időgép tervezőjének (és bárkinek, aki a működését szeretné megoldani vagy megérteni) okozott bosszúság.

Mondjuk Zénón paradoxonja Akhilleuszról és a nyúlról: ha a nyúl folyamatosan mozog, és Akhilleusz mindig addig fut, ahol korábban volt, akkor soha nem éri utol.

Ez nem azt jelenti, hogy amikor a valóságban mégis utoléri, akkor szétrobban a feje.

Hanem az, hog Zénón még csak kezdte megérteni a határérték fogalmát.

Ez mind spekuláció, tehát egyetlen szavamat sem támasztják alá sem kísérleti, sem elméleti tény, de nem te vagy az első aki ilyen kérdéseken agyal, neves tudósok is megtették már, álljon itt pár öltetük a feloldásra.

Először is a probléma amit az időutazós kérdések 90%-ánál felmerül, a kauzalitás, v. ok-okozat láncolatának sérülése.

Lássunk a te igen kacifántos eseted: Amenyiben az anyád testvére sem a te, sem az anyád életére nem volt hatással, a kauzalitás nem sérül tehát itt nincs paradoxon. Legalábbis nem olyan nyilvánvaló paradoxon, mint a nagypapaparadoxon.

Ugyanakkor legtöbben akik az időutazásról komolyabban gondolkodtak egyetértenek hogy lényegében mindegy, milyen kis eseményt változtatsz meg a múltban a "pillangóhatás" következtében ígyis úgyis paradoxonba ütközöl.

És akkor az eddig általam hallott 4 mód ezen elméleti paradoxonok feloldására:

1. Nincs időutazás visszafelé. Punk-tum.

2. Van időutazás, de a "kozmikus cenzúra" nem engedi az információ időutazását. Tehét, nyitsz egy időkaput, átkelsz rajta, és a múltban megjelenik 2 vödör proton, vagy pion meg némi elektron meg foton teljesen véletlen szerkezetben. A benned tárolt minden információ elveszik(Konkrétan megszünsz létezni), felbomlanak az atomok közti kötések . . . A tested anyaga időutazott, de az információ nem.(Szerintem ez a legesélyesebb, alátámasztani látszik a szingularitások matematikai modellje)

3. Multiverzum elmélet. Ha minden pillanatban, minden lehetséges többkimenetelű eseménynél N darab új alternatív irányba folytatódik minden, akkor könnyű megkerülni akár a nagypapaparadoxont is.

4. Az idő visszafelé nem módosítható. Tehát valamilyen értelemben vagy egy abszolut jelene a világnak, ami az elott történt az fix, már rögzült dolog, ha vissza is mész és változtatni próbálsz rajta nem jársz sikerrel.(Szerintem ez a legesélytelenebb amúgy)

^Ez valamennyire rendszerelméleti kérdés. :D A rendszer természetéből adódóan lehet nagyon érzékeny bizonyos változásokra, ahol kis változás is nagy dominó-effektust/pillangóhatást vált ki (ugye a káoszelmélet által vizsgált rendszerek), de az is lehet, hogy fokozottan ellenálló, és az idő előrehaladtával egyre inkább visszatér az eredeti kerékvágásba.

Persze ha egy rendszer akár még 100%osan vissza is tud térni az ösvényre, szigorú elvi alapokon az már akkor sem "ugyanaz2 a rendszer.

Amúgy szerintem rossz szemszögből nézzük a kérdést, inkább arról kéne beszélni, hogy a kérd.-nek van-e szüksége valamilyen pszochológiai segítségre, ha arról álmodik, hogy a mamájával nemz gyereket.

Freud imádná mint pácienst :D