Radioaktív hulladékok tárolása hogy történik?

Az első gyakorlati szempont, hogy a létesítmény emberi léptékkel örök életű. A hulladék felezési idejét figyelembe véve, millió években kell mérni a szigetelést. Ezalatt a létesítmény nem mehet tönkre semmiféle hatásra se.

Ezért az ilyen tárolás többnyire nagyon mélyen a föld alatt történik, többnyire lehagyott mélyművelésű bányákban. Így a sugárhatást nemcsak a létesítmény anyaga, hanem maga a földréteg is csökkenti. A tárolandó sugárzó anyagtól függően választják meg a tartály formáját, anyagát. Utóbbi többnyire valamilyen ólomötvözet, előbbi - ha más szempont ellent nem mond, gömb. Nem túl nagy egységeket készítenek, ezeket helyezik el a bánya mélyén, ahol a falazatot tartós betonnal erősítik. A legfőbb szempont itt, hogy a sugárzó anyag ne szóródjon szét, hogy a rétegvizek ki ne oldhassák és el ne szállíthassák - akár a felszínre. Egy földrengés magát a betonfalat elvileg széttörheti (megrepesztheti), ezért olyan hely kell, ahol kevés és kicsi földrengések fordulnak csak elő. A védelem többszörös, a gömb a leginkább ellenálló külső hatásoknak, és azért van több egység, mert ha a beton el is törik (reped) az áramló vizek ettől még az egyébként ép tartályt nem zavarják. Azok anyaga éppen ezért maró anyagoknak is ellen kell hogy álljon. Egy nagyon bonyolult, sokszoros védelmet nyújtó és sok szempontot kivédő rendszerről van szó. Általában normál körülmények között egyetlen védelmi elem is elegendő a felszíni élet zavartalanságához. A sok elem a különféle esetleges hatások kivédésére szolgál, szintén többszörösen. Ezért mérhetetlenül drága egy ilyen rendszer.