Szerintetek mennyi idő múlva érhető el az a technológia (lehet hogy már elérhető) hogy foglyuk a cuccainkat és gyarmatosítsunk egy másik bolygót?

A mi rendszerünkben? Esetleg a mi galaxisunkban létezik rengeteg földszerű bolygó. De attól még, hogy földszerű, nem biztos, hogy lakható. Valójában nem is sikerült még egy bolygóról sem 100%-ban megállapítani, hogy lakható-e. De mindjárt leírom, hogy mik a nehézségek. Van ugye a lakható zóna a csillagok körül. Ez a mi Naprendszerünkben épp oda esik, ahol a Föld is van (naná, hiszen épp ezért élhető a Föld). Hogy ez melyik csillagnál hol van, az függ a csillag méretétől és energiájától. Ez a lakható zóna a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hőmérséklet ideális az élet kialakulásához. Tehát nincs se túl hideg, se túl meleg. A csillagok lakható zónáiban valóban sikerült bolygókat találni. Ugyanakkor ez az élethez elég kevés. Ehhez tudni kell a bolygó összetételét, felépítését. Még ha kőzetbolygó is, akkor sem biztos, hogy életre alkalmas. Lehet hogy például túl magas a szén-dioxid koncentráció a légkörben. Vagy egyszerűen csak nincs rajta víz. Tehát igazából még ezekről a Naprendszeren kívüli bolygókról sem tudjuk biztosan eldönteni, hogy alkalmasak-e életre. A Kepler űrtávcső ugyanis a csillagok kilengését figyeli, és azt, hogy egy adott bolygó milyen mértékben takarja ki a csillag fényét, és mennyi ideig. Ezekből már el lehet dönteni matematikai számításokkal, hogy a bolygó a lakható zónában van-e. De azt még nem, hogy életre alkalmasak-e. Valójában fel fognak küldeni egy űrtávcsövet a közeljövőben (értsd pár éven belül), amivel további elemzésnek lehet alávetni a talált bolygókat. Ez az egyik gond, hogy azt sem tudnánk, hogy ahova megyünk, az biztosan jó-e nekünk.

A nagyobbik gond a távolság. Ezek a bolygók többezer fényév távolságra vannak. Ha most elindulnánk a jelenleg rendelkezésre álló űreszközökkel, akkor az út több millió évig is eltarthatna. Ilyen hosszú időre pedig kevesen terveznek... Ráadásul egész nemzedékeknek kéne élnie egy kvázi mozgó űrállomáson, ami jelen tudásunk szerint kivitelezhetetlen. Egyszerűen földi utánpótlások nélkül nem tudjuk megoldani jelenleg, hogy űrhajósok éveket töltsenek az űrben. Egy teljesen zárt rendszert kéne létrehozni, ami 100%-ban önfenntartó. Élelemről, ivóvízről, üzemanyagról is gondoskodni kéne, és mindezt többmillió éven át. Ja és persze valahogy a szerkezetnek is ki kell tartania addig... Ez szinte majdhogynem lehetetlen.

És akkor ott van a morális oldal. Ki vállalná be, hogy nekivág az ismeretlennek úgy, hogy tudja, soha többé nem fog hazatérni? Jó, ilyen ember biztos akadna. De akkor ott van a kérdés, hogy ha gyerekek születnek (márpedig gyerekeknek születni kell), akkor vajon szüljünk bele gyereket egy teljesen elzárt rendszerbe tudva, hogy sosem fogja látni a Földet? Hogyan garantáljuk, hogy a legénység ne őrüljön meg a hosszú út alatt? Hogyan garantáljuk, hogy az elkövetkezendő nemzedékek nem őrüljenek meg? Hogy ne lázadjon fel senki? Amikor még az óceánokat hajókkal szelték hónapokon keresztül, előfordult, hogy egy-egy hajón fellázadt a legénység. Egy űrhajón ez végzetes is lehet mindenkire számára. Hogy oldjuk meg, hogy ne legyen generációk múlva (csúnya szóval) belterjes? Ha túl kevesen utaznak, előbb-utóbb egymás rokonaival fognak szaporodni. Ezt csúnya leírni, de sajnos ez a veszély is fennáll. Ha túl sokan vannak, akkor pedig még nagyobb űrhajó kell.

Ez egész egyszerűen szinte kivitelezhetetlen. De ha még sikerülne a fénysebesség közelébe gyorsítani az űrhajót, amihez jelenlegi technikai tudásunk kevés, akkor is évezredekig tartana az út. És akkor lehet számolgatni, hogy mennyi idő lenne az űrhajósok, és mennyi a Földön maradtak szemszögéből. De még így is generációk hosszú sorának kell élnie az űrhajón. Semmi sem garantálja, hogy a küldetésről az űrhajón lévők 3000 év múlva is azt gondolják, mint most. Összehasonlításképp: 3000 évvel ezelőtt még Homérosz meg sem született... És azóta mennyit változott a világ és a gondolkodásmód. Mi van akkor, ha a 3000 év múlva megszülető nemzedék már nem akarja a kolonizációt? Ez egy teljesen reális elképzelés.

Elég hosszú kis fejtegetés lett ez most, de remélem, hogy sikerült rávilágítanom, hogy amit elgondoltál, az szinte lehetetlen feladat.

Szerintem az odautazás problémája miatt legalább 100-200 év. De ez egyáltalán nem az az eset, hogy azért nem megyünk, mert még fogalmunk sincs róla, hogyan kéne. A technológia már csak karnyújtásnyira van, hogy csillagok között utazhassunk (fúziós rakéta segítségével, pl. Daedalus projekt, ami ugyan nem embert szállít, de jó nagy az 500 tonna hasznosterhével). Persze a helyzet az, hogy ha mindez már lehetséges volna (és 20-30 éven belül biztos az lesz), akkor sem építenénk több ezer/százezer tonnás hajókat az űrbe, egyszerűen gazdasági okokból.

Amúgy miért gondolkodunk a Naprendszeren kívüli bolygókról? Ott van még a Mars is, ami ugyan 0.6-os lakhatási indexű, de ahogy láthattuk a Mentőexpedícióból, már mai technológiával is eléldegélhetünk rajta. Pláne ha felszín alatti kolóniákat építenénk.