Kinek a mondta ezt?

A kulcsszavakról is mesélhetnél...

észbeli tudás? ez értelmetlen

a viszonylat is értelmetlen ebben a kontextusban.

Endrődi Sándor: Vallomás

( [link] )

Nem írtam, nem daloltam

Semmitsem életemben,

Csak azt, mit lelki szükség

Diktált fel ajakamra.

Daloltam, amit érzék,

Amit kellett dalolnom,

És nem törődtem azzal:

Mi lesz jutalmam érte.

Nem voltam gőgös, önhitt,

Mert jókor megtanultam,

Hogy éppen annyi gőg van

Mindenkiben, amennyi

Az eszéből hiányzik -

De mindig sanda szemmel,

Sőt gyűlölettel néztem

A hazug hősködőket,

S a léha histriókat,

Kik a nemes művészet

Lelketgyújtó borából

Csak hitvány kotyvalékot

Tudtak leszűrni másnak

És pénzért bukfenceztek

A költészet porondján.

Ma többé ez se bánt már,

Csinálhatnak miattam

Szabad kényökre mindent.

Meleg szívem bezárom,

Mint alkony közeledtén

Virág bezárja kelyhét -

S zavartalan magányban

Dalolva, iddogálva

Szemlélem a világot,

Jól tudva, jönnek egykor,

Jönnek nemesb idők is,

Midőn, mint minden álság,

Magától összeomlik

A hazugság uralma,

És visszavívja trónját

A bujdosó Igazság!

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Maga a kiragadott idézet önmagában inkább tetszik csúnyán szólva ostobaságnak, mint bölcsességnek. A gőg azt jelenti, hogy valaki magát mások fölé helyez, másokat lenéz, öntelt, önhitt. Nem egy adott dologban – ahol ez a hierarchia akár lehet jogos is –, hanem úgy általában az embert, annak teljes egészét, személyiségét, tudásának egészét nézi le. Ez egy puszta jellemhiba, ami valóban kevésbé jellemező egy igazán bölcs emberre, mint egy kevésbé bölcsre, de önmagában független az észbeli képességek meglététől, hiányától, a megtanultak mennyiségétől. Egy adott témában szaktekintélynek számító – vagy úgy egy átlagnál intelligensebb, műveltebb – ember is lehet gőgős, a szakterületében lehet nagy tudású, mégis másokat lenéző ember, ami persze valahol jellemhiba, de a valódi tudása miatt legalább van valami joga, hogy ezt tegye, hiszen az önhittsége nem puszta önhittség, ő tényleg többet tud másoknál. Illetve egy sík hülye, átlag alatti intelligenciával rendelkező, különösebben semmihez nem értő ember is lehet végtelenül kedves és szerény.

Hogy úgy fogalmazzak a gőgösség és az észbeli képességek hiánya között nincs lineáris különbség, de még egyértelmű reláció sem.

Ha a vers középső részét nézem, akkor az kvázi felfogható egy a költő által ismert néhány másik költő felé intézett erős kritikaként, akár afféle görbe tükörként. De vegyük észre, költőnk pont maga is a gőg hibájába esik ezzel, „én nem vagyok gőgős, bezzeg mindenki más igen”. Most lehet, hogy ennek a versszaknak a megírásáig ez így volt, lehet, hogy a kritika jogos, de a megfogalmazás maga gőgös, amiben én némi önellentmondást vélek felfedezni. Én sem akarok a gőg hibájába esni, nem mondom azt, hogy a költő alapvetően ilyen, hogy alapvetően úgy általában lenéz másokat, nem a lénye egészét próbálom értelmezni és értékelni, hanem egy kiragadott versszakot, és arról próbálok objektív véleményt nyilvánítani. Ez pedig az, hogy ez a versszak is pontosan ugyanúgy gőgős viszonyulást hordoz magában, mint amitől ő mentesnek érzi magát, és minden más költőtársában felfedezni vél.

Nem tudom, ki mondta, de nem igaz.

Én nagyon okos és nagyon nagyképű vagyok.

"Nem tudom, ki mondta, de nem igaz.

Én nagyon okos és nagyon nagyképű vagyok."

És szerény, hiszen bölcs. Ez kimaradt. ;)

> Kedves 2*Sü!

> Köszönöm.

Kérlek alássan, nincs mit.

> A mondat elemzésére, értelmezésére és bírálatára nem számítottam, nem kérdeztem.

Valóban nem, de ha már így elém hozta az élet ezt a mondatot, és mivel a kérdésre már adtam választ, úgy érzetem nem baj, ha ezt is megosztom, hátha számot tarthat valaki érdeklődésére. Persze nem kell egyetérteni vele, meg akár opcionálisan beszélgethetünk is róla, hogy hogy is van ez, de mindenesetre szerintem ártani nem árt senkinek az a pár hozzáfűzött gondolat.