Az idő relatív?

Erre a kérdésre nem adható tömör válasz, főleg ne egy laikusnak, aki nem ismeri a relatvitáselmélet matematikáját sem pedig előzményeit.

Einstein híres vonatos gondolatkísérlete bemutatja az egyidejűség relativitását, amely a fénysebesség állandóságán alapul. Ebből szükségszerűen következik, hogy az idő- és távolságviszonyok ugyanazon eseménypárokra vonatkoztatva egymáshoz képest mozgó rendszerekben nem egyformák: a hozzánk képest mozgó tárgyak a mozgás irányában megrövidülni látszanak (Lorentz-kontrakció) illetve a velük együtt mozgó órák járása lassabbnak, azaz megnyúltabbnak tűnik (idődilatáció).

A matematikai részletek nélkül egyébként azért intuitíve érthető a dolog. Einsteint megelőzően a newtoni felfogás uralkodott, amely szerint a teljes térben létezett egyidejűség, és minden távolságot és időtartamot minden megfigyelő ugyanakkorának mért. Ebbe a képbe nyilvánvalóan nem fér bele a fénbynsebesség állandósága. Ha viszont ez utóbbit premisszaként lerögzítjük, akkor ebből meg az következik, hogy nem tartható tovább fent a newtoni abszolút világkép, és a távolságok és időtartamok relatívek lesznek. Egy hasonlattal élve, ha te egy csúf törpét szép királyfinak akarsz látni a tükörben (a fénysebesség abszolút volta), akkor kénytelen leszel a tükröt (világnézetet, azaz fizikai modellt) eltorzítani.