Ha pèldául tudnèk olyan gyorsan menni mint a fènysebessèg 999999999999999-szeresèvel mondjuk repülővel ès csak egyenesen. Megyek megyek ès ha akarna integetni nekem valaki akkor az intèsèt lassan látnám?

De a fizika törvényei alapján semmi nem képes átlépni a fénysebességet. Ha érdekel, hogy miért, akkor:

[link]

Tehát nem tudsz – és semmi nem tud – a fénysebességnél gyorsabban menni. (Repülővel aztán meg pláne nem.) Lehetetlen dolog feltételezéséből meg csak fikció lesz. A kérdésed tulajdonképpen azt feszegeti, hogy hogyan működnének a fizikai törvényei, ha nem úgy működnének, ahogy. Ez pont annyira értelmes kérdés, mintha azt kérdeznéd, hogy ha nem zöld lenne az uborka, akkor milyen színű lenne.

(Annak tükrében meg, hogy a saját anyanyelveden írva hány fogalmazási és helyesírás hibát sikerült összehoznod két mondatban, a helyesben nem lennék igazán meglepődve az első válaszoló reakcióján sem.)

Csak, hogy a sok troll es az egyetlen korrekt valasz melle legyen egy kis mese is:

Tetelezzuk fel, hogy a fizika torvenyei ugy maradnak, ahogy es lehetseges, amit mondasz, vagy a feny sebesseget visszabb vesszuk:

Mivel az integetes is fotonok segitsegevel jut el hozzad (koromsotetben integethetek neked, nem fogod tudni), ezert semmi eselyed nem lenne latni oket, hiszen a fotonok nem ernek teged utol, hiaba szeretnek tudatni veled, hogy a hatad mogul integettek neked.

Ha erdekel a tema, regebben talaltam egy programot, amivel a fenysebesseget le tudtad csokkenteni setasebessegre, fura egy vilagot abrazol :)

Meset viszont felreteve, az egyetlen nem troll valasznak folottem igaza van. A jelenlegi fizika megszunne, ha barmi kepes lenne gyorsabban menni, mint a feny, tehat sajnos ez nem lesz lehetseges.

> Mivel az integetes is fotonok segitsegevel jut el hozzad (koromsotetben integethetek neked, nem fogod tudni), ezert semmi eselyed nem lenne latni oket, hiszen a fotonok nem ernek teged utol, hiaba szeretnek tudatni veled, hogy a hatad mogul integettek neked.

Hát vagy de. Vagy mégsem. Vagy mégis…

Ugye maga a speciális relativitáselmélet azon alapszik, hogy a fény vákuumban bármilyen inerciarendszerhez képest fénysebességgel halad. Ugye a vonatra ez nem igaz, mert annak a sebessége más a töltéshez viszonyítva, más a mellette haladó autóhoz viszonyítva és más a szembe robogó vonathoz viszonyítva. De a fény sebessége mindenhez viszonyítva ugyanakkora. Ebből jön a hosszkontrakció, idődilatáció, relativisztikus tömeg képletünk, és ezek miatt nem lehet elérni a fénysebességet, ezek válnak értelmezhetetlenné ha valami fénysebességgel halad (a képletekben nullával való osztás, meg hasonlók szerepelnek), illetve válik értelmezhetetlenné fénysebességnél nagyobb sebességek esetén (ott meg negatív számból kellene gyököt vonni, ami valós számok esetén nem értelmezhető, komplex számok esetén viszont igen, csak kérdés, hogy egy komplex számmal megadott távolságot pontosan hogyan is kellene értelmezni, mit reprezentál egy komplex számként kifejezett tömeg).

No de a „repülőgép” – sorry, ezen még mindig meg vagyok ütközve, nem tudom ilyenkor sírni, vagy röhögni illik-e – inerciarendszer. Ha a speciális relativitáselmélet kiindulópontját vesszük alapul, akkor abból nézve is fénysebességgel halad a fény. Ergo a kérdezőnk látni fogja az integetőt. Ha elég közel van, akkor nem kell egy másodperc, hogy odaérjen a fény az integetőtől a kérdezőig. Csakhogy mi meg – akikhez képest a kérdező a fénysebességnél nagyobb sebességgel halad – azt látjuk, hogy hozzánk képest is fénysebességgel halad a fény. De a repülő ennél gyorsabban halad, tehát innen nézve soha nem ér oda a fény. De még azt sem mondhatjuk el, hogy ami nekünk egy örökkévalóság alatt sem történik meg, az a kérdezőnek csak egy másodperc, vagy még annyi sem, mert még csak nem is konvergál innen nézve az integetőtől elinduló foton és a kérdező távolsága a nullához, sőt az éppen a végtelenhez konvergál.

Na pont ezért teljesen sületlenség – vagy finomabban szólva értelmezhetetlen, ellentmondásokra vezető –, ha egy törvényt egy olyan esetre húzzuk rá, ami a törvény alapján lehetetlen. Pont annyira volt értelme erre az egészre ennyi időt pazarolni, mint…: https://www.youtube.com/watch?v=BKorP55Aqvg

Azt kell, hogy mondjam hogy még 2*Sü nevű felhasználó válasza se 100%-ig jó valójában. Figyelembe vettem azt a tényt is fizikus szakon csak a relativitás elmélet 3 féléves és külön vannak ennek a területnek specialistái a fizikusok között. Éppen ezért irreális lenne itt teljes mélységébe belemenni egyetlen kommenttel.

Csak mellékesen megyjegyzem előljáróban, hogy a tudományban az elmélet szó az mást jelent mint a hétköznapi szóhasználatba, laikusoknak legegyszerűbben megfogalmazva úgy lehetne lefordítani hogy tény. A relativitáselmélet az egyik legjobban alátámaszott elmélet, a Merkúr perihélium anomális mozgásának magyarázatától a most nem régiben kísérletileg is igazolt gravitációs hullámoknak a relativitáselmélet szerint történő létezéséig. Egyik gyakorlati alkalmazása a gps navigáció mely ezen ismeret nélkül használhatatlan lenne, másik a csúcskategóriás CPU-k, GPU-k ahol már nem lehet figylemen kívül hagyni tervezéskor a relativitáselmélet. Továbbá részecskegyorsítókban több billiószor igazolják az idő alatt míg ezt írom a detektorok a relativitáselmélet által leírt relativisztikus hatásokat.

Triviális ugyan, de nem akarok félreérthető lenni, ezért közlöm, hogy a fizika az kísérleti tudomány. Az hogy mennyire passzol a kísérlet a már jóval előbbi modellhez pl. Einstein nem is feltételezte, hogy 100 évvel később már kimérik a grav. hullámokat. Ugyanakkor viszont a relativitáselmélet nem tudja önmaga határait vagyis tól-ig igaz. (Lehet nagyon "vad"-ul paraméterezni is pl 5 darab tér és 5 darab idő dimenzióval, és nem a szokásos 3 tér és 1 idő dimenzióval)

Itt csúszott el 2*Sü válasza:

"De a repülő ennél gyorsabban halad, tehát innen nézve soha nem ér oda a fény. De még azt sem mondhatjuk el, hogy ami nekünk egy örökkévalóság alatt sem történik meg, az a kérdezőnek csak egy másodperc, vagy még annyi sem, mert még csak nem is konvergál innen nézve az integetőtől elinduló foton és a kérdező távolsága a nullához, sőt az éppen a végtelenhez konvergál."

"Na pont ezért teljesen sületlenség – vagy finomabban szólva értelmezhetetlen, ellentmondásokra vezető –, ha egy törvényt egy olyan esetre húzzuk rá, ami a törvény alapján lehetetlen."

A legkézenfekvőbb interpetációja a rel. elméletnek az hogy nem lehet fénysebesség felett haladó részecske. Kísérletileg nem is dekektáltak ilyet sose, az hogy volt már ilyen csak rosszul dugtak be pár vezetéket és kiderült, hogy fals mérés volt azt az esetet nem veszem figyelembe. A rel. elmélet önmagában nem tiltja a fénysebesség felett haladó anyagot, sőt tovább is lehet számolni fénysebesség feletti sebességekre is. Az anyagnak az a fajtája melynek nincs nyugalmi tömege mint pl. a fény mely kölcsönhatás közvetítő részecskékből áll az csak fénysebességgel tud haladni (az hogy ez nincs mindig így, valójában így van csak vízben pl sokszor elnyelődik meg újra gerjesztődik, valójában ott is vakuumbeli fénysebességgel halad mindig amikor létezik és éppen nem elnyelődik meg még idő telik el mire újra gerjesztődik). A tardion-ok a fénysebességnél lassabban haladó részecskék gyűjtőneve melyek nem tudják elérni a fénysebességet és ebből következik hogy átlépni sem. A hipotetikus tachionok ha léteznek azok mindig gyorsabbak mint a fénysebesség és nem tudnak lelassulni fénysebességig ebből következően ez alá se. Egy tachion sugárzás a rel.elm jóslata szerint a triviális esetben (nem mindig minden inerciarendszerből nézve) úgy nézne ki, hogy gömbszimmetrikusan adott pontba sugárzódna úgy hogy egyre erősödne a középpontba a legerősebb, szemléletesen olyan mintha lenne egy tükör sima feszített víztükör ahova beleejtenek egy követ és a vízhullámok terjedése, csak a felvételt visszafele lejátszva. Ugyanis kauzalitási anomália lenne ha bármi is gyorsabban haladna mint a fénysebesség. Ami az egyik megfigyelő szemszögéből nézve fénysebesség feletti sebesség, addig a másik megfigyelő szemszögéből nézve időgép.

Hraskó Péter bevezetés a relativitáselméletbe című könyvben : két ágyú a fénysebességnél gyorsabbak képzelt lövedékeik hamarabb érnek a másik ágyúhoz mint, hogy az kilötte volna azt. https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Az első válasz az enyém (2015. jún. 30. 00:36) amit nem akarok ide még 1x leírni.

> A rel. elmélet önmagában nem tiltja a fénysebesség felett haladó anyagot, sőt tovább is lehet számolni fénysebesség feletti sebességekre is.

Igen. Csak az a gond ezzel, hogy ha valami hozzánk képest halad gyorsabban a fénysebességnél – egy hipotetikus tachion részecske –, akkor az ő inerciarendszeréből ha a miénkbe számoljuk át mondjuk az időt, a távolságot, vagy valaminek a hozzá képesti relatív sebességet, a relativisztikus tömeget, akkor komplex számot kapunk. A tömegnél ez eleve értelmezhetetlen. Az időnél is. Mivel a hosszkontrakció sebesség irányú, így egydimenziós mennyiség, így ott sem értelmezhető a komplex szám, mint mennyiség. De egy olyan négydimenziós téridőt sem tudok elképzelni, ahol komplex számokkal fejezünk ki távolságokat, tehát az idő és a tér egyesítése sem játszik itt.

Tehát nem csak a kauzalitás megfordulásáról van szó, és mivel a kauzalitás iránya szabja meg az idő irányát, kvázi időgépről van szó, hanem sokkal problémásabb a dolog. A transzformációnál nem egy negatív időtartamot kapunk, mint egy hipotetikus időgép esetében, hanem egy komplex számként felírt időtartamot kapunk. (Meg távolságot, meg tömeget, meg sebességet.) Nem pusztán megfordul a kauzalitás, hanem nemlineárissá változik. Már ha a komplex számot kétdimenziós térként interpretáljuk, ami sok esetben nem állja meg a helyét. Ennek az interpretálását meg nyilván erősen problémás, amíg nem végzünk konkrét kísérleteket, addig nehéz is erről bármit mondani. De mivel – bár a relativitáselmélet nem zárja ki a létezését – ilyen részecskét még nem találtunk, nincs is min kísérleteket végezni, hogy abból aztán le tudjuk szűrni, hogy ezek a fura mennyiségek mit is jelentenek tulajdonképpen.

Tehát vagy nem léteznek fénysebességnél nagyobb sebességű tárgyak, részecskék, vagy még az lehet, hogy a speciális relativitáselmélet nem teljes, pontosabban a jelenlegi formája csak egy általánosabb elmélet speciális alakja. De a szerény matematikai és fizikai ismereteimmel egyelőre én nem tudom elképzelni, hogy hogy néz ki egy olyan transzformáció, aminek a Lorentz-transzformáció 0-tól fénysebességig tartó intervallumban pontosan a határesete. (Jó, nyilván teljesen önkényesen lehetne a Lorentz-szorzóban gyök alatti kifejezésnek az abszolút értékét venni. De nyilván ez csak ad-hoc, hasraütésszerű gányolása a képletnek, ami minden, csak nem tudomány, és erősen valószínű, hogy a legtávolabb áll a valóságtól, feltéve ha valóban léteznek tachionok.)

Gondoltam múltkor hogy erre reagálok, de kihagytam, most viszont megteszem:

"Amúgy az integetést pont hogy baromi gyorsnak kellene látnod, mert a nyugvó inerciarendszerben az ido számodra gyorsan, míg a Te sajátidod a Foldihez képest nagyon lassan telik."

Ez nem igaz a spec. rel. egyik posztulátuma miatt mely szerint a természettörvények minden inerciarendszerben ugyanolyan alakúak, vagyis mind a két megfigyelő a másikat látná lassabbnak. Az relatív hogy mi állunk és a másik halad egyenes vonalú egyenletes mozgással 0,99999... c sebességgel, vagy mi megyünk úgy a másik irányba egyenes vonalú egyenletes mozgással és ő áll. Minden inerciarendszer egyenértékű. Tetszés szerint az egyiket kijelölhetem nyugvónak, vagy akár önkényesen kijelölhetem az egyiket hogy ez az ir. rendszer 0,9999... c sebességgel halad. Az hogy nem így tesszük az konvenció és számunkra könnyebbség, hogy a korrespondencia-elv következtében kis sebességekre kiadja a Galilei transzformációt a rel. elm.

"Igen. Csak az a gond ezzel, hogy ha valami hozzánk képest halad gyorsabban a fénysebességnél – egy hipotetikus tachion részecske –, akkor az ő inerciarendszeréből ha a miénkbe számoljuk át mondjuk az időt, a távolságot, vagy valaminek a hozzá képesti relatív sebességet, a relativisztikus tömeget, akkor komplex számot kapunk. A tömegnél ez eleve értelmezhetetlen. Az időnél is. Mivel a hosszkontrakció sebesség irányú, így egydimenziós mennyiség, így ott sem értelmezhető a komplex szám, mint mennyiség. De egy olyan négydimenziós téridőt sem tudok elképzelni, ahol komplex számokkal fejezünk ki távolságokat, tehát az idő és a tér egyesítése sem játszik itt."

A relativisztikus tömegről úgy írsz róla mint aki tömegként tekint rá. (Ezzel a fogalommal az a baj, hogy félreértésre ad okot annak aki kevésbé jártas a témában és e nélkül a kiefekezés nélkül is leírható a teljes rel. elm. Az hogy m-el jelöljük ezt is meg az invariáns tömeget is attól nem lesz ugyanúgy fizikai értelemben tömeg ez is. Viszont ennek ellenére a relativisztikus tömeg fogalma nem ellentmondásos, egy jól definiált mennyiség.)

Végülis jogos felvetés a részedről ez a komplex számos dolog. Mindig valós számok lesznek a kapott fizikai mennyiségek. Egyébként nem új keletű a fizikába, hogy komplex számok képe valós számokként lesznek a modellben. Azok a négyzetgyökös kifejezések amikre utaltál, azok csak a végképletek, ha ezt keressük a modellbe hogy az mit hoz ki, akkor ennél mélyebbre kell menünk. A Lorentz transzformáció végképletének levezetésének ismerete nem árt hozzá, továbbá konkrét eset kell venni elhelyezve a Minkowski téridőbe formálisan leírva, szóval itt már nem kerülhető le a tömény matek. Ha kezdenék ezzel számolni akkor a legkönnyebb esettel kezdeném, egy féreglyukkal melynek a egyik része itt a Földön van a többi meg legyen mondjuk 180 000 000 km-re egy űrállomáson és 300 000 000 km/sec -el számolnám csak egyszerűség kedvéért a fénysebességet az első megközelítésben. A távolság legyen konstans a két vége között. El tudjuk képzelni, hogy itt a Földön egy hangárba ahol van a féreglyuk egyik szája van benyúlok és a távoli űrállomáson van a kezem és integetek vele. Ha a féreglyukon bemegyek az űrállomásra és visszajövök akkor a múltba jutok vissza és ezt le lehet játszani sokszor egészen a féreglyuk keletkezésig lehet vissza lépegetni az időben vele, ekkor már inkább egy futószalag kéne melyre csak rá kellene ülni.