Miért kék az ég?

Semmi koze az ozonhoz, legutolso valaszolonak van igaza.

A legkorben talalhato reszecskeken a kulonfele hullamhosszu osszetevoi a Napbol erkezo lathato fenynek mashogy szorodnak. A rovid hullamhosszuak jobban szorodnak (kek), mig a hosszabb hullamhosszuak tovabbhaladnak. (mint amikor lezerrel vagy zseblampaval belevilagitasz egy pohar vizbe, amibe elotte egy kanalnyi tejet ontottel)

Napkeltekor es napnyugtakor, mikor hosszu-hosszu utat tesz meg a feny a legkorben a Fold felszine folott, akkor a kek feny "kiszorodik" belole (akik folott elsuhant a fenysugar, azok ezert latjak ott keknek az eget), a "maradek" pedig eljut oda, ahol eppen hajnal vagy naplemente van, ott ezert piros az eg alja.

Mikor mar felkel a nap a helyzet egyszerubb, az egesz orszag folott levo levego szorja a keket, igy barmerre nezunk, a szort keket latjuk, mig a tovabbhalado pirosat (es egyeb szineket) azok latjak, ahova a fenysugar egyenesen becsapodik.

Ez egyebkent egyetemen egy kis kerdes pl kolloidikabol es asszem kozmokemiabol is felmerult ... :-)

Ez az oldal segíthet eldönteni, kinek van igaza:

[link]

Bár tényleg a fénytörés okozza a nappali kék eget, de én se mondtam túl nagy hülyeséget az ózonnal kapcsolatban... utánnanéztem, és ezt találtam:

"Csak a második világháború után sikerült kideríteni egy másik, szintén az égbolton látható jelenség okát: napnyugta után a tiszta ég melankolikusan kék lesz. Ennek oka a Föld ózonburka. A 25 kilométer magasban levő ózonburok molekulái ugyanis halványkéknek látszanak, de a nappali égbolton a sokkal erősebb Raleigh-kék elfedi a halvány ózonkéket. Ózonréteg nélkül az alkonyati ég zöld, vagy sárgás lenne. (Natur und Kosmos, 2001. évi 5. szám)"